Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Nemes Takách László: Kelet-ázsiai lakkművek kémiai, technikai jellemzői és rastaurálásuk problémái

164 N. TAKÁCH LÁSZLÓ ros nagyítás, Zeiss Epignost mikroszkóp; sötét látóterű, ORWO 20 DIN, exp.: 1 mp.) A repedéshálózat lefutási irányaiban háromféle tendencia fedezhető fel : 1. A felületen sűrűn, egymástól változó távolságokban gócpontok alakultak ki, melyekből leggyakrabban 3, illetve 4 repedés indul ki. 2. Három kiinduló repedés egymáshoz képest általában közel 120°-os állásban van. Négy kiinduló repedés kevésbé szabályosan, közel derékszögű kereszteződéseket a'llkot. 3. A felületet balra dőlő, álló helyzetű négyszögeket alkotó szabályos repedéshálózat osztja fel. A lakkmű keresztmetszet-csiszolatának vizsgálatával (12. kép) egyértelműen megállapítható volt, hogy az igen finom, a lakkmű felületén szabad szemmel nem látlható repedéshálózat csaík a legfelső bevonó lakkréteget szabdalja fel. A szakirodalomból ismert tény, hogy a Rhus verniciferából származó urushilakk anyagú lakkművek lassú öregedése a felületüket alkotó rétegben játszódik le. A réteg megrepedezik, majd részleges leporlással lassan elpusztul. Az ez okból kialakult repedések feltöltése értelmetlen, hiszen a lakk további, természetes öregedésével Japán „hira makié" lakkmű keresztmetszete 30 x-os nagyítás újabb repedések keletkeznek. A természetes öregedési folyamatot megállítani nem, de lényegesen lelassítani lehet. Részben sötét raktározással, részben - kiállításon - a közvetlen napfény kizárásával, illetve kis lux-értékű, helyesen kiválasztott, infravörös szűrőréteggel ellátott megvilágítással. A (12-13. kép) egy sérülés után javított, majd másodlagos felszínnel ellátott — tehát nem szabályos szerkezetű — hiramakie díszítésű lakkmű keresztmetszete. (Fölvétel: 30-szoros nagyítás, Zeiss Epignost mikroszkóp, sötét, illetve világos látóterű; ORWO 2Q DIN, exp.: 1/5 mp.) A felvételeken látható rétegei felülről lefelé: a másodlagos felszín mintájának megjcsillanó aranyszemcséi; a másodlagos felszín bevorp lakkrétege; 1 réteg fekete festőlakik; 5 réteg nyerslakk; 1 réteg fekete festőlaikk; 1 réteg cinóberrel kevert nyerslakk. Alatta balról a felvétel közepéig: az eredeti felszín maradványa 1 réteg fekete festőlafck; 1 réteg tus; ezalatt jobb felé ferdén szélesedő tömegben kb. 6-7 réteg cinóberes nyerslaklkréteg; a ferde csiszolási felülettől jobbra a javításnál felrakott cinóberes nyerslak'krétegeik, legalul a durva szemcséjű kőporos nyerslakkréteg legfelső rétege. A la'klcmű ennél a rétegnél szakadt le a tárgy felületéről. Első hallásra természetesnek tűniik, hogy a korabeli ,,szakipari javítás" során a mester rétegenként az eredetinek megfele'ő anyaggal egészítette ki a hiányt, majd képzett új felületet. A legutóbbi időikig a kevés, lakkrestaurálással kapcsolatban megjelent szakcikkben elfogadott eljárás a hiányok egy tömegű vagy 1-2 rétegben felhordott, a lakktól idegen anyagokkal való kiegészítése. Magam is találkoztam korábban enyves krétaporral, sőt festett gipsszel kiegészített lakkművel. Természetesen múzeumi gyakorlatban ennél sokkal kíméletesebb (?) eljárásokkal egészítenek ki (finom szemcséjű, önthető fa, műgyanták stb). Arra is akad példa, hogy lépésről lépésre, az eredeti technikát követve lakkból készült el a tárgy hiányzó felületeinek pótlása. Ez természetesen sokszorosan nagyobb munkával járó és csak hosszabb idő alatt megvalósítható módszer. Emellett kivitelezése igen sok problémát vet fel: a kiegészítésnél felhasználható anyagok; a rétegek csiszolása az eredeti felületek mentén, a pótlás felületének, színének, díszítményének kialakítása. Az hogy a sérült, felcserepesedett, fellazult lakkművű tárgyakkal valamit tenni kell - nyüívánvaló. Eltekintve további fizikai sérülések fokozott veszélyétől, a többnyire nem légkondicionált, változó hőmérsékletű tárolóhelyiségekben a lakkmű romlásával egyre nő az aOkotó szerkezeti egységek egymástól eltérő, különféle mozgása. Ez a lakkmű leválásával egyre növekvő méretű, szabaddá váló felületek miatt — bármennyire gondos „őrzés" és „raktári kezelés" mellett is - a tárgy folyamatosan gyorsuló ütemű romlását okozza. Az egyik megoldás lehet a fellazult lakkrétegek visszavasalása, rögzítése a mag felületén, majd a törések, hiányos felületek lezárása vákuumos beitatással. Egyes konkrét esetekben elképzelhető, hogy esz-