Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT BEVEZETÉS A felszabadulás megteremtette a tömeges művelődés előfeltételeit is. A kulturális fölemelkedés megvalósítása azonban hosszabb távú feladatot rótt társadalmunkra. A megvalósulás céltudatos irányítást, népünk részéről felelősségteljes hozzáállást, áldozatvállalást, szorgalmat igényelt. A céltudatos művelődés" politika kialakítása, irányítása pártunk történelmi érdeme. Népünk magas fokú politikai érettsége nyilvánult meg abban, ahogyan élni tudott a számára kínálkozó művelődési lehetőségekkel. A szocialista forradalom első szakaszában — az 1945-48-as időszakban — a kultúra és a kulturális szolgáltatás demokratizálása volt a legfőbb feladat. Ez demokratikus tartalmú művelődési reformokat követelt, továbbá demokratikus és szocialista hagyományaink helyes értelmezését, felhasználását, a volt uralkodó osztályok művelődési egyeduralmának felszámolását, a reakciós erők visszaszorítását tette szűk ségessé. A jelzett folyamat kemény harcban, éles ideológiai ütközések közepette ment végbe. Ebben az időben a szabadművelődés néven ismert irányzat volt az uralkodó. Ez a művelődéspolitika nagy teret engedett a kispolgári szemléletnek, nyitva hagyta a kaput a restaurációra törekvő burzsoázia előtt, de kénytelen volt figyelembe venni a kommunisták bizonyos igényeit is. A szabadművelődés ideológusai osztályfölöttinek tekintették a kultúrát, tagadták a proletárdiktatúra szükségességét, a szabadművelődést a társadalom öntevékenységeként fogták föl. A gyakorlatban mégis erős központosítást vezettek be, amely elsősorban arra irányult, hogy útját állja a marxista eszmék tudatos terjesztésének. A szabadművelődés hibás elképzelései, elvei mégsem érvényesültek százszázalékosan a gyakorlatban, mert a marxista eszmék termékenyítő hatása mind szélesebb körben éreztette hatását. Az MKP — a koalíciós politika jegyében — úgy támogatta a szabadművelődés szervezetét, hogy nem mondott le a tömegek rendszeres felvilágosításáról, a kulturális szolgáltatás ideológiai befolyásolásáról. Ennek tulajdonítható, hogy a művelődésnek ebben az időszakban sem kizárólag a XVII. századi népi-paraszti, protestáns kultúra képezte az alapját, másfelől a hagyományőrzés ürügyén nem juthatott szóhoz nagyobb számban reakciós ideológiája alkotás. A korszak egyik alaptételként hangoztatta az öntevékenységet, az egyén aktív részvételének fontosságát. Ennek eredményeképp széles körű mozgalommá vált a műkedvelés, ezen belül is első sorban a színjátszás. Új virágzásnak indult a néptáncmozgalom, sorban alakultak felnőtt kórusok az üzemekben és falvakban egyaránt, meghonosodott a bábmozgalom. A műkedvelő együttesek műsorválasztásában azonban ugyanaz az ellentmondásos tarkaság tükröződött, mint a szabadművelődés egyéb területein. A színjátszásban a népszínmű volt a meghatározó. A műsorra tűzött darabok jelentős része értéktelen, silány művészi értékű, tartalmában bárgyú, a szegényeket (kocsist, szolgálólányt) kigúnyoló, a nagygazdákat magasztaló kicsengésű volt. Különösen a Kókai—Cserháti-féle kiadványokra állt ez. Az MKP, a baloldali szociáldemokraták és parasztpártiak felvilágosító munkája nyomán fokozatosan jutottak szóhoz főleg Kisfaludy Károly, Móricz Zsigmond, Molière és Beaumarchais darabjai. A kórusmozgalom legnagyobb érdeme a népdal népszerűsítése, terjesztése volt. A néptáncmozgalom magán viselte a gyöngyös-bokrétás álnépies jegyeit. A műkedvelő művészeti tevékenység — az ideológiai tartalmú és színvonalbeli problémák ellenére is — fontos missziót teljesített ebben az időben. Széles körűvé válásával nagy számban vonta be a dolgozó tömegeket a művelődés áramába, igényt ébresztve bennük a további általános művelődésre. A szabadművelődés igen nagy fontosságot tulajdonított a szóbeli ismeretterjesztésnek. Ezt a tevékenységi formát azonban szinte kizárólag a falura korlátozta, az írásos ismeretterjesztés: az olvasómozgalom fejlesztése érdekében pedig csak erőtlen intézkedéseket tett. A szabadművelődés — komoly fogyatékosságai ellenére is — jelentős szolgálatot tett népünk kulturális elmaradottságának felszámolásában. Működése során szélesebb körűvé vált a kulturális szolgáltatás, százezrek ismerték meg a kultúra nemesítő, többet érővé formáló, az életet szebbé, teljesebbé tevő alkotásait. A kezdet azonban kevésnek bizonyult. A művelődés nem fogta kellően át az egész társadalmat, nem volt teljes és egyértelműen a szocializmus felé mutató a kulturális szolgáltatás irányultsága, hézagos, hiányos volt a tárgyi és szervezeti feltételek biztosítása. A tudatos, megalapozottabb és hosszú távra irányt szabó művelődési politika a szocialista forradalom második szakaszában, a proletárdiktatúra időszakában bontakozott ki.