Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Müller Róbert: Későnépvándorláskori vasezköz lelet Fonyód-Ilonaberekből

KÉSŐNÉPVÁNDORLÁS KORI VASESZKÖZ LELET FONYÓD-ILONABEREKBÖL 9 3. kép. 1—2. = Fonyód—llonaberek; 3 = Ada Ciganlija. metrikus. A bal kapuszárny rövidebb kissé. H: 3,2 cm; a jobb szárny H: 3,7 cm. A köpű jobb fele magasabb, erősebben kopott. A penge rövid, csapott válla lekerekített, és erősen hegyesedve végződik. Aszimmetria csak a keresztmetszetében figyelhető meg, a bal fele erősebb. Teljes H: 16,9 cm; váll Sz: 8,4 cm, a kifelé szélesedő köpű Sz: 6,1—6,9 cm. A jobb kapuszárny erős kopása arra utal, hogy a vasat úgy szerelték fel az ekére, hogy jobbra dőlve ágyekeszerűen dolgozzon. Ha szimmetrikus lapát alakú ekevassal barázdaszántást igyekeznek végezni, akkor a penge bal fele, amelyik a barázda falával érintkezik, jobban ki van téve a kopásnak.

32 Ezzel magyarázható, hogy a penge bal felét jobban megerősítették. A lapát alakú ekevasakat általában nagyon nehéz keltezni. Ugyanazt a formát kisebb változtatásokkal csaknem két év32. ŜACH, F.: Rádió a pluh na územi Ceskoslovenska. Védecké Práce Zemë-Jëlského Muzea, 1961. 145. Ugyanott azt is írja, hogy megdöntött állapotban az az él kopik jobban, amelyik oldalra az ekét döntik. Feltételezését igazolja, hogy ekevasunk jobb éle a kiegészített, nyilván ez kopott meg erősebben. 33. MÜLLER, R. i. m. 86. és 11. kép. 34. Pl. Reziből (BALASSA I.: Az eke és a szántás története Magyarországon. Bp. 1973. 106. és 36/a kép.) H: 24,3 cm; Keszthely—Fenékpusztáról (BALASSA I.: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből. VMMK 11 <1972> 365. és 19. kép; MÜLLER R.: A rákoscsabai és a balatonalmádi vaseszköz lelet új keltezése. Arch. Ért. 103 <1976> 5. kép. Mindkét esetben Badacsonytomaj-Ábrahámhegy lelőhellyel közölve. KUZSINSZKY B. i. m. alapján sikerült azonosítani, a 84. kép Bild 3.1—2= Fonyód—llonaberek (Hain); 3 = Ada Ciganlija ezreden át használták.

33 A fonyódi ekevas esetében azonban úgy véljük, hogy lehetséges a keltezés. A feltűnően rövid kapuszárnyakat már említettük. Olyan ekevasakat, amelyeknél együtt találjuk a rövid köpűt és a hegyesedő pengét, a római korból is ismerünk, de ezek kivétel nélkül lényegesen nagyobbak.

34 Eszközünk korának meghatározásánál fontos szempont a forma mellett a méret is. Az általunk felvett 61 pannóniai lapát alakú ekevas közül mindössze 12 példány hossza nem érte el a 20 cm-t. Ezek viszont egészen más formát mutatnak.

35 Ezért valószínűsíthetjük, hogy a fonyód—ilonaberki ekevasat nem a római korban készítették. Sokkal több sikerrel kecsegtet, ha a későnépvándoriás kori anyagot tekintjük át. Enne'k a kornak az anyagában is találunk 20 cm-nél hosszabb ekevasakat, amelyeket korábban a római- vagy a későközépjobb oldalán kisméretű fényképe látható.) H: 24,9 cm; Svájc területéről (Naturhistorisches Museum, Wien Itsz. : 14168.) H: 29,1 cm. 35. Ezek egy része bizonytalan lelőhelyű. Pl. BALASSA I. i. m. 1972. 364. és 374. feltételezve, hogy keszthely—fenékpusztaiak. Mások csaknem olyan szélesek, mint amilyen hosszúak. Pl. Szalacskáról BALASSA I. i. m. 1972. 366. és 23. kép római koriként; U. ő. i. m. 1973. 85. és 24/b kép keltakoriként; Fonyódról (MNM Történeti Múzeum Itsz.: 21/1897.9.). Vagy a köpű majdnem fele a teljes hosszúságnak. Pl. Nemesvámos—Balácapusztáról BALASSA i. m. 1972. 363. és 12. kép (a hosszúság tévesen megadva: nem 24,6 cm, hanem 19,7 cm); Mencshelyről BALASSA I. i. m. 1972. 363. és 14. kép; Fehérvárcsurgóról BALASSA I. i. m. 1973. 106. és 36/b kép.