Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Laczkó András: Árkádia öröme múltán (Berzsenyi Dániel „Életfilozófiá”-ja).

ÁRKÁDIA ÖRÖME MÚLTÁN 401 majd egyre inkább irodalmi kérdésekre került a hangsúly. Ez volt az alapja annak a beszámolónak is, amit Szemere Pál küldött Berzsenyi pesti útjáról: a költemények szépek, de a magatartás furcsa: „én, míg ők tanakodtak azokon, egynéhány darabokat olvasgaték magamban, s csudáíkoztam Berzsenyin és versein. Mely érzés, mely nyelv, mely ízlettel választott tárgyak! Az Egész, mely kultúrát lehellő műv az! ... Szentimentalizmusa nincsen talán oly forró, mint a Daykáé, legalább a Titkos Bu-nak párját Berzsenyiben nem találtam, de nem is oly homályos, mint Kölcseynké. Ódái pedig! Bizony Virág első lírikusunk, de ha bír-e azzal a nyelvvel, amellyel Berzsenyi?"

7 Berzsenyi röviden maga is beszámolt utazásáról Kazinczynak, és egyben reflektált arra a bírálatra, amit közvetítővel (Szemere Pállal) küldött meg neki. A niklai poéta nem engedett mindenben, ami megintcsak lényeges az Életfilozófia gondolatmenetének alapját képező önbecsülés szemszögéből. „Jegyzéseidet és változtatásaidat Szemerével és Kölcseyvel együtt megvizsgáltuk, és sok szép észrevételt találtunk benne. Használni fogom azokat, valamint csak ízlésem és poézisem természete megengedheti. A hézagókat is igyekeztem minél jobban kipótolni és változtatásaimat tudtodra adni."

8 Persze, ezek a megjegyzések nem kettejük kapcsolatának megromlásához vezettek, sőt, mint az 1810 közepétől (az Életfilozófia érlelődésének időszaka!) kelt levelek mutatjá'k, egyre melegebbé, személyesebbé, családiasabbá vált a hangnem. Ennek hatása a lírán is érződik; versein látható Kazinczy klasszicizmusának hatása: a zsúfolt mitológiai apparátus, a finomkodó ideálvilág képrendszere, s átveszi a széphalmi mester erkölcsi eszményeit is, a tökéletesség-ideát. Ennek tudatában irányítja saját életét a megelégedettség harmonikus nyugalmához. Az Életfilozófia megírása előtt néhány hónappal dicsekedett Kazinczynak, mennyire elégedett azzal, amit a gazdálkodásban elért: „én elég gazdag vagyok".

9 Egyéni életének hangulatát alapvetően ez határozza meg. De van néhány számára zavaró tény: hogy a „múzsái" egészen elhagyták, hogy kevésnek érezte azt, amit tudott; az önértékelés szempontjából fontos érzet, hogy öregnek tekintette önmagát.

10 VERSHANGULAT A költemény megírásához „külső" inspirációt adó Schiller vers (Resignation) címében és tartalmában egyaránt a lemondó belenyugvás, rezignáltság hangulatát suga'llta. Persze mindjárt meg kell jegyezni, hogy a költemény hangulata nem a szó mai (fáradt lemondás, reményvesztettség) értelméből következik. Schiller prózaírásaiban többször figyelmeztetett arra, hogy az ember természetes vágya a boldogság iránt, illetve annak ki nem elégülése rokon azzal az érzéssel, amivel elmúlt ifjúságát siratja.

11 Ebből következően a rezignáció a boldogsághoz, örömhöz vivő (zum Glücke) út egyik szükségszerű állomása, vagy ha tetszik, hídja (fintern Brücke), ami a józan mérlegelésre alkalmat teremt

12 Nem busongásra, sírásra, komorságra, hanem az elért és várható „rendeltetés" felmérésére. A hangulat határeset, amennyiben az örökkévalósággal szembeni érzésből indulva a tudatos viszszatekintés értékelő gondolataiig jut el. Amire Berzsenyi Szemere Pálhoz a versírás időpontjában küldött levelében úgy utalt, hogy „érzéseim már egészen kiforrták magu'kat", vagyis nincs bennük elegendő erő az ihletéshez, s helyettük a „gondolkodás és okoskodás"-tól várja a megújulást

13 Ezeket tekintetbe véve vizsgálhatjuk az Életfilozófia hangulatát. A legkisebb versépítő hangulati elemek, a hangok aránya, illetve az előfordulási gyakoriság a következő képet mutatja: a 466 magánhangzóból 274 magas, 192 pedig mély hangrendű. Ez önmagában inkább egyensúlyi helyzetet mutat, s hozzátéve még, hogy a komorabb zeneiségű mássalhangzók között nincs olyan, amelyik meghatározóan figyelembe vehető a vershangulatnál; azt kell megállapítani, hogy a hangarány nem közvetlen módon kapcsolódik ahhoz. A szavak jelentésárnyalatainak nagyobb szerepe van. Az „elvirít", „elrepül" nyilvánvalóan a múlandóságra vonatkozik, a „rózsapárna", „rózsakor" a megélt örömre, a kettő összekapcsolása pedig valamiféle középutas helyzetet, s inkább derűs hangulatot mutat. A végtelen és csepp, a sóhaj és óceán és orkán kontrasztja épp ezt erősíti azáltal, hogy már nem letörölt könnyekkel, hanem „bátran" megy a kijelölt úton a ,,közelít"-ő végig. Bár az utolsó szakaszban a „kétes", „siratom", „borzadom", „zúgolódom" szavak a reményvesztettség hangulatát sugallnak, de a mellettük levő tagadás, valamint a VIII. és IX. versszak egésze elégedettségre utalnak. A „folytattam", „éltem", „marasztom", „láttam" igék más-más viszonylatban erősítik, hogy a versbangulat - Berzsenyi szavaival - „a természetesség és ideá'losság harmóniás középlete", aminek megfelelően a költő szavait a bölcs felismerések „összehangzó vegyületévé" formálta.

14 Vagyis, a versben rögzített fejlődési folyamat — aminek tanúi vagyunk - ambivalens. A boldogság igézetéből indul („Rózsapárnán szenderegtem / Cypris ámbrás ölében"), hogy a változások tényének leírásával („A rózsakor elrepül") már a harmadik lépcsőfoknál eljusson a múlandósághoz („Pályám vége közelít"), illetve a megmérettetéshez („Légyen álom, légyen bíró"). Itt jutott el a vershangulat és költői ma7. Kazinczy Művei II. 385. 8. Emlékkönyv 284. Kiemelés tőlem (L. A.). 9. Berzsenyi Dániel összes Művei (továbbiakban: BDÖM). Bp. 1968. Gondozta: DR. MERÉNYI OSZKÁR, 382. 10. BDÖM 383, 387, 388. 11. iFRIiEDRIlCH SCHULLER: über naive und sentimemtalische Dichtung. In: Schillers Werke. Erster Band. Aufbau Verlag Berlin uiid Weimar. 1969. 296. 12. Vö. Schiller: Resignation című versével. 13. A levelet 1811 januárjában írta. Lásd: BDÖM 423. 14. Poetai Harmonistica. BDÖM 322.