Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Müller Róbert: Későnépvándorláskori vasezköz lelet Fonyód-Ilonaberekből

KÉSŐNÉPVÁNDORLÁS KORI VASESZKÖZ LELET FONYÖD-ILONABEREKBÖL 7 ból előkerülő balták köpűkiképzésével. Ezeknél nemcsak a fokrészt nyújtották meg mindkét irányban, de a köpű falát is. Többnyire lekerekítve, de előfordulnak csúcsoson megnyújtott köpűfallal is.

13 Ilyen irtókapát ismerünk a nyugati szláv szállásterületről éppúgy,

14 mint a délszlávok által lakott vidékről.

15 Ezért a későnépvándorláskorra keltezhetjük a Dunaújvárosnál a Dunából előkerült,

16 és a keszthely—fenékpusztai érődből származó irtókapákat is (1. kép 6.).

17 A jegyzetben már említett palan'kai vaseszköz leletben volt még egy kapa, ez pedig nagyon hasonlít a fonyód—ilonaberki darabhoz. Az összehajlítással és tágítással készített köpű a fok felé fokozatosan egyre jobban nyújtott, a foknál eléri a 4,2 cm-es hosszúságot. A penge alsó felé': azonban külön darabból készítették. H: 24 cm; az é! H: 8,6 cm (1. kép 7.).

18 A középkori irtókapákon is nyéllyukas köpűvel találkozunk, de az eddig ismertetett formáktól eltérően ezeknél a köpű fala és a fokrész azonos vastagságú anyagból készült, és a köpű szélessége is egyenletes. Ilyen kapák kerültek elő pl. Szombathelyen

19 és Egerben (2. kép 8.).

20 Gyakran a köpű már csőszerűén nyújtott (2. kép 9.).

21 Ezeknél a kapáknál a nyéllyuk mindig ovális. A későközépkorban is megmarad ez a forma, de mellette feltűnik egy másik változat: a köpű ennél is egyenletes vastagságú anyagból készül, de hátul a fok nem lekerekített, hanem négyszögletes, a nyéllyuk pedig nem ovális, hanem félkör vagy félovális alakú. Ennek az a jelentősége, hogy ezekbe a köpűkbe nemcsak ún. keresztékkel rögzítették a fanyelet, hanem az egyenesen végződő nyéllyuk segítségével ún. faréket is alkalmaztak. így már szabályozni tudták a kapa nyele és a pengéje által bezárt szöget, amit a kapás termetéhez vagy a megművelendő terület sajátosságaihoz igazíthattak. A legkorábbi egyenes fokkal rendelkező irtókapát a visegrádi palota területéről ismerjük, és ez a XIII. század végére - a XIV. század elejére keltezhető.

22 Komárom megyében egy későközépkori településen került elő ilyen eszköz.

23 Rajzban az MN M Történeti Múzeum egyik ismeretlen lelőhelyű darabját mutatjuk be (2. kép 10.).

24 13. A megnyújtott, köpűfallal rendelkező baltákról MÜLLER, R i. m. 80-81. 14. Pl. EISNER, J.: Ein Hortfund der älteren Burgwallzeit aus der Slowakei. Altböhmen und Altmähren 1 (1941) 157. 3. kép 18.; EISNER, J.: Základy kováfstvi v dobe hradistni v Ĉeskoslovensku. Slavia Antiqua 1 (1948) 375. 4. kép 6. A palankai leletben levő kapa még közöletlen (Naturhistorisches Museum, Wien Hsz. : 17448.). 15. Pl. Belgrád környékéről Muzej Grada Beograda, középkori osztály Itsz,: 264. 16. Intercisa Múzeum, Dunaújváros Itsz.: 58.7.1.1. 17. Balatoni Múzeum, Keszthely Itszn. Kisméretű fényképét közölte KUZSINSZKY B. i. m. 82. kép középtől jobbra, oldalnézetben. 18. Naturhitorisches Museum, Wien Itsz.: 17449. 19. Savaria Múzeum, Szombathely Itsz.: 54.483.3. és 54.484. 5. SZENTLÉLEKY T. közöletlen ásatása. 20. Egy csaknem ép darabot mutat be KECSKÉS P.: A szőlő talajművelése Észak-Magyarországon. NÉ 49 (1967) 232. és 3/h kép. A rajzban is bemutatott példány a Tömlöcbástya feltárása során került elő. Köszönetet mondok A fentiekben röviden áttekintettük a keskeny pengéjű, egyenes élű irtó'kapák köpűkiképzésének különböző változatait, utalva arra, hogy az egyes formákat mely korok anyagából ismerjük. A Fonyód—llonaberekben talált kapa legjobb párhuzamát a későnépvándorlás kori leletek között találtuk meg. A többi változathoz viszonyítva nagyon ritka köpűforma legkésőbbi előfordulása tudomásunk szerint a kőszegfalvi 1. sz. vasolvasztó műhely anyagából ismert, ahol XI—XII. századi kerámiatöredékekkel együtt került elő.

