Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Együd Árpád: Népi sportszerű játékok Somogyban

NÉPI SPORTSZERŰ JÁTÉKOK SOMOGYBAN 111 Borsós-játék, „paprikázás". Kéthely. (RRM lt. sz. 354.) hogy a talajon biztosan megálljon. Régen használa­tos volt (s ma is akad mindenhol) egy háromágú, lá­bas faág, aminek szintén stabil az állása. De iskolai órán vagy társaságban lehet használni — újabban — egy kuglibábut, faragott csülköt is. A pálya méretei helyenként kisebb változást mutat­nak, de ez lényegtelen eltérést mutat a távolság szempontjából. A dobóvonaltól — ahová a játékosok sorban feláll­nak — meghúznak egy alapvonalat, melynek köze­pére egy kisebb kört rajzolnak-skarcolnak, s ebbe he­lyezik a csülköt, amelyet a „kanász-pásztor" őriz. A távolságot jobb dobóknál távolabbra is tehetik, gyen­gébbeknél rövidebb a dobótávolság. A játékosok szá­ma is változó: lehetnek öten, tízen is. Nagyobb tér­félen lehet több pályán, több csapattal játszatni a csül kőzést. A kezdés előtt megszámozzák a játékosokat, akik sorrendben dobnak a csülökre, majd megválasztják a csülköt őrző „pásztort" az alábbi módszerek sze­rint: vagy úgy, hogy pl. a csapatvezér összeszedi az összes botot és feláll az alapvonalra háttal a csülök­nek, s átdobja feje fölött a botokat. Akinek a botja legközelebb esik a csülökhöz, az lesz a kanász. Má­sik változata a kanászválasztásnak úgy történik, hogy sorrendben felállnak a játékosok az alapvonalra és a botjukat fogva lábfejükre helyezik annak alsó vé­gét, majd kirúgják a csülökfa felé; akié legközelebb (néha a legtávolabbit veszik alapul) esik a csülök­höz, az lesz a pásztor. A játék ezután kezdődik: dobnak az alapvonalról a számozás sorrendjében, hogy minél messzebbre el­üssék a csülköt. Ha ez sikerrel járt, a dobó kifut a botjáért, hogy visszahozva újra dobhasson majd. Ez azonban nem mindig sikerül, hiszen a pásztor — mi­után a helyére állította a csülköt — megbökheti bot­jával a kifutó játékost, s ebben az esetben felváltja azt, illetve helyet cserélnek. A játék izgalmát csak fo­kozza, ha pl. nem találta el az első dobó a csülköt, s ekkor a második számú stb. dobhat, akiinek vagy sikerül a találat vagy nem. Igen gyakori, hogy csak a 4. vagy a 6. játékosnak sikerül elütnie a csülköt. Az egyik szabály szerint csak akkor lehet (és érde­mes) kifutni a botokért, ha valamelyik játékosnak si­került eltalálnia a csülköt. A pásztornak ott is előbb vissza kell helyeznie a bábut a kis kör közepére, s csak azután üthet meg (utánuk szaladva) a botjával valakit. Ha ez sikerült, a megérintett futó-dobó lesz a kanász. Nem vesszük külön alcsoportba azt a vál­tozatát a csülközésnek, amikor bármikor kifuthat a ki­dobott botjáért a játékos, de nem nyúlhat hozzá (csak mellette áll), amíg valamelyik társa nem dobott sike­resen. Ebben az esetben felkaphatják a saját kido­bott botjukat és visszafuthatnak vele a dobóvonal mögé, ha tudnak. Ugyanis itt is az jelenti a veszélyt, hogy - a csülök visszaállítása után — a kanász bár­kit megbökhet a dobóvonalig, a futók közül. A legiz­galmasabb helyzet akkor áll elő, ha pl. a hat játékos közül ötnek nem sikerült ledobnia a csülköt, s köz­ben kint várnak a botjuk mellett a vezér ütésére, aki ebben az esetben három kísérletet tehet a csülök el­ütésére. Ha sikeresen hajtotta végre a dobását, ez-

Next

/
Thumbnails
Contents