Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához

282 EGYÜD ÁRPÁD ábrázolására, nehezen képzelhető, hogy kizárólag csak vallásos célt szolgáltak volna az énekek. Azt sem tagadhatjuk, hogy a XVII. századi szövegek, énekek ne szolgálták volna a magán ájtatosságot, a céhek és más vallásos társulatok összejöveteleinek igényeit, vagy az azok által rendezett „legényavató" vidámabb alkalmait is. Az eme kettős „szereposztása" semmit nem von le annak értékéből; már Manga is utal rá, hogy a vidám részek elhagyásával templomban is éneklik az asszonyok. Hadd térjek ki néhány sor erejéig hasonló jelenségekre egyéb tapasztalataimmal kapcsolatban; az ún. kiszorult és népénekekre gondolok, amelyéket ma is énekelnek az öregaszszonyok misék, litániák előtt, természetesen a hivatalos liturgia megkezdésekor abbahagyják; itt gyakran hangzanak el pl. búcsús-énekek is. De néhány példában azt is tapasztalhatjuk — amit többen állítunk —. hogy vannak egyes imatípusaink, amelyek szintén kettős funkciót teljesítettek: fohászkodási célként és ének gyanánt is szerepeltek. Nem egyedi jelenség tehát a Kánai menyegző funkciójának esete. Egyébként Viski is utal némileg erre a feltevésre, amikor azt mondja, hogy „nagy utat tett meg a szöveg az elnépiesedés felé". Az ő munkásságának köszönhető, hogy elénk tárta a Molnár Hermin tanár családi ereklyeként őrzött könyvét „Egynehány DALLOK mellyéket összve irogatott CS. S. Május' napjaiban, 1824". (Molnár Csapó Sándor hajdúhadházi ügyvédet sejt a monogramban.) A szakrális anyagok egyik nyomdabázisa Eger lett. Az Egri Nyomda Részvénytársaságnál több kiadást megért Szentírás Versekben с sok-sok bibliai témát feldolgozó nagy kötet (III. könyv IV. rész) 356-358. oldalán igen terjengős formában található a Kánai menyegző klérus-írói 28 strófás átirat-verse. Egy-egy szak 8 sorból áll és 12 szótagszámú. Ebből a „magyarázkodó" strófahalmazból mellékelünk néhányat. A történet elején azt is megtudjuk, hogy Jézus miként találkozott a számára megfelelő tanítvány-jelöltekkel, valamint, hogy Simon meghívja Jézust az erényes Zsuzsannával történő esküvőjére, akit már előzőleg keresett Máriánál: ,,. . . távol voltatok, de láttalak titeket, S a többiek között én felismertelek. Feleségül vettem egy árva leánykát, A szelídlelkű és erényes Zsuzsannát. Ma lesz az esküvőm, tehát kérlek szépen, Ezen örömnapon légy kedves vendégem. Jó anyád is ott lesz, őtet is meghívtam, Mert én Názáretben most csak azért voltam. Oh milyen nagy vala szívemnek az öröm, Midőn édesanyád ígérte, hogy eljön. Tehát elfogadva Jézus a meghívást, Ki látott valaha édes viszontlátást? Mikor találkoztak Jézus és Mária, Olyan viszontlátás nem létezett soha. Már hetven napja, hogy Jézus elbúcsúzott Szűz anyjától, akit azóta nem látott. Az öröm, a mely a két szívet betölti, Azt halandó ember nem tudja leírni. És szól a vőlegény: »Elfogyott a borunk Most a násznép előtt szégyent kell vallanunk«. Nem szólt szűz Mária, bár sajnálta őket, Miként segíthetne? — gondolkozni kezdett. E gondolatok közt szent fiához méné, S halkan e szavakat sugá a fülébe: »Elfogyott a boruk« — nem mondott egyebet, De akkor esdőleg szent fiára nézett. Oly édes volt az anya tekintete, Melyre megdobban a kedves gyermek szíve . . ." stb. A vallásos ihletésű számtalan változat sokaságából Manga János tanulmánya alapján idézünk egy „átirat" versből, amelynek stílusa-hangulata rokon a fentebbivel, így ír a szerző: „. . . közkedveltségére mutat az a körülmény is, hogy valószínűleg a Kájoni-kódex szövegének, illetve változatainak pótlására a múlt század második felében a Szemennyei-Kapossy-féle énekeskönyv vízkereszt második vasárnapjára új éneket közöl":

36 „Víg menyegző volt Kánában, Galilea városában, Meg volt híva Mária, S övéivel szent fia, Oh szerencsés vigadalom, Oh boldog lakodalom. Nincs borunk, a szűz szóla, Szent Fiához áthajolva; De Jézus rá így felel : Órám még nem jőve el. Mégis minden szolga vár, És parancsra készen áll.'' Ezek után következik a vízzel töltött vedrek borrá változtatása, a csodatett megéneklése. E vers után közli a már említett pereszlényi változat — szintén átiratos — 8 soros strófák váltakozó szótagszámú versét. Megállapítható tehát, hogy az eredeti ős-szöveg a bibliai témából kiindulva — számtalan folklorizálódott népi, félnépi, istóriás-kántori szerzemények formájában szétszóródott egész országszerte; továbbá: lakodalomhoz, vallásos összejövetelekhez, búcsúkhoz, torokhoz, játékokhoz, istentiszteleti alkalmakhoz kötődőit. Az eddigi szövegeinkre, s részben a történetiségre való utalás után tegyünk ismét egy pillanatnyi visszatekintést a régi forrásokra, de egyben hadd utaljunk a jövőbeni lehetőségekre is. Az első magyar (Nárayféle) változat közzététele óta számtalan variáns került elő; s minden reményünk megvan arra, hogy még sok hasonló anyaggal lephetjük meg az érdeklődőket, s 36. Ethn. 1946., 49-63. (Manga J.: A Kánai menyegző változatai.) hivatkozással még lásd Szemennyei—Kapossy; Római katholikus egyházi énekek az isteni szolgálat összes ágaira. Eger, 1887. I., 364.