Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti áttekintése, különös tekintettel a déli partra.

332 LÓCZY ISTVÁN vasúttól délre volt a fonyódi gulyahálás, s ott, ahol az út a vasúttól eltávolodott, újra megjelent a szőlőtermesztés. Az állattenyésztés céljait szolgáló építményeken és a vasúthoz kapcsolódó 3 épületen kívül Máriatelep vasútállomásig mindössze 2 épület volt a part mentén. A balatonfenyvesi vasútállomásnál a partot ,.Csillapító elejé"-nek nevezték. A máriatelepi vasútállomás környezetében mindössze 4 épület volt. Az úttól délre a Nyíres vizenyős, füves térsége jó lehetőséget biztosított az állattenyésztésnek. A Marcali-hátság, a Balaton melletti turzás és a Varjaskér, Buzsák, Bézseny között elterülő Nagyberek legnagyobb része mocsaras, náddal borított. Északi és déli része rét, legelő. A helyenként kiemelkedő szigetek az állattenyésztés célját szolgálták (Rókatói-sziget, Égett-sziget, Szigeti-major, Újkúti-sziget, Gyula-sziget, Jés-sziget, Hosszúláp-sziget, Farkas-sziget). A Nagyberek déli szegélyén levő jelentős állattenyésztésről tanúskodnak a major, akol, gulya, puszta elnevezések (Hunyadi-akol, Fehérvíz-puszta, Kund-puszta, Lengyeltóti-gulyaakol, Fekete-akol stb.). A Balaton partján, a máriatelepi vasútállomástól kezdve a vasút és az út között összefüggő szőlő húzódott. Az úttól délre jelentős az állattenyésztés, amelyet a keresztúri gulyahálás és az ugyancsak keresztúri üszőhálás jelez. A máriatelepi vasútállomás és a keresztúri vasútállomás között levő szőlőkben 43 épület volt. A Balaton-partot homokos, füves, itt-ott fás, nádasokkal tarkított részek borították. A keresztúri vasútállomástól keletre másfél kilométerre, egy keskeny beöblösödésnél ,,Köves"-nék nevezett a partrész. Balatonkeresztúrtól a Balaton partjára vezető út vévégétől keletre alakult ki a keresztúri fürdő egy T-alakú fürdőházzal. Fonyód és Balatonkeresztúr között ekkor sem fürdőt, sem fürdő-házat nem találunk. A fürdőzés Máriatelep és Balatonkeresztúr között mégis kezd kialakulni, mivel a szőlőkbe épített présházak alkalmasak voltak vendégek fogadására is. A berényi és a keresztúri hegyen kialakult nagyarányú szőlőtermesztés növelte a présházak, pincék számát, s így a szőlőművelés mellett egyre inkább szolgálták a fürdőzést is, amely a szobi vonal kiépítése után ugrásszerűen megnőtt. Balatonkeresztúr házainak száma 61, a berényi és a keresztúri hegy szőlőiben 92 építmény volt. Balatonkeresztúr és Ba/atonberény felezővonalánál a Balaton partját ,,Hegyeskő"-nek nevezték el. Innen a balatonkeresztúri vasútállomásig a Balaton partja füves. A vasútállomás közelében levő parton három fürdőház szolgálta a fürdőzőket. A keleti fürdőházhoz fasor vezetett. Ettől keletre a Balaton-partot „Aszó Boczkó"-nak nevezték, s a part és a vasút között füves rész húzódott. Balatonberénynek 75 háza volt, s ebből a parton mindössze 2 épület állt. Ott, ahol a vasút megközelíti a Balatont, a partot „Sarkantyú Boczká"-nak, ettől nyugatra „Nagy Akadó"-nak nevezték. Balatonszentgyörgy a parttól két kilométerre települt, mert a part vizenyős, helyenként kisebb nyílt víz is található (Fekete-Berek, Kender-tó, János-tó). A gémeskutak itt is állattenyésztésről tanúskodnak. Balatonszentgyörgynek 47 háza volt. A Kis-Balaton a Zala folyó révén kapcsolódott a Balatonhoz. Ezen a helyen a Balaton vizét széles sávban nád borította, jelezve a feltöltődés mértékét. Fenékpusztát 12 ház alkotta, az út mellett volt az útvám. A Balatonpartot füves, fás rész kísérte. A Balaton nyugati partján „Lapos köves", „Kis tanya", „Gróf fürdőháza", „Tilalomfa" elnevezéséket találunk (délről északra). A nyugati part mentén is a legeltető állattenyésztés volt jelentős. A XIX. század végére 9 nagyobb gyógy- és üdülőhely alakult ki a Balaton körül: 1. Keszthely város és fürdő. 2. Balatonfüred fürdőhely. 3. Balatonalmádi fürdő. 4. Siófok-fürdőtelep. 5. Balatonföldvár nyaralótelep. 6. Lelle nyaralóhely. 7. Boglár nyaralóhely. 8. Fonyód. 9. Balatonberény nyaralóhely. A kilenc nagyobb gyógy- és üdülőhelyből már hat jut a déli partra. Az északi part fejlődése a vasútvonalak kiépítése után föllendült, de a balatoni fürdőkultúra fejlődésének második fázisában elmaradt a déli part mögött. Lóczy István