Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: Xántus János az ornitológus

520 KÉVE ANDRÁS tusról. Nézetükben megerősítette őket az a tény, hogy Xántust három akadémia választotta meg levelező tagjának (Academy of Natural Sciences, Philadelphia, 1856; Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1859; Academia Germanica, Dresden, 1872), továbbá Baird elismerései (1860, etc.) és ajánló levele a Magyar Tudományos Akadémiához. Az 1930-as években került H. M. Madden a budapesti egyetemre. Madden elsajátította a magyar nyelvet. A Columbia Egyetemen készült disszertálni, melynek témájául a sokat ígérő Xántus-méltatást választotta, így kerültek napfényre Xántus árnyoldalai, hogy könyvei tartalmának nagy részét másoktól vette át, sőt ábráinak egy része is másolat. Mindezt pont ő tette, aki nemzetközi szerződés tervezetén dolgozott a plágiumok ellen. Erős képzelőtehetségének is tág teret nyitott leveleiben, akár rokonaihoz, de még néha Bairdhez is. Útiterveit (pl. Peru, Hawaii-szigetek) is úgy írta le, mintha valóban utazgatott volna azokon a vidékeken. Madden a második világháború idején hazakényszerült. Otthon folytatta kutatásait, nagy gonddal utánanézett mindennek a Smithsonian levéltárában, az amerikai hadi levéltárban, a zsoldkönyvekben stb. Xántus amerikai útját szinte dátumszerű pontossággal tudta rekonstruálni. Mélységes csalódásában született meg disszertációja (1949), mely felelevenítette Xántus egykori ellenfele, a bécsi származású, eleinte szintén emigráns, későbben hivatásos utazó K. Scherzer vádjait, aki Xántust megbízhatatlannak bélyegezte. Xántus hibáit nem lehet eltagadni, ahogyan Madden sem hallgatta el érdemeit. Ez ösztönözte Könnyűt (1965), hogy Xántus geográfus érdemeit, valamint Sándort (1970), hogy az etnográfiában elért eredményeit kinyomozza. Ök sem tagadják, hogy Xántus írásait kritika nélkül nem szabad elfogadni. Xántus nevét sokan mint ornitológusét emlegetik, ezért láttam időszerűnek tisztázni Xántus szerepét az ornitológiában is. Xántus kaliforniai madártani adatait először Nelson (1899) és Belding (1900), akik szerint sem a Trés Marias-szigeteken, sem a Victoria Mountains-ben nem járt, majd Grinnel (1928) kritizálta meg. Két alka esetében Grinnell nem tartotta lehetségesnek, hogy azok Dél-Kaliforniából származnak, hanem Észak-Kaliforniából. Nem tudva Xántus és a San Francisco-i preparátor, F. Gruber cserekapcsolatáról, már feltűnt Grinnellnek, hogy a preparátumok Gruberére emlékeztetnek (Madden, p. 129 és 269). Xántus nem titkolta Baird előtt, hogy Gruber útján is szerez zoológiai anyagot (Madden, p. 130). Xántusról mint ornitológusról írt Hume (1942), az Egyesült Államok hadserege egészségügyi alakulatában szolgáló madártani kutatással foglalkozó szakemberekről szóló munkájában, így, mivel Xántus szanitécként szolgált, részletes életrajzát adja. Közli továbbá Baird jegyzékét, amely szerint Fort Rileyből 12, Fort Tejonból 73 fajt küldött Xántus a Smithsoniannek. Ez a jegyzék mác a megjelenés éve miatt sem lehetett teljes. Madden (1949) is iparkodott összeállítani Xántus madártani eredményeit, de Madden nem ornitologus, és akkor még nem is állottak olyan segédkönyvek rendelkezésére, amint akár nekem most. Harrison (1934) a The Condor-ban méltatta Xántus kaliforniai tevékenységét, de csak 15 év múltán derülték ki, hogy hol vétett Xántus. A Budapestre küldött anyagból is megállapítható, hogy a kor szokásának megfelelően, a példányok nagy részének pontos adatai hiányoznak. Ez az eljárás különösen veszélyes ilyen esetekben, mint Xántusé is, amikor a küldő másokkal is gyűjtet. Az átcsomagolások esetében könnyen összekeveredhetnek a példányok. Vannak olyan preparátumok is, amikről későbben derült ki, hogy tévesen tartották Xántus anyagának (Deignan, 1961). Madden felsorol olyan példákat, amikor kimutatható, hogy Xántus abban az időpontban másutt tartózkodott, mint amely gyűjtőútról Bairdnek beszámolt levélben. Amikor Xántus madártani működését Amerikában elemezni akarjuk, első kérdés, mikor kezdte meg természettudományi gyűjtéseit. Xántus leveleiben ismételten visszatér, hogy 1853-ban Pál württembergi herceg számára gyűjtött és dicséri a herceget. Ellentétesek a vélemények, vajon találkozhattak-e New Orleansban. Madden hajlik ahhoz a véleményhez, hogy nem, Sándor viszont elfogadja Xántus leveleinek adatait. Biztos csupán az, hogy Mexikóba nem kísérhette el, azonban lehetséges, amennyiben találkoztak, hogy Texasba egy-két vadászkirándulásra igen. Texas akkori határai csaknem a Mississippi alsó folyásáig terjedtek, így Texas keleti határa New Orleanstól nem esett távol. Madden is átveszi, hogy a New Orleanstól ugyancsak közelfekvő Chandeleur-szigeteken, azaz a Mexikói-öböl északi partján 1854 júniusában hajnali 3 és 8 óra közöt Xántus gyűjtött madarakat, de ezekről későbben nem tesz említést. Vajon kinek gyűjthetett? Butscher (1973) szerint Pál herceg az 1854—55. években a Mississippinél is megfordult. Tudomásom szerint Pál württembergi herceg Észak- és Dél-Amerikában hosszú éveken át végzett kutatásait most dolgozzák fel (Schüz). Ebből a kutatásból majd kiderül, hogy 1853. III. 10-e és 1854 júniusa között járt-e New Orleansban, vagy csak korábban (Madden szerint 1851-ben). Továbbá, ha a Chandeleur-szigetekről hozott madarakat, akkor bizonyítható be, hogy Xántus a szolgálatában állott.* • Csak jóval a tanulmányom lezárása után kaptam meg Mrs. R. J. Spahn (Edwardsville, III.) szíves segítsége és Prof. Dr. E. Schüz (Ludwigsburg) közvetítése útján Pál herceg itineváriumát, mely szerint 1853. XI. 25-1854. III. 18. között New Orleansban tartózkodott. Tehát elvileg találkozhattak Xántus-szal, de már a Chandeleur-szigeteken nem gyűjthetett Xántus számára. Pál több gyűjtője nevét megemlíti, de Xántust nem. Lehetséges, hogy Xántus szeretett volna hozzá csatlakozni, és tervét — mint később látjuk, több más meg nem valósult tervéhez hasonlóan már mint kész tényt közölte.