Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

422 SZÍJÁRTÓ ISTVÁN Pál, Erdélyi József cikkekben sürgetik a fokozottabb tehetséggondozást.

38 Az egyetemisták részére cselekvési színtérnek a konzervatív nacionalista alapon létesített hatalmas diákszervezet, a TURUL kínálkozott. Ebbe a népi mozgalomnak is több híve került. „Ideológiájuk olykor talán csak egy árnyalattal különbözött a hivatalostól, ez a különbség akkor mégis jelentős volt, a rendszer feltétlen és nem feltétlen támogatásának eltérése egyáltalán nem volt lényegtelen a rendszer szempontjából, így történt, hogy egyes Turul szervezetekben (különösen a Közgazdasági Egyetemében, amelynek tanári kara a többihez képest erősen liberális volt, s amelynek hallgatói közé az átlagnál több paraszt- és munkásszármazású fiatal került be) a népi szárny erősödött meg. Míg a harmincas évek elején a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége Egyetemi Csoportja nevében »osztályharcba« hívták az egyetemi proletárokat; «lépjetek ki az Emericanából, Turulból, csatlakozzatok a Kimsz egyik csoportjához!» (1932-33-ban letartóztatták a Pázmány Péter Egyetemen a Stolte—Stolczer, majd a Széli—Birki—

Beck csoportot, köztük Raj к Lászlót). Egy-két évvel később a párt ifjúsági politikájának már az a célkitűzése (Mór fedőnéven ezt Rajk László irányítja), hogy a kommunista fiatalok minél többen épüljenek be a Turulba, Emericanába, Hungáriába, s így közvetve befolyásolják a diákokat, mozgósítva a kommunisták szervezte küzdelemre, anélkül, hogy akár sejtenék is valójában, kiket követnek. Rajk annyira komolyan vette a taktika érvényesítését, hogy azokat a Kimsz tagokat, akik eleinte vonakodtak a joggal gyűlölt Turulhoz csatlakozni, kizárással fenyegette. Ha emlékeztetünk az 1931-es röplapnak csupán a megszólítására: Egyetemi proletárok!, s felidézzük mellette egy 1934-es röplap címzettjeit: Egyetemisták! Bajtársak! Szegénydiákok! — nyilvánvaló a változás . . ."

39 Ezzel párhuzamosan természetesen a kormánypártivá szelídített népiességet (a Teleki Pál által létrehozott Táj- és Népkutató mozgalmat) az uralkodó osztály képviselői igyekeztek kihasználni, észrevéve azt a felhajtó erőt, amely a népi mozgalomból bontafkozott ki. A „Magyar Élet" könyvkiadó anyagi bázist jelentett a népi írók mozgalma számára. A progresszió íróiinak jelentkezését biztosította Püski Sándor, s ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett. Kiadóvállalatuk szervezte és részben finanszírozta a szárszói konferenciákat is (s a Szabad Szó), mely Bajcsy-Zsilinszkyvel szövetkezve a mozgalom radika

Iizálódó törekvéseinek lett szószólója (s a Nemzeti Parasztpárt). Az ellenforradalmi rendszer, mely a munkásság forradalmi ideológiájával szemben éppen a „nemzetfenntartó", s „ura'inalc engedelmes" parasztságra és egy e koncepción alapuló irredenta nacionalizmusra kívánta építeni osztályuralmát, most azt látta, hogy a népi mozgalom egyre jelentősebb tömegei tolódtak balra a marxizmus, a szocializmus felé, megkérdőjelezve a rendszer alapjait. A ,,szegedi fiatalok" (Erdei, Ortutay, Radnóti), a ,,po//íiícus debreceniek" (Kállai Gyula, Fehér Lajos, ők indították a „Tovább"-ot s alakították meg 1937. március 15-én a Márciusi Frontat), s a fővárosban a Bolyai kollégisták (1939-42) voltak az új Magyarország megteremtéséről reális álmokat szövő fiatal értelmiségiek/

10 „A népfront Magyarországon olyan korszakban szerveződött, amikor a nemzeti függetlenséget nagy veszély fenyegette. A mozgalom a fasizmus és a háború, valamint az idegen megszállás ellen küzdve bontakozott ki, és erősödött meg. Tevékenységében a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség célja mindvégig szoros egységet alkotott.'"'

11 A Bolyai kollégisták egyik vezetőjeként találkozunk a Kaposváron már tudatosan tájékozódni kezdő Sipos Gyulával. A korszak ellentmondásos, tendenciáiban is nehezen követhető fejlődése azoknak a fiataloknak kínálhatott megoldható feladatokat, akik életüket valamire már elkötelezték. A népi írók, Ady, a pusztaiak világa, a Kapósban megismert munkásélet, a gimnázium magas kultúrszintje, Kodály levele - ezek együtt leegyszerűsítették о kor (az előző oldalakon vázolt) ellentmondásait. Sipos Gyula, aki Somogy megye ösztöndíjával (egy kollégiumi férőhely költségét fedezte a megye — ún. „ágyösztöndíj") került a Bolyaiba, tudta már, hogy mit a'kar a fővárosban. Az elmaradt püspöki kézcsók lázadása, a munkásotthoni látogatások kíváncsisága, az első versek használni akaró józan realizmusa — hónapok alatt alakult határozott politikai-társadalmi programmá. A Bolyai kollégium 1939-ben létesült, a Turul finanszírozta. „Apám körül csoportosult az egyetemen a fiatal népi származású egyetemi hallgatóknak az a köre, amelyből aztán a Bolya'i, majd 'később a Györfíy kollégiumnak a magva lett. Amikor eljutottak oda, hogy tényleg életre hívjanak egy kollégiumot, apám egyetemi szobájában terveztek összejövetelt, és tragikus módon azon az éjjelen halt meg az apám" — nyilatkozta Györffy György történész/

12 A kollégium alapszabálya szerint: „Társadalmi, diákjóléti intézmény, amely tehetséges és arra rászoruló, elsősorban falusi származású főiskolás ifjúság részére egészséges és megfelelő kényelemmel berendezett otthonokat létesít."

43 Kardos László, aki 1942 és 48 között volt a Györffy kollégium igazgatója, így emlékezik: ,,. . . a Bolyai kollégium Györffy István kollégiummá alakul 38. Vekerdin László: Németh László. Bp. 1970. Szépirod. 41. 185. o. 39. Strasszenreiter Erzsébet—

Sipos Péter: Rajk László. Bp. 42. 1974. Akad. 50. o. 40. Gazda László beszélget Kállai Gyulával a Márciusi 43. Frontról. Alföld. 1977/6. 94-96. o. Kállai Gyula: A magyar népfront négy évtizedéről. Bp. 1977. Gyorsuló idő. Karinthy Ferenc beszélgetése Györffy György történészszel. Kortárs. 1977/7. 1138. o. Sipos Gyuia: Akkor voltunk fiatalok. Nők Lapja. 1969. december 6.