Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 365 kiállítást, hanem azért, mert a művelt rétegek véleményét kifejezve „belső meggyőződését" tolmácsolta. „Kedvesebb az a kép - mondta -, ha ismerős hazai tájakat vázol, a hajladozó balatoni nyárfasort, a markáns somogyi parasztarcot, a szépséges viseletű falusi menyecskét. Ilyenkor mi is otthon vagyunk."

54 Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című párthatározat (10 évvel később) azt mondja ki, hogy támogatni kell minden realista irányzatot, mert ,,az igazán realista szándékú és szemléletű művész ... a valóság tényeitől és a maga belső művészi indítékaitól vezérelve, a nép és a párt segítségével, előbbutóbb eljut a szocialista realizmushoz".

55 összefoglalva az 1948-as év eredményeit, tanulságait, a következőket állapíthatjuk meg: a) A kultúra demokratizálása erőteljesebbé vált. Ez kifejezésre jutott a kulturális szolgáltatás tartalmának gazdagodásában és a tömegek művelődésbe való bevonásának növekedésében egyaránt. A „nép művelésének" legátfogóbb területe továbbra is az egész megyére kiterjedő műkedvelés és a falusi ismeretterjesztő előadások (Szabad Föld Téli Esték) rendszere volt. Jobban meghonosodott a városi ismeretterjesztés, de az ipari üzemekben még mindig háttérbe szorult. Ugyanez állt a mezőgazdasági üzemekben folyó előadásos propagandára is. A komolyzenei hangversenyek hatósugara igen szúk körű még, a falvak, puszták népe úgyszólván nem is részesült ilyen ellátásban. Hasonló volt a helyzet a képzőművészettel is. A megye lakosságának többsége ekkor még nem járhatott moziba, színházba, nem hallgathatott rádiót. Falun rendkívül kevés még a könyv, többnyire a kalendárium a legfőbb ismeretgyarapító forrás. De mind több paraszti házba járt már valamilyen napilap (elsősorban a kisgazdáké). Az 50 kötetes vándorkönyvtárak még csak megízleltették az olvasás örömét, mégis sok falusi fiatal figyelmét hívták föl az olvasás szükségességére, szépségére. Az irodalmi, művészeti és általános műveltség gyarapításában — az ismertetett gondok ellenére is — hasznos szerepet töltött be az 1949 tavaszán megszűnt Berzsenyi Társaság. Főleg irodalmi rendezvényeivel illeszkedett jól be a népművelés folyamatába. Tagjai közül Takáts Gyulának csak 1947-ben jelent meg verseskötete (Se ég, se föld), a legközelebbi majd csak 1955-ben. Somogyi Pál ebben az időben két kötettel jelentkezett (Bár lenne láng — versek, Kaposvár, 1947.; Magyar szemmel szovjet ég alatt - novellák, uo., 1948.).

56 b) A demokratizálódási folyamatban egyre határozottabb törekvés mutatkozott a szocialista tartalmú művek felhasználására, ismeretterjesztő előadások tartására. Új értelmezéssel kezdték méltatni a népi 54. A Somogy megyei festők kiállítása. Somogyi Hírek, 1948. december 14. kultúra örökbecsű hagyományait. A népdal és a 48as dalok mellett mindinkább fölcsendültek a munkásmozgalmi tömegdalok is. Megkezdődött a szovjet kulturális értékek erőteljesebb beépítése a népművelés folyamatába. c) A régi tevékenységi formák korszerűbb tartalommal töltődtek, egyesek, mint az analfabéta, az alapismereti és az ezüstkalászos tanfolyamok, valamint a dolgozók esti iskolái, szervezettebbekké váltak. Határozottabb, célirányosabb vonalon fejlődött tovább a műkedvelés, erősödött mozgalmi jellege, nőtt közösségnevelő szerepe. d) A népművelés céltudatosabbá, hatékonyabbá válása nem véletlenül, nem spontán módon ment végbe. Az elért politikai, gazdasági eredményekre, az általános társadalmi fejlődésre építve következetesebb, szervezettebb lett a népművelési munka irányítása. A Szabad Föld Téli Esték előadásaihoz központi vázlatokat kaptak a helyi előadók. Az előadásvázlatok kellőképpen orientáltak a téma helyes politikai és szakmai értelmezésére. A szabadművelődési felügyelőség csak ott engedélyezett előadássorozatot, ahol megfelelő előadó állt rendelkezésre, akit a helyi kulturális bizottság választott ki, és ahol beszerezték a minisztérium által kiadott „forrásműveket" (előadásvázlatokat). A műsoros rendezvényeket szintén engedélyhez kötötték. Mindez magában hordta a sematizmus veszélyét is, de az adott időszakban óhatatlanul szükség volt ilyen művelődésigazgatási rendszer bevezetésére. Természetesen az új szervezeti fölépítés sem nélkülözhette a művelődéspolitikáikig jól képzett népművelőket, de ebben volt a legnagyobb hiány. Ezért a községi népművelési ügyvezetők kiválasztása, megbízása fontos politikai kérdéssé vált. 1948/49 fordulóján megkezdődött az ügyvezetők „felülvizsgálata", melynek során többen lemondtak, az állomány egynegyedét pedig „leváltották". Ezt azonban megelőzte a megyei szabadművelődési tanács létrehozása. Utóbbinak három elnöke közé egy parasztembert is választottak (Kovács Vendel lászlómajori mintagazdát). A megyei irányítás ezzel politikailag szilárdabbá vált, de a falucentrikusság nem szűnt meg. Ezt tükrözi a vezetőség összetétele is, melyben munkás nem volt. A kultúra értelmezésében is akadt korrigálnivaló. A kommunisták világosan kifejtették, hogy szocialista kultúrát kell létrehozni, ez felel meg a szocializmus építésének útjára lépett magyar nép objektív érdekeinek. Az államosítások kedvező lehetőséget teremtettek az egynyelven beszélésre a kultúra értelmezésében is. Azonban az 1945-47-es évek nacionalista töltésű kultúrafelfogása máról holnapra nem tűnt el. A kisgazdák megyei lapja a 48-as kulturális versenyek kapcsán továbbra is ilyen hangot ütött meg. A részkérdésekben teljesen igaz érvelés a lényegben 55. Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei. Kossuth, 1958. 43. old. 56. Magyar Irodalmi Lexikon (harmadik kötet). Akadémiai Kiadó, 1965.