Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága

A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 481 HERMAN Somogyszentpálon 1890.111.14-én látta az elsőket, GAAL Balatoniéi lén 1896.111.9-én. A vonulási jelentésekben számos adatot találunk érkezéséről, melyek II—IV. között oszlanak meg (Enying, Ecsipuszta, Balatonkiliti, Kőröshegy, Marcali, Balatonújlak, Balatonkeresztúr, Balatonszentgyörgy, Vörs, Sávoly). A legkorábbi: Ecsipuszta, 1917.11.3. (40), sőt BESSENYEY szerint Enyingen 1921/22 télén áttelelt, 1921.

XII.15-én 300 db is összegyűlt. KELLER Hollád és Tikos között 1920.IX.27-én 25 db-ot látott. Én csak magányosan átvonuló példányokat figyeltem meg: Balatonszentgyörgy, 1951.11.28.; 1956.VIII. 24., Balatonvilágos, 1960.VII.5. 132. örvös galamb (Columba palumbus): HOMONNAY szerint a Balaton le! le és Balatonföldvár közti 300-350 kh. nagyságú erdőkben 1938-ban 25-30 pár fészkelt, míg azelőtt 8-10 pár. Majd 150-200-as csapatai is ellepték a szomszédos borsóföldeket. Költ a sétányok, parkok, parti kertek fáin. Különösen kedveli azokat, ahol sok az erdei fenyő, pl. Balatonszabadi, Balatonfenyves stb., amit magam is megállapítottam. A tavaszi érkezéséről még több a publikált adat, mint a kék galambéról (Gamásza, Ecsipuszta, Enying, Balatonkiliti, Kőröshegy, Szántód, Marcali, Somogyszentpál, Balatonújlak, Balatonkeresztúr, Balatonszentgyörgy, Vörs, Hollád, Sávoly), főleg III. elejéről. A legkorábbi: Balatonszentgyörgy, 1921.1.26. Balatonvilágoson 1957.

VII.9-én gyűrűzött fióka Szardínia szigetén 1960.11.15-én került kézre. RÉKÁSI Szárszón 1972.VIII. elején még költve találta. BOGDÁN szerint Fonyódon épületek között álló fán 1967.V-ban repültek ki fiókái, a fészket azonnal elfoglalta a balkáni gerle. TAMÁS 1968.VI

