Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Müller Róbert: Későnépvándorláskori vasezköz lelet Fonyód-Ilonaberekből

8 MÜLLER RÓBERT 2. kép. 8 = Eger; 9 = Buda; 10 = ismeretlen lelőhely. - Bild 2. 8 = Erlau; 9 = Ofen; 10 = unbekannter Fundort sége eredetileg kb. 11 cm lehetett. Hasonló fűzött szigonyt már a késővaskor anyagából ismerünk a Kárpátmedencétől DK-re eső területről.

27 Ugyanezen a területen a délszláv népesség még a közelmúltban is használt ilyen szigonyokat.

28 De É-Európából is ismerjük,

29 ami arra utal, hogy széles körben elterjedt ez a szigonytípus. A magyar néprajzi anyagban ismeretlen ez a forma. A honfoglaló magyarság valószínűleg csak kétágú szigonyokat használt.

30 A régészeti leletek között is ez a leggyakoribb típus.

31 A középkorból egyetlen fűzött szigonyt sem ismerünk, ezért a fonyódi szigony keltezéséről nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy középkor előtti. 4. Ekevas (Itsz.: 50.12.4.; 3. kép 2.). Viszonylag kis méretű, enyhén aszimmetrikus, lapát alakú ekevas. Erősen korrodált, hiányos állapotban került elő. A későbbi kiegészítés miatt a penge megmaradt éle nem tanulmányozható teljes hosszúságában. Jellemzője a feltűnően rövid köpű, amely a teljes hosszúságnak egynegyedét sem éri el. A köpű nem egészen szim27. 28. 29. A Rubije-i (Neu-Rubbia) hallstattkoriként beleltározott leletek között van egy 13 ágú fűzött szigony is (Institut für Ur- und Frühgeschichte, Wien Itsz.: 33941.). H: 15 cm; SZ: 12,4 cm; köpű átm.: 1,8 cm. Legutóbb GUŜTIN, M. egy Augustus-korban elrejtett LT-D leletként közölte az anyagot (Posamezne arheoloŝke najbe iz okolice Gorice. Gorŝki Letnik 2 (1975) 29. és 1. t. 5. Az Etnogafski Muzej, Zagreb „Istria" с. kiállításán lerajzoljjunk egy nagyobb, hétágú fűzött szigonyt, amelynek krazépső ága a fonyódihoz hasonlóan két szakás volt (Itsz.: L 399/IV-491.). H: 29,3 cm; SZ: 10,5 cm. Pl. ZNAMIEROWSKA-PRÜFFEROWA, M.: Das Sammeln von traditionellen Museumsobjekten der Fischerei unter Berücksichtigung ihrer Systematik. Europa et Hungária. Red.: ORTUTAY, Gy.-BODROGI, T. Bp. 1965. 154. 4. kép. JANKÓ J. (i. m. 496. és 437., 475. kép) Finnországból közölte a fűzött szigony szúró és kerítő változatát is, amelyek szerinte Svédországból kerültek oda. 30. 31. HERMAN О.: A magyar halászat könyve. Bp. 1887. 190—195. és 344—351. úgy gondolta, hogy a kétágú szigony volt a magyarok jellemző eszköze. JANKÓ J. szerint is (i. m. 485—488.) a kettőnél több ágú szigonyok Ny-i eredetűek és a honfoglalás után terjedtek el a magyarság körében. Nagyon kevés a hiteles szigonylelet múzeumainkban. A kardoskúti ásatás során talált eszköz a békéscsabai Munkácsy M. Múzeum kiállításán látható. Ismeretlen lelőhelyű kétágú szigonyt őriz az MNM Történeti Múzeum középkori osztálya (Itsz.: 57.1008.C.) és a Balatoni Múzeum (Itsz.: 77.130.1.). Háromágúak kerültek elő a diósgyőri vár romjai közül (MNM Történeti Múzeum Itsz.: 3/1897.). ötágút ismerünk Tolna megyéből (MNM Történeti Múzeum Itsz.: 51/1895.33.) és ismeretlen lelőhelyről (MNM Történeti Múzeum középkori osztály Itsz.: 57.251.

С ; 57.253.C.).