Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Belső-Somogy és Zselic határvidékének lepidopterológiai viszonyai (Lepidoptera).

514 UHERKOVICH ÁKOS Hyles livornica Esp. Vándorlepke, mely csak időnként fogható hazánk területén (Vojnits 1966). A Dél-Dunántúlról kevés adata van. Uherkovich (1977a) Gilvánfáról említi. Hedrehelyen 1976. VII. 17-én fogta meg Márton Zsófia. Itt megemlíteném, hogy 1977-ben - amikor meglehetősen sok vándorlást figyeltünk meg a DélDunántúlon - több helyen is gyűjtöttem, illetve fogták fénycsapdáim (Villány, Barcs-Középrigóc, Vásárosbéc-Dióspuszta). Antherea yamamai Guer. Ez az utóbbi évtizedekben behurcolódott faj (Kovács 1957) az utóbbi években meghonosodott és igen gyakorivá vált az ország nyugati és déli részén, a kiterjedtebb, nedves tölgyesekben (Uherkovich 1976b, 1977a, 1978b). Somogy megye középső részein is gyakorivá vált. Mikében és Hedrehelyen számos példányát gyűjtötte Maráz Angéla, Márton Zsófia és a fénycsapda, zömmel augusztusban. Endromis versicolora L. Ugyancsak azok közé a fajok közé tartozik, melyek lelőhelyi adatainak száma az utóbbi évtizedben igen nagy mértékben gyarapodott. Kovács (1953) még csak 5 helyről említette, később számos helyen fogták: Bakony (Rézbányai 1973), Kőszegi-hegység (Rézbányai 1974), a Bükk és a Zempléni-hegység újabb pontjai (Gyulai-Uherkovich—Varga 1974), a Dél-Dunántúlon többfelé (Uherkovich 1976b). Több publikálatlan adata is van. A mikéi fénycsapda egyetlen $ példányát fogta 1976. IV. 5-én. Maculinea nausithous Bgstr. Pusztulóban levő fajunk: a számára alkalmas élőhelyek megfogyatkozásával már csak néhány dunántúli réten él. A Balatontól délre Balatonföldvár mellett és Hetes határában fordul elő (Szabó 1956). Minden új lelőhelye igen értékes adat! Mikében Maráz Angéla fogta két példányát 1975. VIII. 10-én. A VIZSGÁLT TERÜLET ÖKOLÓGIAI-ÁLLATFÖLDRAJZI JELLEMZÉSE A Zselic és Belső-Somogy határán fekvő két gyűjtőhely — bármilyen közel is van egymáshoz — ökológiailag eltérő jellegzetességeket mutat. Az eltérés megfigyelhető a gyűjtött fajok listáján is, de még inkább a kvantitatív adatoknál tűnik elő. A nagylepkefauna zömét természetesen itt is a széles ökológiai tűréshatárú, euryök vagy hypereuryök fajolc teszik ki. Ezek országszerte előfordulnak és mindenütt gyakoriak. A szűkebb ökológiai tűréshatárú fajok alapján viszont jól jellemezhető a terület. A következő összeállításban Varga (1961, 1963, 1964a, 1964b), Kaisila (1962), de Lattin (1967) és saját korábbi munkáim (Uherkovich 1972, 1976c, 1977a, 1977b) alapján kísérlem meg a nagylepkefauna ökológiai—állatföldrajzi sajátosságait megadni. 1. Mike környékén meglehetősen sok, de Hedrehely körül is jelentős mennyiségű olyan faj él, mely a feltöltődési társulásokban találja meg létfeltételeit. Számukra a vízzel elöntött területek, igen nedves völgyek, mocsarak, nádasok alkalmas feltételeket biztosítanak, s antropogén hatásokra (pl. mesterséges halastavak szegélyén képződő nádasokban) is elszaporodhatnak, megtelepedhetnek; annál is inkább, mivel egy részük igen mozgékony. Számos ilyen faj, nagyobb részük Mikében: Archanara neurica Hbn., A. sparganii Esp., A. geminipuncta Haw., Rhizedra lutosa Hbn., Sedina büttneri Hering, Caelena leucostigma Hbn., Apamea ophiogramma Esp., Chilodes maritima Tausch., Scopula caricaria Reutti, Se. corrivalaria Kretschm., Chytolitha eribrumalis Hbn. Ugyancsak gyakoriak a láprétek, mocsárrétek (higrofil) fajai, elsősorban a mikéi rétek maradványain, de a Hedrehely környéki völgyekben is: Diarsia rubi View., Hydraecia micacea Esp., Mythimna pudorina Schiff., M. impura Hbn., M. straminea Tr., Scopula immutata L., Orthonama lignata Hbn., Maculinea teleius Bgstr., M. nausithous Bgstr., Eustrotia uncula Cl. stb. Némelyik mezofil (közepe nedvesség igényű) réti faj viszonylag gyakoribb: Diacrisia sannio L., Apamea tallosi Kov.&Varga, A. crenata Hufn., S/'ona lineata Scop. Jellemző a sok magaskórós (altoherbosa) társulásban élő faj. Ezek ugyancsak fokozott nedvességigényűek (mint a higrofil fajok), korábban gyakorlatilag csak hegyvidékeinkről ismertük nagyobb részüket. E ,,pszeudomontán" fajok újabban egyre több sík- és dombvidéki helyről kerülnek elő, közülük meglehetősen sok a Dunántúl déli részéről (v. ö. Uherkovich 1976b). Mike-Hedrehely térségében ezek közül a következők fordulnak elő: Plusia chryson Esp., Xanthorrhoe biriviata Bkh., Ecliptoptera silaceata Schiff. Mythimna conigera Schiff., Cerastis leucographa Schiff., több Apamea-fa\; valamint szélesebb elterjedési körrel bíró fajok: Mamestra contigua Schiff., Panaxia dominula L., Cucullia lactucae Schiff., Hypena proboscidalis L., stb., még nagyon sok egyéb faj. Mike körül sok, Hedrehely térségében kevesebb ligeterdei-láperdei faj él: Drepena falcataria L., D, curvatula Bkh., D. harpagula Esp., Pelosia muscerda Hufn., Hipparchos papilionaria L., továbbá a nyíréger lápokban jóval ritkább Harpyia bicuspis Bkh., Pheosia gnoma F., Polyploca flavicornis L., Tethea fluctuosa Hbn., Apatele leporina L., A. cuspis Hbn. stb. A nemorális (zárt lomberdei) fajok száma — mivel ezek elsősorban bükkösökben élnek, olykor gyertyános tölgyesekben — nem jelentős (pl. Electrophaes corylata Thnbg., Dasychira pudibunda L., Jodis lactearia L.). 2. A terület jellegzetes elemei a kelet-ázsiai—délkelet-európai díszjunkt elterjedésű („Sybilla-típusú") fajok, melyek közül nem egy meglehetősen magas egyedszámot is elérhet a Dunántúl egyes helyein (v. ö. Uherkovich 1977a, 1977b). Itt ilyen fajok: Eucarta virgo Tr., E. amethystina Hbn., Lomographa cararia