Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Belső-Somogy és Zselic határvidékének lepidopterológiai viszonyai (Lepidoptera).

BELSŐ-SOMOGY ÉS A ZSELIC HATÁRVIDÉKÉNEK LEPIDOPTEROLÓGIAI VISZONYAI 513 1976. VII. 17-én Hedrehelyen gyűjtötte Mórion Zsófia 2 példányát. Ottani előfordulása azért is érdekes, mert a közelben karsztbokorerdők nincsenek. Viszont némelyik karsztbokorerdőre jellemző faj egyes száraz tölgyesekben is előfordulhat (Varga-Uherkovich 1974). Plasia zosimi Hbn. Korábban meglehetősen kevés helyről és kevés példányban ismert fajunk volt (/Covócs, 1953, 1956, 1958a, 1958b). Újabban sokfelé előkerült a Dél- és NyugatDunántúlon (Uherkovich 1976b, 1978b). Kétnemzedékes, és különösen a nyugat-dunántúli lápréteken gyakori (V-VI., illetve VII-VIII. hónapokban). Mikében 1-1 példányát fogta Maráz Angéla és a fénycsapda. Plusia chryson Esp. Hazai elterjedési viszonyairól több ízben beszámoltunk az utóbbi időben (Uherkovich 1972, 1976b, 1977a, 1978b, Gyulai-Uherkovich-Varga 1974). Mind Mikében, mind Hedrehelyen előkerült, összesen 6 példánya. Béna prasinana L. (= Pseudoips bicolorana Fuessl.) Tölgyesekben él, imágója június—júliusban rajzik (Gozmány 1970). Lokálisan előforduló faj, a Dunántúl déli részén korábban csak Kaposvárról és a Mecsekből ismertük. Újabban — 1976-ban — Kisdobszán és Darányban fogtam meg (coll. Janus Pannonius Múzeum, Pécs). Egyetlen hedrehelyi példányát 1976. VII. 17-én gyűjtötte Márton Zsófia. Sedina büttneri Hering /Covócs (1953, 1958) mint lápvidéken élő, ritka őszi fajt említi. Varga (1962) Jósvafőről, Balogh (1967) a Bükkből, Jablonkay (1974) néhány további helyről említi. A Dél-Dunántúlon előkerült még 1977-ben a barcsi ősborókásból és Vásárosbécről, néhány példányát nyugat-dunántúli fénycsapdáim fogták. A Mikében működött fénycsapda 1976 őszén 5 példányát, Márton Zsófia Hedrehelyen 1976. X. 10-én 1 példányát fogta. Apamea tallosi Kov. & Varga Újabban leírt faj (/Covócs-Varga 1969.) A szerzők Sopronhorpácsról és Tanakajdról ismertették, majd Varga (1976) lónyai előfordulását ismerteti. Számos példányát őrzi a Janus Pannonius Múzeum gyűjteménye több dél-dunántúli lelőhelyről is, ezek az adatok egyelőre nem kerültek közlésre. Itt nedves erdőnyiladékokban, magas füvű kaszálókon került elő. Mikében és Hedrehelyen egyaránt előfordul. Utóbbi helyen meglehetősen gazdag populációja él, 1976ban itt 27 példánya került elő VI. 26. és VII. 17. között (leg. Márton Zsófia). Apatele alni L. Első hiteles hazai adatát /Covócs (1957) közölte. Később kitűnt, hogy a Dél-Dunántúlon elterjedt és egyes élőhelyein nem is ritka (Uherkovich 1972, 1975, 1976b, 1978b). Mikében és Hedrehelyen egyaránt él ez a faj. Utóbbi lelőhelyén 23 példánya került elő, mindkét nemzedékből. Apatele cuspis Hbn. Azok közé a fajok közé tartozik, melyeknek 2-3 évtizede még csak nagyon kevés adatát ismertük. /Covócs (1953, 1956) még csak 3 helyről említi, később Tallós (1959) megfogta Szakonyfaluban, Jablonky (1965) Egerben, Rézbányai (1973, 1974) a Bakonyban és a Kőszegi-hegységben. A Dél-Dunántúl több pontján gyűjtöttem (Uherkovich 1972, 1975, 1976b), egyes helyeken - különösen kiterjedt égeresek körül - nem ritka. A Mike melletti nagy égeresek mellett — ahol a gyűjtések folytak - gyakori volt. Maráz A. 1, a fénycsapda 22 példányát fogta. Hedrehelyen 3 példányát gyűjtötte Márton Zs. Apatele strigosa Schiff. Országszerte kevés helyről ismert és mindenhol ritka (/Covócs 1953, 1956). Az utóbbi években újabb dél-dunántúli lelőhelyeit ismertük meg: Nagyharsány, Gilvánfa, Komlósd (Uherkovich 1976b), Középrigóc, Szakonyfalu (fénycsapdák), Egyházasrádóc (coll. Savaria Múzeum, Szombathely), Szőce (leg. Uherkovich Á.), Kisdobsza, barcsi ősborókás (leg. Uherkovich és fénycsapda). A miikei fénycsapda egy példányát gyűjtötte. Harpyia bicuspis Bkh. Országszerte csak kevés helyről ismert faj volt korábban (/Covócs 1953, 1956, Rézbányai 1973, 1974). Az utóbbi években - elsősorban 1975-76-ban - számos példánya került elő a Dél-Dunántúlról (Uherkovich 1976b, 1978b), további dél- és nyugat-dunántúli publikálatlan adatai is vannak (coll. Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Savaria Múzeum, Szombathely). Az említett két évben meglehetősen gyakori volt Mikében. 7 példányát gyűjtötte Maráz Angéla, majd a fénycsapda 22 példányt fogott 1976-ban. Meg kell jegyeznem, hogy 1975-76-ban Somogy déli részén: Komlósdon és a barcsi ősborókásban is több tucat példánya került elő. Pheosia gnoma F. Hazánkban korábban meglehetősen kevés helyről ismertük, az északi és nyugati határszélről (GyulaiUherkovich-Varga 1974). Uherkovich (1976b) már 3 dél-dunántúli lelőhelyét adja meg, azóta is több helyről került elő itt és a Nyugat-Dunántúlon. A mikéi fénycsapda 3 példányát fogta meg. Ochrostigma velitaris Hufn. Korábban alig néhány helyről ismertük. Az újabb gyűjtések eredményeképpen - nyilván a higanygőzlámpás gyűjtések hatására - lelőhelyi adatainak száma megnőtt. Uherkovich (1976b) már 5 dél-dunántúli lelőhelyét adja meg, de az azóta eltelt időben is előkerült újabb helyekről. Egyetlen mikéi példányát a fénycsapda 1976. VII. 11-én fogta meg.