Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

374 HONFI ISTVÁN ság élénken érdeklődött a világ, a természet jelenségeinek, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek jobb, alaposabb megismerése iránt. A termelésről szóló előadások pedig még nem váltak szájbarágó, kioktató, a parasztság számára sértő jellegűvé. Ezért a paraszti lakosság (elsősorban a politizáló hajlamú „férfinép") szívesen járt a Szabad Föld Téli Esték előadásaira, még ha nem is több százas csoportban, mint ahogy egyes községek jelentették, de 80—100 körüli létszámban. Sok helyen valóban nem kellett biztatni az embereket, hogy „szóljanak hozzá, mondjanak véleményt". Röpködtek a kérdések noszogatás nélkül is. Nágocson, a természet átalakításáról szóló (akkor még ilyen értelemben is tudományosnak tűnő) előadáson azt kérdezték az elcsodálkozó falusiak: „Hogyan és mikor lehet ezt nálunk is megvalósítani?". Különösen élénk vita alakult ki mindenütt, ha az életszínvonal, a megélhetési lehetőségek kerültek szóba, vagy ha a mezőgazdaság jövőjét említette meg az előadó. Az utóbbi téma esetében nemtetszést nyilvánító, elégedetlen kifakadások is elhangzottak. Ezt mindenütt ellenséges megnyilvánulásnak tekintették, mint pl. az igali (1951. január 25-i) előadáson, ahol „a lelkes hangulatba belevegyült az ellenség hangja .. . H. J. kulákok befolyása alatt álló paraszt, felállt és kiment, miközben ezt mondta: úgy sincs semmi, mit ajánlgassunk fel, és azzal folytatta, hogy nem érdemes eljönni Szabad Föld Téli Estére, mert úgyis csak a tszcs-t tudják dicsérni". Sokan leveleket írtak a megyei laphoz vagy a Somogy megyei Tanács Oktatási és Népművelési Osztályára (a népművelési központ 1950 szeptemberétől a megyei tanács alosztályaként, majd 1951 végétől önálló osztályaként működött). A levelek kissé „lakkozottak" voltak, a bennük foglaltak azonban hűen tükrözik a parasztság tudásszomját, tanulni vágyását. „Én azért mentem az előadásra, mert régen nem volt tanulási lehetőség, a Szabad Föld Téli Esték a legújabb és legidőszerűbb politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkoznak . . . Engem különösen érdekel a babona elleni harc, mert én is azok közé tartozom, akiket a földesúr kizsákmányolt. Most jövök csak rá, hogyan elbutították a szegény embert... Ma már nem hiszek a babonákban, mert felkészültségem nagyobb, a babonákon csak nevetni tudok." (T. J., Balatonkiliti.) A Micsurin, a természet nagy átalakítója című, vetítettképes előadásról K. J. kőröshegyi lakos így vélekedett: „Ezek a képek még jobban elmélyítették bennem azt a tudatot, hogy falusi viszonylatban csak a közös erővel való szövetkezeti gazdálkodással érhetünk el szép eredményeket". B. S. Bőszénfáról azt írta, hogy először hallott természettudományi előadást. Beszámolója szerint többen kérdezték az előadótól: „Van-e élet más égitesten?" Arra a kérdésre: „Az üstökös megjelenése háborút jelent-e?" — a gyerekek is kórusban feleltek: „Nem". R. A. Gálosfáról: „Rám... nagyon jó hatással volt a tudományos előadás. Én, aki most már 75. életévemet kitapodtam ... a tudomány segítségével magam is rájöttem, hogy mi az igazság. Annak a sok babonaságnak, amit a régi világban belénk neveltek, semmi igaz alapja nincs . . . Most magunk irányítjuk életünket, hogy az jobb legyen, csak attól függ, van-e erőnk és tudásunk hozzá. Erőnk van, azt már tudom, mert nagy dolgokat tudott a dolgozó nép tenni, tudásunk is van, de kevés, és ezt gyarapítanunk kell . . . felkérjük az előadó elvtársat, hogy többször is látogasson meg bennünket".

89 Az ismeretterjesztő előadások napja egységesen a csütörtök lett az egész megyében. Folytatódtak — de a korábbi évekhez viszonyítva jóval kisebb számban — az ezüstkalászos gazdatanfolyamok, az egy-kéthetes vándortanfolyamok. Ezek a DÉFOSZ és az állami gazdasági szervek hatáskörébe tartoztak, a népművelési apparátus nem foglalkozott velük. A mezőgazdasági tanfolyamokat a társadalmi gyakorlat háttérbe szorította, szerepüket fokozatosan a Szabad Föld Téli Esték előadássorozat vette át. Ez az előadásos forma semmiképp sem tudta maradéktalanul ellátni a parasztság szakmai továbbképzését. A népművelés azonban helyesen ismert föl egy új társadalmi szükségszerűséget, s 20 órás munkaegység-, bér- és normaszámítási tanfolyamokat indított a mezőgazdaság szocialista szektoraiban és az ipari üzemekben (pl. 1950-ben harminckettőt, 1951-ben húszat, 1952-ben hatvannégyet). Évenként mintegy 10—15 helyesírási tanfolyam is működött (Kaposváron és a járási székhelyeken). Megkezdődölt a szakköri élet kialakítása. A szakkörök (olvasókör 5, rádiókör 2, művészeti kör 17, sportkör 7, sakk-kör 2, mezőgazdasági kör 18) közül a mezőgazdaságiak és a művészetiek a legnépesebbek és a legjelentősebbek ékkor. A szakkörök száma jelentősen nem emelkedett a következő években (65-70 körül mozgott), a foglalkozások előadásokból, vitákból és gyakorlásból, tapasztalatszerzésből álltak. A mezőgazdasági szakkörök közösen végzett gyakorlati munkája mindvégig problematikus maradt, többségüknek nem volt kísérleti területe. Végül is az 1951-ben szerveződő gazdasszonykörök lettek a legaktívabbak, a legnépszerűbbek. Sok gyakorlati haszonnal járó tanfolyamaikon (szabás-varrás, kézimunkázás, főzés) és kiállítások szervezésén túl politikai fórumokká is váltak a gazdasszonykörök.

90 A könyvtárfejlesztés meggyorsítása együttjárt az olvasómozgalom kiszélesítésével, tudatosabbá tételével, író—olvasó találkozókat, könyvkiállításokat szerveztek, szerte a megyében olvasókörök alakultak (1950-ben 80). Ezek hatására jelentősen nőtt az olvasók száma. Igaza volt Hegedűs Gézának, aki a Somogyi Napló 1950. március 2-i számában többek között ezeket írta: „Ha a könyv elindul az olvasó felé, nem talál zárt ajtókra . . . Csak rendszeresen és türelemmel kell folytatni azt a könyvpolitikát". Bár a könyvkiadás — az általános művelődéspolitika szellemének megfelelően — kedvezett és teret adott a sematikus művek megje89. Megyei Pártarchívum. Uo. - Somogyi Napló, 1950. január 17., 1951. január 17. - Somogyi Néplap, 1951. március 24., november 9. 90. Megyei Pártarchívum. Uo.