Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: Xántus János az ornitológus

XÁNTUS JÁNOS AZ ORNITHOLÓGUS 521 Az már bizonyítható, hogy 1854-ben lowaban szóval a kansasi út előtt - gyűjtött Xántus, és küldött Magyarországra anyagot. A budapesti Természettudományi Múzeumban a tűzvész után is megmaradt pl. egy Tympanuchus cupido „New Buda" lelőhellyel. Felvetődik a kérdés: hol, mikor és kitől tanult meg preparálni? Erről se Madden, se Sándor nem tesz említést. Egyetlen nyomot Németh (1959) ifjúsági regényében találunk, bár e mű legtöbb adata nem felel meg a valóságnak. Németh több helyen említi könyvében, hogy Xántus apja jól tömött madarakat, mókusokat stb., értett a trófeák kikészítéséhez is, és erre a mesterségre fiát is megtanította. Ha valóban így volt, csak természetes, hogy Xántus ezer gondjabaja között ebbéli tudását is kamatoztatni kívánta. Eleinte tisztán altruisztikus célzattal, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítsa, de nyilván megvolt már a hátsó gondolata is, hogy alkalmilag múzeumok számára is fog dolgozni, melyben jövedelmi forrást láthatott. Az is természetes, hogy preparátori tudását későbben Hammond és Baird tanácsai alapján annyira tökéletesíthette, hogy magyar nyelven preparálási tanácsadó könyvet is írt (1862). Mostoha körülményei végül is arra kényszerítették, hogy 1855. szeptember 24-én álnéven (nagybátyja, Véssey Lajos neve alatt) belépjen a hadseregbe. így került 1855. november 30-án Fort Rileybe (Kansas). A szolgálat nehéz, de Xántus erejét nem töri meg, folytatja gyűjtő tevékenységét. Erre figyel fel az erőd katonaorvosa - később tábornok — dr. William A. Hammond, aki maga is dolgozik a Smithsonian Institution-nak, és aki könnyebb szolgálatra az egészségügyi csoporthoz veszi át, beajánlja prof. Spencer Bairdnek, a Smithsonian „assitant director"-ának. Xántus nem késett gazdag anyagot küldeni Washingtonba és Philadelphiába azzal a feltétellel, hogy a duplumokat a Magyar Nemzeti Múzeumnak kötelesek továbbítani. Későbben a győri, a debreceni és a kolozsvári iskolák is részesülnek az adományokból. Ebben az adományozásban Baird igen nagyvonalúnak bizonyult, előteremtette a szállítási költségeket is. Xántus kiemeli továbbá J. Brown postamester sok segítségét is (1860). Cassin (Philadelphia) kifogást is emelt az ellen, hogy ilyen fontos anyag külföldre kerüljön, ami egymagában bizonyítja a gyűjtés értékét. Xántus is lovagiasan viselkedett a Smithsoniannal szemben. Nem volt hajlandó eladni gyűjtését Möllhausennek a berlini múzeum számára. 1857. augusztus 27-én kelt válaszában Bairdnek, aki a duplumok eladására biztatta, ezeket írta: „Dont speak Sir about making money of collections . . ." (Madden). Bairdet felhatalmazta a publikációra, bár nem tagadja irodalmi ambícióit sem. Baird a Xántus által küldött anyagot letétként kezelte. De Xántus is szerette volna, ha az anyag együtt marad, míg Washingtonba nem érkezik. Ez nem volt olyan lehetetlen kérés, amint azt Madden véli, de rövidesen maga Xántus is feloldotta ezt a megkötöttséget. Annál lehetetlenebb volt az a kívánsága, hogy gyűjtéseit a pesti múzeum különállóan kezelje. Baird összeköttetései révén teljesül régi vágya, áthelyezik Dél-Kaliforniába, 1857. május 18-án meg is érkezik Fort Tejonba. Az itteni gyűjtési nehézségeit is elhárítja Baird, majd kijárja, hogy katonai szerződését felbontsák, és a „Coast Survey" alkalmazza a mexikói Kalifornia-félsziget legdélibb csúcsán Cape San Lucas-ban. 1859. április 4-én érkezett ide, és 1861. augusztus 7-ig működött itt. Amerikai kutatásainak utolsó állomása Manzanillo és Colima (1862. XII. 28— 1864. III.), de ekkor már kevesebbet gyűjt. Madden idézi leveleit, melyekben nemcsak a gyűjtésről, hanem ökológiai megfigyeléseiről is számot ad. így elsőnek közli, bár publikálva nem lett, a kaliforniai kondor fészkelési körülményeit, hangsúlyozva, hogy maga nem látta, de egybehangzóan ezt az értesülést szerezte. Eszerint a kondor különböző magasságokban fenyőfákon fészkel. Bent (1931) adatai ezt a leírást nem erősítik meg. Igaz, Finley csak 1906-ban írta le, de eszerint kizárólag sziklán költ, fészket nem rak, ugyan Bent említ adatokat, hogy fán szirti sas fészkét is elfoglalta volna. Idéznünk kell itt ellenben Baird (1860) megállapítását: „The examination of the collections of Mr. Xántus has proved of very great interest in elucidating the zoological pecularities of the Cape and especially in showing that its fauna is almost identical with that of the Gile River and to a certain extent with that of the Rio Grande. It is an important fact also, that while these relationships are exceedingly intimate, there is almost none to the coast fauna of Upper Califonia..." Ez a vélemény is mutatja, hogy Grinell csak egyes fajok előfordulása ellen tehetett észrevételt, melyek valószínűleg tévesen kerültek a dél-kaliforniai anyaghoz. A régi leltárkönyvekből megállapítható, hogy 1859— 1865 között a budapesti múzeum 824 madárbőrt és 140 fészekaljat kapott Xántustól ajándékba (Keve-Sámuel, 1969). így az egykori világszerte ismert gazdag budapesti madárgyűjteménynek alapköveit rakta le Xántus (néhány társával). Gyűjteményének legértékesebb része (madarak, emlősök, hüllők, gerinctelen állatok, növények, ásványok stb.) Washingtonba került. A kaliforniai és mexikói anyag úttörő jellegűnek számít. Mocsáry (1898) szerint 24 állatot és 2 növényt írtak le belőle mint új fajt (abban az időben mindent fajnak írtak le, az alfajt még alig használták). Gebhardt (1963) már 30-f-1-re emeli a számot, de még ez is alábecsült, mivel Cory, HeHmayr és Conover (1918—1949), valamint Deignan (1961) katalógusai alapján csupán a madarak közül 49, illetve 50 bizonyult újnak. A taxonértékük ugyan változott, de csak kilenc szinonim. Baird egy új gyíkgenust is felállított Xantusia néven, Stimpson pedig egy rák-genust Xantthus néven (Baird, 1860). Xántus maga 7 madarat írt le kaliforniai gyűjtéséből (Fort Tejon, 1857-1859; Cape San Lucas, 18591860): Brachyrhamphus hypoleucus Xántus, 1860; Syrnium occidentale Xántus, 1859 (— Strix occidentalis Xántus); Picus lucasanus Xántus, 1860 (=Dendrocopos Scolaris lucasanus Xántus); Tyrannula hammondi Xántus, 1858 (=Empidonax hammondi Xántus); Campylorhynchus affinis Xántus, 1860 (=Camplylorhynchus