Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

ADALÉKOK SIPOS GYULA KÖLTŐI PÁLYÁJÁNAK JOBB MEGISMERÉSÉHEZ 417 éneklő ifjúság, melynek nem kell a Ballag már a vén diák" cím alatt közli.

19 „Kedves Fiúk! írástok örvendetes jel. Megéreztetek, mégis hajnallik! S ki akartok fejtőzni a fojtogató nyirkos ködgomolyból. Arra azonban egy nóta kiiktatása, vagy akár a tányérsapka elvetése nem elég. Sok és nagy dolgot kell még vállalni . . . Node sokat tesz már a szégyen nóta elhallgatása is . . ." Tény, hogy a kaposvári felbuzdulás követőkre talált. Egy évvel később az Énekszó hirtelen lángú jóslattal azt jövendöli, a Ballag már a vén diáknak örökre befellegzett. Az ifjak többé nem nyárspolgárnak készülnek, s nem óhajtják világgá énekelni, hogy filiszterré lesznek. A barát és osztálytárs így emlékezik Síposnak ezekre az éveire: ,,A gimnázium felső osztályaiban roppant erős szociális tájékozódás sarkallta. Ady és a népi írók voltak a bibliája. Az önképzőkörben ő újította fel, vagy inkább ő honosította meg, az Ady költészet kultuszát, erősen plebejus töltéssel és indulattal. A népi írók közül kezdetben Kodolányi volt rá nagyobb hatással, aztán Féja, Sinka."

20 A „Vallomások Somogyról" című kötet számára írta Sipos Gyula: ,,. . . megírásra vár még a harmincasnegyvenes évek Kaposvárának szellemi pezsgése. Én a gimnáziumban Páti tanár úrtól hallottam először Proudhon és Marx nevét. Harmincötben a Fenyvesi könyvesboltban vettem meg Bölöni György Párizsban megjelent Ady életrajzát. A Berzsenyi Társaságnak a városháza dísztermében rendezett estjén láttam először Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát, Weöres Sándort; Vajthó tanár úr könyvtárából kaptam életem első Szabó Dezső köteteit. A Havas-féle kölcsönzőből olvashattam Thomas Mannt és Nagy Lajost. A Katholikus Kör étlapstenciljén sokszorosíthattam azt a levelet, melyet szép kézírásával Kodály Zoltán írt, magyar ballagási dalt kérő felhívásomra. És a zárdában tartott szabadegyetemen hallgattuk Beethoven muzsikáját, vagy a futurizmusról szóló előadást. És a két napilap meglett, nyomdában készült újságja volt a gimnázium diákságának, és Waldmann Jóskával, Cserdi Ferivel folyói rata la pítá son törtük a fejünket." Ide kívánkozik, hogy „az erőteljes szellemi pezsgés" meglehetősen keveseket érintett. A Somogyi Újság kqzli (1940. március 23-án) Gönczi Ferenc múzeumigazgató jelentését, miszerint 1939-ben a Somogyi Múzeumot 300 felnőtt és 225 tanuló látogatta meg. (A város lakossága ekkor már 30 ezer fölött volt.) Az 1936-os nagy Berzsenyi-ünnepség, melyet a rádió közvetített, s melyen megjelentek a helyi kiválóságok mellett a pécsi Janus Pannonius és a szombathelyi Faludi Társaság képviselői; a Merényi Oszkár gondozásában kiadott Berzsenyi összes versei, melyet a társaság az Akadémiával karöltve adott ki; à több mint 70 rendezvény (többek között br. Kemény János, Tompa László, Szemlér Ferenc, Nyirő József, Molter Károly is tartottak előadást) a megye nagy képzőművész 19. Fodor András: Szomjúság zenére — egy somogyi diák keresi Bartókot — Somogy. 1978/1. szülöttei (Zichy, Iványi Grünwald, Kunffy, Rippl-Rónai) tiszteletére rendezett emlékkiállítások, a Dunántúli Tárlatok szervezése csak elfedi a tényt, hogy Kaposvár nem áldoz eleget a kultúrára. 1939-ben a társadalmi egyesületek 22 660 pengő támogatást kaptak, ebből a zeneiskola 2400, a városi dalárda 600, a múzeumi egyesület 1000 (nem csoda, hogy az ekkor még részben menthető kapási várat széthordták), a sportegyesületek 1000 pengővel részesedtek, összehasonlításként: a vallásügyi támogatás ugyanekkor 29 157 pengő. (Somogyi Újság, 1939. auguszus 10.) Érthető, hogy a társaság értesítője kéri: „a Társaság, melynek életrevalóságát, életképességét és magas nívóját, a megye érdekében végzett elismerésre méltó munkáját senki kétségbe nem vonhatja, most már anyagi támogatásban is részesüljön az illetékes tényezők részéről. A Berzsenyi-előadásokat, népművészeti rendezvényeket ha mg rosa n felváltják a katonai estek, Czibur Andor altábornagy, Kajószentpéteri László József alezredes és mások honvédelemre lelkesítő irodalmi előadásai." (Somogyi Újság, 1939. január 1.) A gondolkodó fiatalok közül mindenesetre sokan kívánják a változást. A Gömbös-féle „Új Szellemi Front" (1935) óta a rendszer folyamatosan kísérletezett a népi írók befogadásával. Az egyházi diákmozgalmakhoz csatlakozni nem kívánók számára a konzervatív nemzeti diákszervezet, a Turul kínált cselekvési lehetőséget. Kaposváron a Bulcsú törzs tagjaként találkoztak a turulisták. Látványos rendezvényeik nem akadtak. A helyi lap beszámol oilyan Trianon elleni tüntetésre mozgósító „nagygyűlésről", ahol a városháza nagytermében Fonyódi Markóczy altábornagygyal együtt 35-en gyűltek össze. Azért érdekes ez számunkra, mert Sipos Gyula barátaival: Horváth Lajossal és Jánossal, Csertán (Győrfy) GyörggyeJ és még 15-20 gimnazista társával a Buldsu törzs Attila egységének tagjaként, szinte minden megmozduláson ott volt. Jelenlétük azonban minőségileg más, mint kortársaiké. Kapcsolatokat kerestek szociáldemokrata munkásfiatalokkal is. Mint Hanák Péter írta: „Kaposváron nagyon gyenge és elszigetelt volt a szociáldemokrácia, kommunisták alig voltak." Siposék rendezvényekre mentek a Vár utcai Munkásotthonba, felolvasóesteken vettek részt. A gimnáziumban „úri fiúk" közé járó Sipos Gyula nagybátyja, Torma Jistván pék és nyomdász szállásadója sorsán át is ismerkedett a köznapokkal. Az Iparosszékházban 1936-ban a Somogyvármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság szavalóversenyt rendezett, melyen első ízben vettek részt a Vár utcai Munkásotthon szavalói. A záróünnepély Sipos Gyula gimnazistának hozott sikert, ő nyerte a versenyt, melyen eredményesen szerepelt két nyomdászfiatal: Mautner József és Rostás Károly is. (Egyikük a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatójaként, másikuk Kaposvár város tanácselinökeként ment nyugdíjba.)

21 20. Hanák Péter szíves közlése. 21. Mautner József: A kaposvári munkásművelcdés krónikája 1870-1945. Kaposvár. 1975.