Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Együd Árpád: Népi sportszerű játékok Somogyban

122 EGYÜD ÁRPÁD nak", s kellett hozzá egy labda. Az eresz vagy tető előtt gyülekeztek a lányok, akik közül egyik „okabaka" kiáltással földobta a labdát a tetőre, amit visszagurulás után el kellett kapnia. A körülötte lévő lányok erre szétfutottak, de csak akkor, amikor a tető szélét elhagyta a labda. Az „aka-bakásnak" az volt a célja, hogy a futók közül leüssön valakit, s akkor helyet cserélt azzail. Az volt a legügyesebb, aki utoljára tett a ka-baka. a) változatát már egy kicsit ravaszabbul játszották. A leguruló labdát nem az oka-bakának kellett elkapnia, hanem annak, akinek a nevét az utolsó pillanatban bemondta az aka-baka. Ez megnehezítette a helyzetet, mert senki sem tudta, hogy kinek kell majd hamarjában elkapnia a labdát, s így a szétfutás is csak az utolsó pillanatban történhetett meg (így hamarabb le is tudták ütni egymást), tehát változatosabb volt a játék. Versenyszerűen ma is játszathatjuk a találati pontok vagy a kiesés alapján stb., de lehet a negatív (nem találatot is) rossz értékel és ú pontnak minősíteni. A háztetős, falazó, kerítéses játékok kombinációs változatait is alkalmazhatja a nevelő, s maga is konstruálhat új játékokat és szabályokat a közöltek alapján, mellyel színesebbé, tartalmasabbá, s célszerűbbé teheti e régi játékokat, hogy szolgálják vélük nevelési célkitűzésüket. A mai sportjátékokra való előkészítés eszközéül is felhasználhatják. Értékeit természetesen nem csupán a testnevelők, hanem minden játszani, szórakozni szerető fiatal és felnőtt felfedezheti és a maga javára hasznosíthatja. Ez vonatkozik a legegyszerűbbektől a vegyes típusú játékokra és az olyan kiváló, sportszerű formákra is, mint a méták, görcölés, bigézés stb. Pedagógiai meggondolásból közöltük egy-egy játéknak többféle változatát, amelyekkel éppen az előbb említett célt is megvalósíthatják nevelőink, edzőink, fesztiválrendezőink, turistáink, kirándulóink stb. Maguk is újraalkothatják ezeket a játékokat, ami nem fog különösebb nehézséget okozni, ha egy kissé elmélyednek e néhány játék megismertetésében. Ezt az alkotó, alkalmazó tevékenységet érdemes elkezdeni nagyobb méretekben is, s azt javasoljuk, hogy ismerkedjenek meg az érdeklődők egyéb kiadványokkal, cikkekkel, tanulmányokkal, hiszen mind gyakrabban jelennek meg hasznosítható gyermekjáték-kiadványok. Rövid dolgozatunknak nem lehet több célja a fent említetteknél, hiszen egy monografikus mennyiségű (több száz) gyermekjáték-gyűjteményünkből adhattunk egy kis ízelítőt. (Terveink között szerepelt egy teljes, részletes játék-monográfia kiadása; nem rajtunk múlt, hogy eddig nem jelent meg egy mindenre kiterjedő összegezésünk.) Sportjátékainkról is múzeumi évkönyvünk jóvoltából közölhetünk néhányat. Reméljük, sikerül majd a távolabbi időszakban — részben az eddigiek, részben a még meg nem jelentek alapján — egy nagyobb kötetnyi játékkönyv megjelentetése. Jelen dolgozatunkban nem kívántuk hosszadalmas „tudományoskodással" terhelni az érdeklődőket, helyette inkább az anyagközlés révén rámutattunk a sportjátékok mai, korszerű viszonyaink közt történő alkalmazási ilehetőségeire. Ha ezzel néhány érdekelt nevelő, oktató él, megérte a közlés. A játékok leírása után a játékok számozása feltüntetése és variánsai (a, b, с stb.), valamint eszközei, pálya méretek, ábrái nyújtanak segítséget a gyakorlati alkalmazók számára — amelyeket a dolgozat végén helyeztünk el. Együd Árpád