Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

ADALÉKOK SIPOS GYULA KÖLTŐI PÁLYÁJÁNAK JOBB MEGISMERÉSÉHEZ 421 deli egyszerre népies és urbánus; s mint ilyen, magá­ban rejti a lehetőséget a progresszió erőinek egyesí­tésére. 30 Amikor megkérdezték a fiatal írónemzedék legkivá­lóbb képviselőit, milyen művészetpolitikai reformokat tartanak elsőrendűen fontosnak (1935-ben), ilyen vá­laszok érkeztek: Féja Géza: az író szabad utat követel népéhez. Illyés Gyula: előbb a nép rettenetes helyzetén kell segíteni, azután a kulturális reformok. Kodolányi János: a fő feladat az irodalom felszaba­dítása a kapitalista nyerészkedés nyomása alól. „El mindentől, ami polgári, vissza mindenhez, ami ősi, eredeti, egyszerű és természetes." Nagy Lajos az író megvédését követeli. A legkivá­lóbb írókat állami fizetésben kell részesíteni. „Gátat kell vetni az irodalomban az idegen áradatnak." Németh László nagy írói és tudományos munkaal­kalmak teremtését tartja fontosnak. Szabó Lőrinc a komoly modern művészeti értékek pártolását; Tamási Áron a művészetek — állami felügyelet mel­lett működő — nemzeti akadémiájának felállítását; Zilahy Lajos az őstehetségek segítését hangsúlyozta. (Szabadság, 1935. április 21.) íme egy csokorravaló a magyar szellemi élet gond­jaiból. Ellentmondásos az uralkodó osztály szerepe is. 1934 tavaszán Gömbös Zilahyt és Bajcsy-Zsilinszkyt hivatja, s miután becsületszavukat veszi, hogy hall­gatnak — Zilahy közlése szerint — ezt mondta: „Foly­tassátok támadásaitokat a németek ellen minél szen­vedélyesebben. Hivatkozni akarok Hitlernél, hogy az ország közvéleménye nyugtalan." Valamivel később: „Én titeket a kormánysajtóban mindenegyes németel­lenes cikkért véresre foglak fenekeltetni. Mert ez a palilika." (így jelenhetett meg a „Magyarság"-ban Illyés oroszországi útirajza - Id. Népszabadság, 1977. november 6.) 31 Erről a felemás helyzetről számol be a „Sorsunk" keletkezése és működése kapcsán emilékirataiban Várkonyi Nándor is. 32 A harmincas években a magyar irodalom színe-ja­va állt bíróság előtt József Attilától Nagy Lajoson át Kassákig. Illyés, Remenyik, Fodor József, Kovács Im­re, Sárközy György, Féja, Erdei, Déry, Szabó Dezső, Kassák — valamennyien 1938-ban kerültek tarvény elé. Az irodalom helyzetét tükrözte a főügyész-helyettes egyik vádbeszéde: „Ajánlanám azoknak a költőknek, akik társadalmi problémával foglalkoznak, hogy olvas­sák el a BTK-t költeményöik megírása előtt." Szájról­szájra terjedt Móricz ironikus javaslata: legjobb len­ne, ha az író és ügyész eleve mint szerzőtársak közö­sen vállalkoznának az alkotásra. 30. M. Kiss Sándor—Vitányi Iván tanulmánya. Valóság. 77/1. 31. Lackó: i. m. 88. o. 32. Várkonyi Nándor: Pergő évek. Bp. Magvető. 1976. 33. Lackó: i. m. 153. o. Nem kevés erkölcsi bátorság kellett ahhoz, hogy a zsidótörvények elleni tiltakozást aláírják vezető művé­szeink. (Többek között Bartók, Bernáth Aurél, Bóka, Csók, Darvas, Ferenczy Noémi, Féja, Kodály, Móricz, Remenyik, Schöpf fin, Somlay Arthur, Tersánszky, Va­szary, Vi kár, Vi It Tibor, Zilahy, gr. Széchenyi György.) A politikai vezetés minisztertanácsi engedélyhez kö­ti az újságok megjelenését. A laprevíziónak 136, több­nyire baloldali újság esett áldozatául (a magyar saj­tó 10%-a). Ekkor szűnt meg a Szép Szó, a Literature, a Magyar Nemzet, az 1941-es laprevíziónak lett áldo­zata a Nyugat. Az 1939-es évben a Népszavát há­romszor tiltották be. Az Új Szellemi Front (1935 tavaszának jelentős kul­túr- és politikatörténeti eseménye) ma is vitatott és kényes probléma. Féja Géza egy visszaemlékezésében a Márciusi Front elődjének nevezte. 33 A „népi" irodalom két háború közötti jelentkezése kezdettől magában hordozott bizonyos utópista szo­cialista vonásokat (népi szocializmus - Veres Péter; a minőség forradalma - Németh László). Révai József a leninizmus szövetségi politikájának legbelső lénye­gét értette meg, mikor a Marxizmus, népiesség, ma­gyarságban azt írta: „a népies baloldal mozgalma az utolsó két évtized legjelentősebb szellemi áramlata Magyarországon . . . nem mondunk le róla, hogy kriti­záljuk őket, de egyben tudunk tanulni is tőlük." A népiség és a haladás eszméje ezzel vált egyesíthető­vé, s a forradalmi mag ezzel tudta maga köré gyűj­teni a progresszió valamennyi erejét, a szociáldemok­ratákat, polgári radikálisokat és a parasztság vezetőit is. A népi mozgalom fiataljait nemcsak Bartók, Ko­dály, Erdei Ferenc, Illyés, Németh László, Veres Péter programjai (a népművészeti mozgalom, a regőscser­készet - Karácsony Sándor vezeti, figyelve a perem­városi fiatalok, tanoncok nevelésére is; az Éneklő If­júság mozgalom, az Érdi Népfőis'kola - Muharay Ele­mér irányítja; a KALOT, a parasztifjúság művelődési szövetsége; a Soli Deo Gloria, a protestáns ifjúság egylete; a levente mozgalomból kialakult „Csipkés kör"), hanem a rendszerhez lojális nemzeti irányzatok is vonzották. 34 Kezdettől hangsúlyos dk vdtdk azolk a törekvések is, melyeket a népi kollégiumi gondolat előtörténeteként tartunk számon. Németh László már 1934-ben javaslatot tett egy né­pi tehetségeket támogató intézmény felállítására, „hogy megteremtsük a nép Eötvös kollégiumát". 35 Ve­res Péter Népkultúra és Szabadság című írásában 36 , Féja Géza egy interjúban Györffy Istvánnal, a ma­gyar néprajz professzorával a Táj- és Népkutató Inté­zetről, 37 Móricz Zsigmond, Benda Kálmán, Darvas Jó­zsef, Zilahy Lajos, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Szabó 34. M. Kiss—Vitányi: i. m. 35. Erdélyi Helikon. 1934. augusztus 26. 36. Szabadság. 1936. december 24. 37. Magyarság. 1938. október 21.

Next

/
Thumbnails
Contents