Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 373 analfabéta eltávozott megyénkből. Mégis, 1950-ben még 2000 nyilvántartott írni-olvasni megtanítható analfabéta maradt... 1953-ig 900-at" keli megtanítani az írás-olvasásra.

85 Bárcsak annyit! Az 1949. évi népszámláláskor ugyanis 21 365 hat éven felüli analfabéta élt a megyében, s nem valószínű, sőt biztos, hogy másfél év alatt 18 ezren nem vándoroltak ki közülük. Sajnos, még 1960-ban is 14 676-ot (4,4 százalékot) tett ki az írni-olvasni nem tudók száma. Ez nem is lehetett másképp, hisz némi újratermelődés is volt, a tanfolyamokon pedig nagy volt a lemorzsolódás, emiatt 1952 és 1956 között például 44 analfabéta tanfolyamon mindössze 115 hallgató végzett.

86 Tehát az 1947-48—49-es kezdeti felbuzdulás, amikor évente 450-500 hallgatója volt az analfabéta tanfolyamoknak, 1951-re kifulladt, majd fokozatosan elhalt. A számok fetisizálása, a mennyiségi szemlélet túltengése végigkíséri az egész (1950—56 közötti) időszakot. A művelődési otthonok, termek létesítésében, a könyvtár- és a mozihálózat kiépítésében emiatt számos célszerűtlenség mutatkozott. A hevenyészve létrehozott (istállókból, magtárakból, kocsmákból, „kulákházakból" átalakított) „kultúrotthonok" többsége csak az avatás ünnepi mámorában tűnt szépnek, mert a hasznosság alacsony foka a gyakorlatban hamarosan kiderült. A nedves, szigetelés nélküli falak gyorsan ledobták a vakolatot, így az amúgy is hiányos, szegényes berendezésű — és sok helyen fűtetlen — termek nem nagyon vonzották a lakosságot. Akadt egyéb hiba is. A tsz-községgé vált Böhönyén például teljesen fölösleges volt 50 ezer forintot (amely 1951 tavaszán nagy pénznek számított) beleölni egy soha nem használt - betonhegyből álló - szabadtéri színpadba csak azért, hogy elhíreszteljék: „Kultúrparkot építenek Böhönye dolgozó parasztjai". Egyébként a böhönyeiek — enyhén szólva — nem örültek az „ajándéknak". Szerencsére a „felavatott kultúrotthonok" jelentős hányada (több mint fele) maradandónak bizonyult. Ezek egy része a múlt rendszerben is művelődési célt szolgált (mint a már említett babócsai művelődési otthon), más részük jó állapotban levő kastélyból, kúriából gondosabban lett átalakítva (például a ma is abban az épületben működő balatonlellei művelődési otthon). Az alulról indult, majd államilag támogatott, a rendelkezésre álló helyi és központi forrásokat nem mind'ig a legmegfelelőbben felhasználó mozgalom összességében mégis hasznosat alkotott, 1956-ig a megye közel kétharmadára kiterjedő művelődésiotthon-hálózatot hozott létre, amely jó alapul szolgálhatott a további fejlesztéshez. Propagandánk ezt akkoriban eltúlozta, s úgy állította be, mintha a felszabadulás után teljesen a nulla pontról indultunk volna. („A félszabadulás előtt egyetlen kultúrházunk sem volt.")

87 85. Somogyi Néplap, 1952. január 12. 86. Somogy megye fontosabb statisztikai adatai. KSH Somogy megyei Igazgatósága, 1955. 40. old., 1956. 255. old. Orstzágos népszámlálási adatok. KSH, 1960. A mozipark fejlesztésében még inkább érvényesült a mennyiségi szemlélet (1956-ban már 243 mozi működött, s így az egész megye rendszeres filmellátásban részesült). A minőség és a célszerűség itt még jobban háttérbe szorult, ezért később (a 60-as években) a nagyon apró településeken meg kellett szüntetni a fix mozikat. Némiképp más volt a helyzet a falusi könyvtárakkal. A gyors ütemű létesítés a tárgyi föltételek szempontjából reálisnak bizonyult, mert egy-két szoba mindenütt rendelkezésre bocsátható lett volna, de ezt számos helyen megakadályozta a tanácsvezetők szűk látóköre, nemtörődömsége. Ezért egyes községekben igen mostoha körülmények között működött a „népkönyvtár". ^ A falusi ismeretterjesztés uralkodó szerepe megmaradt, de az 1948-49-es kezdeményezések folytatásaként több előadás jutott a városba is, főleg a természettudományi munkaközösség szervezésében. Az ipari üzemekben azonban még mindig kevés előadást szerveztek. Jelentős előrelépés történt viszont a természettudományi előadásos propagandában, amelyet a megyei pártbizottság irányításával létrehozott megyei előadói munkaközösség bonyolított le. A megyei népművelési központ (a szabadművelődési felügyelőség utóda) ugyancsak jól szervezett megyei előadógárdát és ellenőri hálózatot hozott létre a falusi ismeretterjesztés segítése céljából. A tematika a termelés segítésére, a politikai, ideológiai harc alátámasztására irányuló törekvést tükrözte. Ezzel hatékonyan kapcsolódott a párt általános propagandatevékenységéhez, és sajátos eszközeivel hozzájárult az emberek világnézetének, politikai arculatának, társadalmi aktivitásának alakításához, fejlesztéséhez. A témaajánlás 1950-ben 22, 1951-ben 76 előadást tartalmazott. Ebből választhattak a községek, ezen kívül nem iktathattak be más előadást. A kötelezően javasolt előadások ismertették a társas gazdálkodás előnyeit, a falu szocialista fejlődését, az ötéves terv célkitűzéseit; a természettudományi előadások a „klerikális reakció ellen" irányulóan az élet 'keletkezéséről, az ember származásáról szóltak; a Szovjetunió ismertetését, népszerűsítését célzó előadások „a mérhetetlen nyersanyagforrásokat" emelték kr, és az ott folyó „hatalmas természetátalakító munkát" hangsúlyozták; „a felszabadult Kínáról" világtörténelmi jelentősége szempontjából beszéltek; a népi demokratikus országokról szólva azok fejlődését méltatták. Néhány konkrét előadáscím: Az állattenyésztés új útjai; Az ember legyőzi az aszályt; Hogyan ápoljuk kapásnövényeinket?; Mikor arassunk és mit vessünk?; Sztálin a dolgozó parasztságért; A természet átalakítása stb.)

88 Az előadások — az uniformizáltság ellenére is — népszerűek voltak. Ennek az az oka, hogy a paraszt87. Somogyi Néplap, 1951. április 22., 1952. január 17. 88. Megyei jelentés a minisztériumhoz. Megyei Pártarchívum. 33. fond. II. 106. őe. 1950. - Somogyi Napló, 1950. január 17. — Somogyi Néplap, 1951. január 4.