Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Laczkó András: Árkádia öröme múltán (Berzsenyi Dániel „Életfilozófiá”-ja).

404 LACZKÓ ANDRÁS dig az olyan ritka költői szavakkal, mint ámbrás, gigászi. Az önértékelés viszont - egy-két kivételtől eltekintve - köznyelvi. Ami az érthetőség szempontjából nagyfontosságú! Következetes egyszerűség jellemzi a strófákat. A hatsoros versszakok három kétsoros részre tagolódnak, és nyolcas, hetes hosszúságúak. A strófaképlet aszimmetrikus, mint az alábbi futólagos áttekintés mutatja, többszörösen is: V. 4,4 X. 4,4 4,3 4,3 4,4 4,4 4,3 4,3 4,4 4,4 4,4 4,4 4,3 A szimmetriát egyrészt az utolsó két nyolcas sor különálló egysége bontja meg mindegyik versszakban, és a X-ben ehhez még egy lezáró hetes sor csatlakozik. Ennek magyarázata az, hogy minden strófában az 5. és 6. sor lezárja a szakasz gondolati egységét, a költemény utolsó sora pedig bensőleg megerősíti az önvizsgálat eredményét. A strófa képlet aszimmetriája a dalszerűség bizonysága, így a szakaszonkénti befejezés és újrakezdés ritmusához is alkalmazkodott az Életfilozófia. A zárás és nyitás nemcsak az egyes strófákra, hanem a költemény szerkezeti fővonalára is érvényes. Az utóbbiban — mintegy a részek harmonikus egységbefogásaként — a szimmetria szembeötlő: a 3+4-f-3 megoszlás „matematikai"

29 szépségű. Az első három versszak a rózsakortól az öröklét káoszáig, a múlandóságig ível, hogy ebből indítva a IV—VII. szakasz a megtett útra nézzen, aminek mérlegét a lezáró három strófa adja. A hármasság időbeli is. A múlt—jelen—jövő a versépítés szempontjából persze nem olyan tisztán elkülöníthető elem, mint az önértékelés gondolatmenete. A befejezettség és újrakezdés az idő síkján — ha lehet - még fontosabb. Az első egységben (l—Ml. sz.) a születéstől már a jövendő öröklétig jutott el, de ebből a futurumból újra visszakanyarodik a múltba és onnan az időrend betartásával az eredmények jelenéig (IVVII. sz.), s ennek a negatív lezárása („bé nem tölthettem", „nem ismertem") ismételt visszalépést tett szükségessé, ahonnan gyorsított ütemben már a második strófával a jövőbe lép (IX. sz.), az utolsóban az adott pillanat és az előrelátás szoros egységével zárul az időív. A rím képlet alkalmazkodott a szakaszok aszimmetriájához: ababcc, illetve az utolsóban: ababccb. A strófák hosszabb kezdő részében a páros és páratlan szótagszámú sorok rímelnék egymással, a sza29. Berzsenyi hangsúlyos-rímes verseiről szólva használta ezt a szót Merényi Oszkár. Emlékkönyv 172. kaszzárás párosrím. Ugyanazon a módon, ahogyan például A szerelemhez írott dalban. Ekként az Életfilozófia formai és szerkezeti elemei érlelődes, kísérletezés eredményei. A MOTÍVUMOK „BELSŐ" KAPCSOLÓDÁSA A vers egyik fontos motívuma az Árkádia. Ennek eredője Berzsenyinél távolabbra nyúlik vissza azoknál a közvetlen ihlető tényéknél, amikről még szó lesz. Könyvtárában megvolt és gyakran forgatta — amint ezt Kazinczyhoz írt első levele

30 is bizonyítja — SalamonGessner: Idylliumit, Kazinczy Ferenc fordításának 1788-as kiadásában. A képzelt világ (az aranykor!) szépsége, az élet és költészet harmóniája megragadhatta figyelmét. Egy rövid idézet meggyőz arról, hogy a pásztori életideálnak példáját adta Gessner: „Óh, ha tenéked azok a víg énekek tetszenének, melyeket múzsám a pásztoroktól tanult. Gyakran meglopja ő a sűrű bokrok közt fák nimfáit és a kecskelábú erdei istent, és hajlékokban a sással koronázott nimfákat, néha mohos kunyhókba mégyen; melyek körül gazdája híves árnyékokat ültet, s történeteket hord elő nemes cselekedetekről, a virtusról és a mindég víg ártatlanságról. Gyakran őtet is meglesi a Szerelem Istene az egybenőtt bokrok zöld ernyőiben vagy a füvek közt a kis patakok mellett. Ott hallgatja énekeit, s koszorút teszen repdeső hajára, mikor a szerelemről énekel, és a víg nyájaskodásról."

31 A tájrajz szépsége, boldogsága, sugalló volta számos Berzsenyi-vers sajátja lett. Legelőbb a Phyllisben jelentkezett, összekapcsolva az örömre születéssel: Éden virágzik mellettem, Szemem rózsán tévedez, Érzem, örömre születtem, S íme, szívem epedez. Az idilli táj pásztorok nélkül elképzelhetetlen. A motívum első előfordulása a Matthisonhoz írt A Balaton első soraiban olvasható: Itt századokat látott vadonok feketednek, Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényükre nevelnek, A szilaj Árkászok heverészve legeltetik a nyájt, S a kies estvéken nyögdécsel lassú furullya. Az Amathus utolsó szakaszában az istenek mitológiai étke és a Hesperidák boldog vidéke van együtt: Itt Ámor ápol s pieri gyenge szűz Nektárpohárt nyújt s ambroziás kebelt, S a lelkes élet játszva felleng Hesperidák bíbor aetherében. 30. ,,. . . mikor nékem . . . még tanulni kellett volna, már én akkor Horáccal és Gessnerrel társalkodtam." BDÖM 361. 31. Kazinczy Művei II. 84.