Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Takács Éva: Tábori levelek az első világháborúból.

TÁBORI LEVELEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBÓL 249 gondolásból, hogy így nagyobb valószínűséggel elkerülheti a közvetlen frontszolgálatot. Az Erdélyi portyázó különítmény egyik zászlóaljába sorozták be, mely a Magyar Királyi Miskolci 10. Honvéd Gyalogezredhez tartozott, s Biharpüspökiben állomásozott. Bizonyos értelemben szerencsés helyzetben volt, hiszen rövid haladékot kopott arra, hogy lelkileg és fizikailag egyaránt felikészülhessen a katonai szolgálatra. Egyelőre a hadimunkások megszokott életét folytatta: „...most nagyon jól érzem magam regei nyolcz óra meg itam egy liter meleg vizet amit tejának neveznek ki birok mert nem dolgozok csalk az oroszokat bisztatom hogy dolgozónak ... kedves édes anyám most még rendes czimet se tudok írni mert egyik faluból a másikba megyünk a hogy a vasút készül . . ."

55 Október végén lehetőség adódott arra is, hogy édesanyja és nagyapja meglátogassa, ruhaneműt és élelmiszert hozva a számára.

56 Ezekben a napokban már a tábor minden lakója arra várt, hogy a katonai félszerelés megérkezzék s elkezdődjön a komoly harcáiszati kiképzés. Hogy az idő könnyebben teljen s a fiúk gondolatait lekössék, sportrendezvényt tartottak a számukra: „...ma inepünk van most a gyakorló téren vagyunk a századiból az erősebje birkózik meg a futók is ki vonok válogatval . . ."

u7 1916. november 2-án kezdte meg Path Károly első világháborús katonai szolgálatát, amely csak 1919 tavaszain, az olasz fogságból történt hazaiszökésével ért véget: ,,. . . Kedves anyám tudatom velük hogy tegnap meg kaptuk a félszerelést ma már teljes felszerelései rukultunk ki harczászati gyakorlatra fel a hegyekre még ugy hiszem hogy it leszünk három hétig ha a lapok haza érnek egy kenyeret küldjön szabadságot nem kap senki ha csak baj nem adja elől magát a családban most már végzem soraimat maradok szerető jó fia Károly az öreg tigris honvéd isten velük és velem és tiszteletemet küldöm az őszes közeli és távoli rokonságnak."

38 Egyhónapos kiképzés után elindultak a frontra. Leveléből érződik, hogy Poth Károly szorongással telve, de „ideológiailag felvértezve" indult a harctérre: „. . . Kedves jó anyám tudatom velük hogy pénteken regei értünk Csíkszeredára továb megyünk de gyalog ugy hiszem hogy a Gyimeslszoros felé megyünk sok volna meg irni amit Iá ta m majdiha a jó isten haza segít akor el mondom . . . sokat nem irhatok felőlem ne agodjanak mert jó sorom van ojon egészséges vagyok mint a mak bizodalmam a jó istenbe van az isten nevével megyek a hazám védelmére a rabló gyilkos románok elén .. ,"

59 A frontszolgálat határozottan kellemes csalódást okozott a számára. Egyetlen levelet sem küldött el édesanyjának anélkül, hogy néhány sorban ne biztosította volna afelől, hogy nagyon jó helye van, jól érzi magát, miatta ne aggódjanak. Ezeket a mondatokat udvarias, megnyugtató levélformuláknak is felfoghatnánk, ha más formában nem kapna megerősítést ez az állítása: nem tudok elég hálát adni a drága jó istenek hogy levelet kaptam meg hogy ijen jó egéségel meg áldat nagyon jól érzem magom csak nyugotan legyen az ügyeségem véget it az ügyeség jó az eíhagyatot is ot van ahol én az eíhagyatot dolgozik én meg nézem a nevemet ismeri az egész század . . ."

60 ,,. . . most gondolok visza hogy mit kelene ot szenvedni Antaloczon csakhogy ónon meg szabadultam ot nem tutam hogy mér szenvedek de it tudom mondhatom hogy a hazámért szenvedek it se ugy van ahogy beszélték. . ."

61 „. .. más újságot nem irhatok mint hogy nagyon jól érzem magam nem hitem volna hogy így bírjam a telet.. ,"

62 A legtöbb szomorúságot az okozta neki is és az otthonioknak, hogy a posta csak akadozva érkezett. A leveleket is nagy késéssel kapták kézhez, csomagot pedig méginkább nehéz volt a frontra eljuttatni. Poth Károly rögtön a harctérre kerülése után kérte édesanyját, hogy küldjön a számára meleg ruhaneműt,

63 anyja viszont 1917. január 3-ón kétségbeesetten írta fiának: „Szivemből szeretett kedves fiam nem tudom elgondolni mi történt veiled nem kapok tőled levelet meg vettem a jó trig ót 16 koronáér de nem merem elküldeni míg nem irsz . . ."

64 Végül aztán február elején érkezett meg a csomag. É lel m'isze rutánpótlásra is nagy szükségük lett volna a frontkatonáknak, de hosszú ideig semmiféle csomagot nem lehetett küldeni. 55. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1916. október 26. SMMI. T. 82.425.29. 56. A látogatás lehetősége először az 1916. október 11-i levélben került szóba: „...ezután kapunk fölszerelést ha az meg lesz akor megyünk falukra ot lesz biztos cimem akor majd sürgönyülök hogy jöjön nem bánom ha öreg apám is eljön ha ez sikerül akor elhoza édes apám kis fehér üngit meg egy tiszta gatyát .. . meg a Ferkó kuferját egy kis hazai jó bort már meg inék kedves anyám nyugodjon bele az én szomorú hejzetembe én nem tehetek erői amit a jó isten reám mérteikéi szenvednem én bizom a karácsont alighanem a román fronton töltöm .. ." SMMI. T. 82.425.24. A november 1-én kelt levél pedig hozzátartozói szerencsés hazaérkezéséről tudósít: „Forrón szeretet kedves jó anyám és testvéreim! ... 29-én irt sorait meg kaptam nagyon örvendek hogy szerencsésen haza érkesztek úgyis sokat gondolkosztam hogy a nagy útba meg betegszik . . ." SMMI. T, 82.425.3. 57. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1916. november 1. SMMI. T. 82.425.3. 58. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1916. november 2. SMMI. T. 82.425.26. 59. Poih Károly levele Poth Ádáminénak. 1916. december 3. SMMI. T. 82.425.33. 6Э. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. január 3. SMMI. T. 82.425.25. 61. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. január 9. SMMI. T. 82.425.37. 62. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. január 11. SMMI. T. 82.425.38. 63. Poth Károly 1916. december 10-i levelében. SMMI. T. 82.425.34. 64. Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1917. január 3. SMMI. T. 82.426.11.