Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Mándoki László: Bagol András faragványai Pécsett

BAGOL ANDRÁS FARAGVÁNYAI PÉCSETT 269 z TARNÓCAI KASTÉ MELET p . GÚLA MÉNES OTLEGYELGET z . NÉZD A GRÓFNAK LOVÁSZA p . KISANGYALÁT CSÓKRA VÁRJA z . ÉLJEN SRŐNYEI p ÁLJ MEG JÁNOS EGY SZÓRA. p FELÜLÖK A LOVADRA p ÉLJEN A z LOVÁSZ. z ÉLJEN A HAZA S KI RÁ* p ÉLJEN AKI OLVASSA* í BAGOL ANDOR MUNKÁJA. f ÉLJEN E BOT GAZDÁJA* p VIDÁM NAPOT ÓRÁKaT* í ÉS EZER HÓNAPOKAT* (Ólmosbot - JMP 52.14.1.) (Díszfokos - JPM 52.795.1.) ÉLJEN A HONVÉD ÖNKÉNTES .MERT E LÁNYBA NAGY SZERELMES .MEG IS FOGTA MÁR A KARJÁT . HOGY HOGY HAJCSA FEL A SZOKNYÁT ÉLJEN A KeDVES GYERE IDA MEGÁLY HUSZÁR CSAK EGY SZÓRA FELÜLÖK M ELÉD A LÓRA LESZEK ANYÁD SZOLGÁLÓJA RÓZSA CSÁSZÁR/AK 48CAS BEVÉte/e BUDA VÁR Bem Apó GRÓF BÁTYÁN

I LAJO.s 48CAS VÉRTANÚ PEST BAGOL ANDRÁS M Aga. Kezével ÉLJEN A BOT GAZDÁJA ÉLJEN AKI VÉGIGNÉZI P г P z P P P P z P p p f p z p z p p г P Az ólmosbot díszítményét lásd 5. képünkön, teljes kontúrrajzát a bordázott fejjel pedig a díszfokos és másik ólmosbotunk (77.18.1) mellékleten szereplő rajza mellett (e cikk végén, a 270. lap után). Ez utóbbi szövegét feleslegesnek tartjuk külön közölni (színezésének elvei azonosak a fentiekkel), s három helyen szükséges a szöveg kiegészítése: az első lovascsoport fejei közé ferdén bekarcolt harmadik név - BOTond, a második lovascsoport fejei között olvasható betűket pedig a következőképpen oldom fel -- KI APka és DAMIan/'ch ... Meglepő az utolsó sor: KÉSZÜ/t BOTYKA 1901 Bagol András a ma baranyai Botykán is szolgált? (Valószínűbb az, hogy Malonyaynál is említett unokái egyikéről van szó, aki örökölte tehetségét s azonos nevet viselt, azonos stílusban dolgozott. . .) Bagol Andrásék minden eddig ismert alkotása (a leírások, rajzok és tárgyak alapján) bot: mégpedig egy balaska és egy sétabot, a többi ólmosbot, illetve díszfokos. Ólmosbotjaink sima vagy bordázott feje (M a I о n y a y szerint „csillagos ólombuzogány a feje"

9

), s a két ólomfokos (JPM 52.795. 1 és az egyik Hormay-tárgy) lecsavarható. A leírások szerint és a tárgyakból ítélve főleg somfavesszőkre dolgozott a művész, a díszítményt karcolta, s a mélyedéseket különféle színű (piros és zöld) spanyolviasszal töltötte ki, illetve feketítette. Ennek érzékeltetésére két bonyolultan tördelt felirat mellett feltüntettem az eredeti tárgy színezését. Nemcsak karcolással osztotta mezőkre a botokat, hanem ólomgyűrűket is alkalmazott Bagol, sőt az egyes botrészek alapszínét is megváltoztatta a fa savas kezelésével. A savak hatására barnul avagy vörösödik (a fafajtától függően) az alapszín. A kész tárgyakat (jelenlegi állapotukból megítél'hetően) méhviasszal vonta be a faragó. (Nem valószínű, hogy a későbbi tulajdonosok egyformán így jártak volna el.) Sajnos, egyetlen tárgy útja sem kísérhető visszafelé egészen a készítőig. Hormay Mihály Lábodon vagy körzetében (a közeli Kivadáron) szerezhette két tárgyát, de biztosan Bagol András halála után. Hogy kitől? Nem maradtak fenn esetleges feljegyzései, s a család közelebbit nem tud róluk. A Janus Pannonius Múzeum tárgyairól csak szűkszavú feljegyzések szólnak: 52.14.1 - 1926-os ajándék a pécsi Haránth Andortól. A leltárkönyvben és a kartonon készítési helyként feltüntetett TARNÖCA megjelölés az ólmosbot szövegén alapszik. 52.795.1 — Minden adatot nélkülöző (raktárrendezéskor előkerült, korábban szám nélküli) tárgy. 77.18.1 — 1977-ben adták el a múzeumnak. A kartonon a következőket olvashatjuk (az eladó - Sasvári Sándor, Pécs - szavait W. Sáfrány Zsuzsa rögzítette): „Eladója csak arra emlékszik, hogy nagybátyjának már 54 évvel ezelőtt is megvolt. (Bőzsöny Mihály postafőellenőr egy végrehajtó barátjától kapta ajándékba.)" 9. MALONYAY 1911, 295.