Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Takács Éva: Tábori levelek az első világháborúból.

250 TAKÁCS ÉVA Poth Ádámné az otthon maradottá к minden aggodalmát, a háború miatt felgyülemlett tehetetlen keserűségét belesűrítette a fiának 1917. február 14-én írt levelébe: „Forón szeretet kedves édes fiam a legnagyob sajnálatai írom hogy a műit héten kütem hat csomagot má meg Visza jöt mind az ijen váratlan dolog nekem nagyon fáj épen ma regei emlegetünk ugy kébzeitük hogy menyire fogsz örülni ha a hét utóján meg kapod a csomagokat most én egyebet nem teszek mind sirok a leginagyobb alkaratom mellet sem segíthetek rajtad most a bánat mellet mérges is vagyok mert ha nem mehet a csomag minek vesztik fel csak a posta díj kel nekik ara nem gondolnak hogy hol va na к a kenyér keresőik ugy is eílég ithun is elvergődni a nehéz napokba Kedves édes fiam sok volna mindent meg inni levelem kevés volna a panaszra . . . mivel hogy panaszkodni nem akarok nem is tudom mit írjak szivem egészen elvan fogulva a keserűségtől . . ."

85 Később aztán a fiú próbálta anyját meginyugi'atni : „...azért hogy csomagot nem lehet küldeni ne bánkódjék mert úgyis csak kivámosiság ugyan nagyon jó hogy ha van nagy öröm mikor egy kis hazait ehetünk de nem lehet küldeni nem tehetünk róla nem csak nekem nem lehet küldeni hanem tudja a jó isten hány ezerén vágyónk ezen a fronton akinek ez a tábori száma . . ."

íiö Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk, hogy minden egyes postai küldemény kölcsönösen fokozott örömet okozott. A Poth Károlytól ránkmaradt levélgyűjtemény csupán egyetlen, 1917. január 14-én írt levelet tartalmaz anyai nagyapjától. Ezt, sajátosan szép stílusa és hangulata miatt teljes terjedelmében közöljük: ,,Kedves fiaim Károly hozam intézet soraidat meg kaptam, nagyon köszönöm édes fiam hogy meg emlékeztél öreg szüléidről. Miterólad igen sokat gondolkozunk, féltünk, de azonban bizunk a jó Istenben hogy meglóg őrizni mindem veszedelemtől, telis csak aba bizáil és mégis fog segiitteni Csak ara kérlek hogy vigyáz vigyáz magadra, a fellebvalóidnak engedelmeskedjél (kiemelés a levél írójától) azonban légy bátor mert a hazáinak ma napság hősökre van szüksége, Édes anyád felől annyit irhatok, hogy egéségesek nincs semi bajuik most már nemis siránkozik, bele van győződve a sorsodba Mi magunk felől bizom nem sok jót irhatok mert én nagyon beteges vagyok, most már édes fiam áldjon meg a jó Isten és kisérjen mindig az utadon tégedet köszönt csókol az öreg anyád is maradok szerető öreg atyád Lucz István"

67 A háborút, a félelmeket, a nélkülözést nem lehetett megszokni, legfeljebb „belegyőződni" lehetett, mint ahogy idős Lucz István írta levelében az unokája nak. S ez egyaránt vonatkozott az otthon maradottakra és a harctereiken lévő családtagokra. A fronton harcoló katonát egyre gyakrabban kínozta a szerettei és az otthona utáni vágy is. Először Poth Károly 1917. február 22-i levelében találunk erre utalást: „...kedves anyám már egy pár éje)| odahaza voltam csak mikor fel ébretem a kor eset roszul gondolhatja mikor a szép ál amiből felkelek kimegyek a szabadba nem látóik mást csak a nagy hegyeket..."

68 A húsvét közéledtével a honvágya még fokozódott: ,,. . . odahaza pár nap múlva szép ünepet ülnek nekem fa forgácsra vetet hátizsák párnámon húsvét éjszakáján de szép lesz az álmom rózsás álmaimba én is othon leszek..."

1

'

9 „...minden egy pillanatba haza goindolok ugyan mit csinálhatnak oda haza de jó volna haza repülni az in epek re h ej de minden gondolat hiába it kel eltölteni! hegyek koszt az erdőbe . . ."

7Ü Az idő múlásavdl aztán egyre kínzóbbá vált ez az érzés. ,,. . . csak a jó isten adná hogy aratásiba othon lehetnék istenem de sóikat gondolkodom felőlük minden perczbe egy sóhajtás egy gondolat ami elszá

1

! mesze mesze a távolba a kis szülő falumba a jó szüleimhez testvéreimhez hogy mit csinálhatnak odahaza hogy töltik ezeket a szomorú napokat. . ."

71 Egy idő után egészen elviselhetetlennek érezték már a katonák a távollétet. Jól tudták, hogy a magukra maradt asszonyok mennyire nehezen boldogulnak az év nagy munkájával, az aratással. „Édes kedves jó anyám és jó testvéreim! ... szomorú szivei gondolok a közelgő aratásra az én kedvelt munkámra még férne a lapra de nem tudok Írni mert ezer meg ezer gond szált a fejembe . . ,"

72 Türelmetlen aggodalommal kilincseitek szabadságért, hogy legalább a család éves kenyerét biztonságban tudják. A katonáknak ezt a törekvését a háborús katonai adminisztráció szemérmetlenül kihasználta. „Kélt 917 V h 25 dik én Édes kedves jó anyáim! ma a 9. dik h gy ezerétől az jöt a parancsba hogy a ki 200 К hadi kölcsönt jegyez a kap három napi szabadságot az utazáson kivüj én meg próbálom már fel is iratkoztam de még élőn kínálgatás leszhogy ki hogy akarja de ebe a maga bele egyezését kérem élőn én nem bánom ha bele egyezik ha nem én azért nem harakszom meg ere a levélre röktön kérek választ maradok szerető fia Károly isten velük és velem is"

73 Az anya természetesen ezt az áldozatot is vállalta, hogy láthassa szeretett fiát, de most sem tudta megállni, hogy ki ne fejezze ezzel kapcsolatos vélemé65. Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1917. február 14. SMMI. T. 82.426.19. 66. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. március 11. SMMI. T. 82.425.57. 67. Lucz István levele Poth Károlynak. 1917. január 14. SMMI. T.. 82.426.68. 68. Poth Károly levele Poth Ádámnénatk. SMMI. T. 82.425.48. 69. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. április 2. SMMI. T. 82.425.52. 70. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. április 6. SMMI. T. 82.425.62. 71. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. április 28. SMMI. T. 82.425.70. 72. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1917. június 18, SMMI. T. 82.425.83. 73. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. SMMI. T. 82.425.77.