25 Ez alapján tágabb határok között a IX—XII. századra keltezhetjük kapánkat. 2. Irtókapa (Itsz.: 50.12.2.; 1. kép 2.). Jól látszik, hogy az 1. sz. kapához hasonlóan a sínvas összehajlításával készítették, de ez a kapa kisebb és vaskosabb annál. A 3,0—1,4 cm-es nyak csak kevéssé szélesedik a 4,5 cm hosszú, íveltre kopott élig. Eltérést mutat bizonyos fokig a köpű formája is. A köpű fala a fok felé nem egyenletesen szélesedik, hanem a fok előtti hirtelen törés után jobban megnyújtott. Az ívelt fokrész eléri az 5,5 cm hosszúságot. Ennek a köpűváltozatnak nem ismerjük pontos megfelelőjét, de szoros kapcsolata az 1. sz. kapa megoldásával kétségtelenné teszi a két eszköz kapcsolatát és egykorúságát. H: 15,9 cm; a köpű átm.: 3,4-4,5 cm; a penge és a nyél által bezárt szög: kb. 75°. 3. Szigony (Itsz.: 50.12.3.; 3. kép 1.). Hiányos állapotú, ún. „fűzött szigony", amely ma 3 ágú, eredetileg pedig ötágú lehetett. A felfelé még keskenyedő zárt köpű átmérője a peremnél alig 1,6 cm. A 4,8 cm hoszszú köpű szárban, majd pedig a középső szigonyágban folytatódik. A szárat ellapították és egy 0,4x1,4 cm-es nyílást ütöttek rajta. Ezen fűzték át a másik két ágpárat. A szélsők letörtek, csak tövük csonkja maradt meg. A középső ág hegye ép, jól látszik, hogy két szokás volt. A sérült végű szélső ágak csak egy befelé álló szakával rendelkeztek. Mintegy fél cm-rel hoszszabbak, mint a középső ág, tehát nem „szúró", hanem „kerítő" szigony lehetett eszközünk.

26 H: 16,9 cm; a középső ág H: 9,8 cm; a két szélső ág hegyeinek távolsága egymástól: 5,6 cm; az ötágú szigony szélesKozák Károlynak, aki engedélyezte ásatási anyagának lerajzolását. 21. Budapesti Történeti Múzeum Itsz.: 51,376. Lelőhelye: Budai Vár, Nagyrondella, 2. réteg, XV—XVII. századi leletek társaságában. 22. Mátyás király Múzeum, Visegrád Itsz.: 61.7.7.3. Lelőhelye: Visegrád, királyi palota, Beatrix-szárny, III/2. sziklapince. HÉJJ M. ásatása. 23. Balassa B. Múzeum, Esztergom Itsz.: 59.11.1. Lelőhely: Esztergom, szentkirályi földek, felszíni gyűjtés. 24. MNM Történeti Múzeum, középkori osztály Itsz.: 57.302. С Egy másik darabon (Itsz.: 57.166.C.) a mesterjegyek is kétségtelenné teszik a XVI—

XVII. századi keltezést. 5. HECKENAST G.-NOVÁKI GY.-VASTAGH G.-ZOLTAY E. : A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban. Bp. 1968. 50. és VI. t. 9 a-b. 26. A kerítő szigonyt az különbözteti meg a szúró szigonytól, hogy szélső ágai hosszabbak, ezért „a hal testét szúráskor körülfogják". JANKÓ J.: A magyar halászat eredete. I/2. Bp. 1900. 483.