Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

364 HONFI ISTVÁN nagy filmalkotástól eltekintve a kommersz filmek voltak túlsúlyban, nagyrészt nyugatidk, főleg amerikai filmek. Az előadásokat a már begyakorolt és jól bevált sémaszöveggel propagálták. Pl. „a szerelem nagy filmje"; ,,a titokzatos skorpió újabb titokzatos harca és végzete"; „a kacagtatás nagymesterei újra halálra fogják nevettetni a közönséget (Stan és Pan nagy filmje, A regiment gyöngyei)"; ,,nagy magyar filmsiker került újra műsorunkba, Nyírő regénye nyomán (Emberek a havason)"; ,,egy orosz mérnök és egy angol leány bűbájos filmje (Túlsó part)"; ,,ez az a film, amelyet mindenki megnéz, melyre mindenki kíváncsi, mert Chaplin egyetlen nagy hangosfilmje, mely meghódította a világot (A diktátor)", „Tom Mix hajszálemelően bravúros és vadul izgalmas vadnyugati filmje (Az atomlovas)"; „romantika, szív, szépség; regény, mely ellenállhatatlanul kiváltja a nők érdeklődését (Vörös lámpás — angol)"; „robogó tempó, izgalom, bravúr (A pankrációs cowboy),, stb.

49 Az amerikai filmek elleni budapesti tiltakozást közlik a helyi lapok is: „újabb több budapesti üzem és kerületi 48-as bizottság követelte határozatban, hogy szorítsák ki a filmszínházak műsoráról a selejtes amerikai filmeket, és az eddig ezekre felhasznált összeget fordítsák jó magyar filmek gyártására". A példa nyomán a kaposvári középiskolai diákság táviratban tiltakozott az amerikai filmek ellen.

50 Az idézett stílusú filmajánlások lassan-lassan elmaradoztak, helyükbe rövid tartalmi ismertetések kerülnek. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a szovjet filmek propagálása. Ennek kapcsán Szovjet Fiihetet is rendeztek Kaposváron. A kommunisták megyei lapja vezércikkben köszöntötte az eseményt. „A filmnek hallatlan nagy tömegbefolyásoló ereje van ... A szovjet film lényege, hogy mindig a film hősének viszonyát kutatja a néphez ... A giccses Hollywoodot szolgaian utánzó magyar filmek és amerikai filmek után új volt, hogy a szovjet filmművészet nem takargatja az élet problémáit. . . hogy a filmen szereplő személyek nem statiszták, hanem az epizódszerepet játszó színész ugyanolyan ember, mint a főszereplő. A filmnapok célja, hogy az a merevség, ami a szovjet film és a magyar néző között bizonyos fokig a mai napig is fennállt, teljesen feloldódjon. A szovjet filmművészet remek alkotásai és a magyar közönség egy ideológiai alapon találkoznak. Nem lehet tehát jó kommunista az, aki közömbös a szovjet filmekkel szemben . . . Révai elvtárs mondotta, hogy a kultúrforradalmat még nem vívtuk meg, és ebben a harcban . . . igen komoly fegyverünk... a nagy tömegbefolyással rendelkező film is. A magyar nép mindinkább . . . megköveteli minden művésztől, hogy ne az élettől elvonatkoztatott dolgokkal foglalkozzon . . . hanem az életről és annak mindenkori főszereplőjéről, az egyszerű dolgozó em49. Somogyvármegye, 1948. január 12., 19., 27., 30., február 11., 21. 50. Somogyvármegye, 1948. január 10., 12. 51. Szovjet filmnapok Kaposváron. Somogyi Hírek. 1948. október 29. berről beszéljen a művészete. Ezt teszi a szovjet film is."

51 Az idézett eszmefuttatás egy súlyos tévedést tartalmaz. A „magyar közönség" és a „szovjet filmművészet remek alkotásai" korántsem találkoztak egy ideológiai alapon, mert a marxista—leninista ideológia ekkor még alighogy megérintette a tömegeket. A párt politikájának, a szocializmus építésének tettekben megnyilvánuló támogatása nem jelentette egyben az ideológiai azonosulást is. A szovjet filmek azonban nagymértékben hozzájárulhattak a mozilátogató közönség világnézetének, ideológiai felfogásának formálásához. Másfelől a nem azonos ideológiai alapon álló tömegek számára nem okozott megértési nehézséget egy-egy szovjet film cselekménye, talán még mondanivalójának lényege sem. Hisz a szegények, az elnyomottak igazáért, boldogulásáért küzdő filmszereplők magatartása, cselekedete osztatlan rokonszenvet váltott ki a dolgozó emberekben — ideológiai hovatartozásuktól függetlenül. A jó filmalkotások segítették a szovjet filmekkel szembeni előítéletek, fenntartások nagymértékű csökkenését is. S hogy a látogatottság a következő években sem érte el a kívánt mértéket, az több tényező együttes következménye volt. Belejátszott az ellenséges propaganda, amelyet a szocialista propaganda és agitáció nem tudott kellően ellensúlyozni. Az utóbbi tevékenység elégtelenségét, erőtlenségét az is előidézte, hogy válogatás nélkül magasztaló dicséretben részesült minden szovjet film, a sematikus, gyenge alkotások is. A megye képzőművészeti élete — a korábbi kiállítási hagyományt megőrizve —, kiforróban, alakulóban, szinte teljesen atomizált volt. Az alkotó képzőművészek szervezeti összefogására ekkor még nem került sor. A látáskultúra egészséges fejlesztését erősen gátolta, hogy „Kaposvár és a megye közönségét lelkiismeretlen ügynökök értéktelen, giccses képekkel árasztották el".

52 Az egyik kaposvári kiállítás sajtókritikusa pedig amiatt kesereg, hogy kevés a látogató, az embereket nem érdekli a kiállítás, képet nem vásárolnak. El is marasztalja a képzőművészeket állítólagos naturalizmusuk, konzervativizmusuk miatt. „Mintha a felszabadulás óta eltelt néhány esztendő, a nagy társadalmi átalakulás teljesen közömbös lenne számunkra. Elzárt üveggömbben élnek, az események tompán, gyakran még érezhetően sem jutnak el hozzájuk. Vajon tudnak-e valamit a szocialista realizmusról folyó élénk vitáról?... Ha haladni akarnak a korral és azt akarják, hogy ne az elmúlt világ itt felejtett figurái legyenek, akkor belső meggyőződéssel a szocialista realizmus felé kell fordulniuk."

53 Eléggé kategorikus és átmenet nélkül gyors változást elváró állásfoglalás volt ez akkor, amikor a megnyitót tartó vezető tisztviselő nemcsak udvariasságból dicsérte a 52. SOÓS I.: Vigyázat, értéktelen giccs! — Somogyi Hírek, 1948. december 19. 53. KATKÓ: Hova tartanak a kaposvári képzőművészek? — Somogyi Hírek, 1948. december 19.