II.24-én Balatonszentgyörgynél árpatarlóra gyülekezett 100—120-as csapatát észlelte. Mind az irodalom, mind a levélileg közölt adatok igazolják, hogy a somogyi parton mindenfelé előfordul. Magam a következő helységekben láttam: Aliga, Balatonvilágos, Sós-tó, Balatonszabadi, Siófok, Zamárdi, szántódi berek, Balatonföldvár, Szárszó, Őszöd, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Jankovichtelep, Ordacsehi, Fonyódliget, Fonyód, Balatonfenyves, Nagyberek, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Balatonberény, Balatonszentgyörgy (Csillagvár, rét, part). Ezeknek a megfigyeléseknek havi megoszlása: N1:4; IV:34; V:24; Vl:36; VII :28; VIII :23; IX:17; X:3 eset. Legkorábbi: Balatonvilágos, 1961.111.17. (1); legkésőbbi: Nagyberek, 1967.X.19. (2). Ugyanitt 1966.X.5-én 50-es csapatát láttam. Balatonlellén 1964.VI.26-án hajnali 3 órakor szólalt meg. 133. Gerle (Streptopelia turtur): HOMONNAY az imént említett erdőrészben 1938-ban 80-100 párra becsülte annak költő állományát. A nyár végén 300400-as csapatokba verődtek ezek össze. Az előző két fajéhoz hasonló tavaszi adattömeg IV. végén és V. elején jelzi érkezését. Őszi távozásáról csak két adat maradt: Enying, 1922.IX.17. (BESSENYEY); Vörs, 1953.IX. 12. (WARGA). Az irodalmi és beküldött szíves adatszolgáltatás alapján az egész vizsgált területünkön mindenütt fészkel, bár mintha az utóbbi tíz évben megapadt volna számuk. Ezek között nagy csapatról csak FARKAS és SZIJJ beszélnek: Balatonszentgyörgypart, 1949.VIII.27. (150-200). 1947—75 között 386 alkalommal találkoztam gerlével a somogyi parton a következő havi megoszlásban: IV:12; V:90; Vl:124; VII :90; VIII :33; IX:36; X:1 esetben. Legkorábbi: Balatonszabadi, 1952.IV.19. (1), és ugyanezen a napon Balatonszemes és Balatonlelle között 4. Legkésőbbi: Fonyód, 1971.X.5. (1). Nagyobb gyülekezések: Őszöd, 1956.V.18. (50-60). 1964.IX.1417. közt Balatonszentgyörgy vasútállomása közelében fekvő napraforgótáblából 10-15-öt riasztottam fel. 134. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto): Az 1930as évek elején megindult északi irányú terjeszkedése 1936-ban érte el a Balatont. A somogyi parton HOMONNAY figyelte meg az elsőt Rád pusztánál 1937ben. 1939-ben Balatonbogláron, 1941-ben Balatonföldváron és Fonyódon, 1942-ben Siófokon és Széplakon jelenik meg, de érdekes, hogy Balatonlellén még 1948-ban sem sikerült PÁTKAI-nak találkozni vele. Azóta a balkáni gerle az egész Balaton környékét, a somogyi oldalt is benépesítette és rendkívül elszaporodott — talán a gerle kárára. A következő helyeken figyeltem meg megjelenését: 1948: Balatonszentgyörgy, Balatonberény, Zamárdi; 1950: Vörs; 1951: Balatonfenyves; 1952: Balatonmária, Balatonszabadi, Balatonvilágos; 1960: Sós-tó, Balatonlelle, Jankovichtelep; 1961: Aliga, Szárszó; 1963: Kőröshegy; 1964: Gamásza; 1965: Nagyberek-Féketea'kol; 1966: Nagyberek-Rigóházapuszta; 1970: Ordacsehi, rét; 1973: Somogyzsitfa; 1974: Somogysámson. Az ordacsehi adat mutatja, hogy a lakott területek felől megindult a földek és rétek felé is. A napraforgótáblák különösen vonzzák, pl. Balatonszentgyörgy, 1964.IX.7-XI.15. közt rendszeresen, maximálisan 60-80 példány. Ugyanígy a kukoricagórék (pl. Kőröshegy, 1963) és a lábon álló kukorica (Fonyód, 1957.IX.17.; Aliga, 1967.X.13. stb.) Szívesen pihennek a földek feletti huzalokon. 135. Gyöngybagoly (Tyto alba): HERMAN Somogyszentpálon 1890.111.10-én találkozott vele. 136. Füles kuvik (Otus scops): BARTHOS Zamárdin 1951.VI-ban több napon át hallotta szólni. 137. Kuvik (Athene noctua): HOMONNAY szerint fészkelt a rádi romon 1938-ban. STERBETZ Zamárdin észlelte 1961 .VI 1.16-án. Balatonszentgyörgyön 1949.XI.26-án és 1951.IX.8-án a vasútállomáson figyeltem meg, Balatonmárián pedig 1950.

VIII.30-án (2x1). 138. Macskabagoly (Strix aluco): HERMAN Somogyszentpálon 1890.111.2-án észlelte, HOMONNAY pedig Balatonszemesnél 1937.X11.28-án lőtt egyet. Fonyódon, 1958.VII.1. és 1965.VI.20-án találkoztam vele. 139. Erdei fülesbagoly (Asio otus): HOMONNAY szerint Aligától Balatonvilágosig a parti fenyőkön költ, ezenkívül Rádpusztánál. HERMAN 1890.11.25-én Somogyszentpálnál észlelte, BESSENYEY Ecsipusztánál 1917.IV.16-án lőtte, ahol ez év ll-ban 18-20 gyűlt ösz-