Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Irodalom - Laczkó András: Árkádia öröme múltán (Berzsenyi Dániel „Életfilozófiá”-ja).
ÁRKÁDIA ÖRÖME MÚLTÁN 405 Az utóbbi idézet a mitológia szerepét emelte ki az árkádiai hangulatú költeményekben. Az £/etfi/ozóf/a szintéziséhez előbbre lépést jelentett, amikor a költő az aranykor motívumát hozta korrespondanciába a mitológiai alakokkal, miként A tudományok első részében : A szent Igazság és a szűz Szemérem, Kik mint az égnek hív'küldöttjei, A jámbor népnek kormányit vezették, örök békesség és arany szabadság, Víg ártatlanság s minden égi jók Lakoztak vélek a boldog világban. Ennek a motívumnak azáltal is nagyobb a szerepe, hogy a halál és múlandóság sötét képzeteiből ki tudta emelni Berzsenyit. 32 Jelentősége akkor nőtt meg, amikor az ifjúság és az aranykor szinonim fogalmakká váltak: Mint az aranykornak boldog századja virágzó Képe, szelíd tündér Fiatalság! visszanevetsz rám; Felfeded ártatlan keblednek rózsaalokját, S szívemet a múltnak gyönyörű örömébe meríted. Az ifjúság—szerelem—aranykor egységéből a középső kötőelem korábbi meglétét igazolja a Lilihez két szakasza: Szíves kedves rokonfelét Néked ezek választják, S földi életednek édenét Karjai közt megadják: Hol szelíd öröm s Vidámság Lelke fog ápolgatni, S az aranykori boldogság Angyala csókolgatni. S ugyanez a motívum Venus—Cyprissel bővítve a Cyprishez két strófájában (figyelmet érdemel az „ámbrás" jelző is): Cypris! ledülök berkeid alkonyin, S eldanlom első ömlendezésimet, Eldanlom, amelyekre engem A szerelem s epedés tanított. Lebegj körültem, Mennyei, óh, lebegj! Varázsövednek bajival ékesíts, Fedezz el ámbrás lombjaiddal, S Lolili szelíd keze nyújtsa bérem. A poézis és szerelem kontaktusa előtűnik az Osztályrészemben; Berzsenyi eszerint el sem tudta volna képzelni életét a költészet emelkedett szépsége nélkül: Csak te légy velem, te szelíd Camoena! Itt is áldást hint kezed életemre, S a vadon tájék kiderült virány lesz Gyenge dalodra. Az Életfilozófia egyik belső, morális önigazoló érve, hogy a költőnek meghatározott pályát kell végigjárnia. A motívum A reggel negyedik strófájában ekként szerepel : (gy van minden! változhatnak renddel Ki van szabva életünk pályája; Egyik rokon a félistenekkel: A másiknak por a hazája. A vizsgált költemény filozófiai magja tekintetében - nem figyelve itt most a „külső", az irodalom más vidékeiről érkező hatásokra — az a küzdelem a lényeges, ami az életideálok és a valóság kontroverziájából ered. Ez az ellentmondás Csokonai lírájában 33 is érezhető, nevezetesen abban, hogy a költészetnek az esetlegesség, a múlandóság, a konkrét 'időhöz kötöttség fölé kellene emelkednie, de az utóbbi lerontja az ideálokat, rossz közérzetet teremt az „elestvéledés" eszménynélküliségében. Ennek a feloldhatatlansága Berzsenyi számára hosszú évekig kevés gondot jelentett, hiszen a szépség, nemesség, virtusok gondolata emelte a reáliák fölé. Olyan árkádiai 34 filozófiát írt körül önmagának, amiben az eszmények meghatározó volta vitathatatlan. Ennek egyik kiemelkedő megnyilvánulása A jámborság és középszer. A kézzel teremtett boldogság eszménye, az emberek iránti szeretet tetőzödi к ebben, azzal az antik példával, ahogyan Philemon átöleli az egész világot. Merényi Oszkár szerint Philemon és Baucis „jelentik a szépség diadalát a hétköznapiságon, az emberség győzelmét a kapzsi önzésen, a korlátolt fanatizmuson és embertelenségen", A Philemonnal azonosuló költő magatartásában közvetett módon az élet „szent átváltozását" érezzük az ihlet percében, amely a költői vágyakat megvalósítja az alkotás létrejötte által. 35 Azért szükséges ezt kiemelni, mert az Életfilozófiában e motívum önmaga ellentétévé fejlődött; ott az életbeni valóságos értékek fontosságát hangsúlyozza. Hogy addig eljusson, Berzsenyinek némileg el kellett távolodnia attól a költői felfogástól, ami Schiller lírájában és prózaírásaiban volt követendő példa számára. 32. „Ha Berzsenyit a halál és múlandóság sötét hangulatából ki is tudja emelni »árkádiai-költői« képzelete, annál inkább bővelkedik ilyen elemekben az ifjúság és a szülőföld jellemzése" - írta Merényi. Lásd: DR. MERÉNYI OSZKÁR: Újabb Berzsenyi-tanulmányok. Bp. 1971. 70. Ugyanitt tekinti át az Árkádiával összefüggő elemeket, melyekből többet felhasználtam, amint erre már hivatkoztam, Laczkó András: Árkádia öröme múltán. Napjaink. 1976/5. 4. 33. SZAUDER: i. m. 289. 34. Merényi Oszkár jelzője. Lásd: Újabb tanulmányok 7174. 35. I. m. 72.
