Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból

XVIII—XIX. SZÁZADI VISELETADATOK SOMOGYBÖL 261 pénteki gyónóruha köténye sok családnál lenvászon­ból készült. A XIX. század közepén a színes kötény használata annyira általános volt, hogy azokon a vidékeken is viselték, ahol a fehér vászon felsőruházat még meg­volt. A finomabb anyagból való fehér vagy színes kötény kezdetben követte elődjének formáját, szabását, bő­ségét. Bő, ráncolt, rakott, színes kötényekről a Zselicből, Csurgó környékéről, Csököly vidékéről maradtak fenn tárgyi emlékek, fényképek. Ujházy Ferenc 1862-ben ..igen bő" sötét színű kötény viseléséről írt. 88 A nem házi vászon kötényeknek kezdetben általá­ban kék, kékfestő, fekete, fehér a színe, míg a „prusz­li", vállkendő gyakran volt piros „bécsi", vagy csupán piros sujtásos. A kékfestő általában a dolgozó napi ru­házat céljára rögzítődött. A munkaruházattal, az utazó, hétköznap délutáni, mezőre kijáró öltözetekkel kap­csolatosan megjegyzendő, hogy ezek céljára nem min­dig vették meg a színesebb festőanyagot, vagy gyári kartont, hanem házi vásznat festettek otthon vagy kék­festő mesterhez vitték el. A szegényebbek sokszor ün­nepi ruházatukat is házilag festették. 89 A somogyi viseletekben a XX. század elején is álta­lános szinte, hogy a kötény ünnepen sötét színű, „fe­kete falú", azaz alapú; esetleg megmaradt fehér szí­nűnek; hétköznap kékfestő vagy fekete, fiatalok ese­tén is. A már idézett felsőmocsoládi szerződésben a cselédlány már 1809-ben kék kötényt kapott konven­cióba. Mikii Bözsi ládájában is találtak kék köténye­ket is a rabolt holmik között, ugyanebben az évben. 90 5. VÁLLKENDŐ, „NYAKKESZKENÖ" VAGY „NYAKKENDŐ" Az ing fölé a felsőtestre kötött vállkendő fontos al­katrésze volt a házi vászonból való viseleteknek. Csak a sonkaujjú, polgárias szabású blúzok, „réklik", „le­vesek" fölé nem kellett már tenni vállkendőt, csak hi­degben. 1853-ból házi vászon „nyakkendőt" ismerünk Kis­atádról egy zsellérasszony fennmaradt csekélyke ruha­tárából: „3 avitt szoknya, 2 nyakkendő, 1 fekete fes­tett fejkendő, igen hitvány, 1 rékli, ócska, 1 rövid ótska ümög"-ből álló együttesnek valószínűleg minden da­rabja házi vászon, még a feketére festett fejkendő is. 91 Ujházy Ferenc 1862-ből való rajza és leírása a nagy­méretű fehér vállkendő használatára utal. „Az asszo­nyok ruhái többnyire sötétek, kötényük igen bő, s fe­kete színű, felső testöket nagy fehér kendő fedi, me­lyet széles fodor környez." 92 Ez már gyári anyagból va­88. UJHÁZY F., Vasárnapi Újság 1862. 89. GELENCSÉR, 1968. 42-44. 90. Lásd 59, és 64. jegyzetet. 91. SML Nagyatádi cs. kir. járás 1853/47-199/123. sz. Vas Antalíné Pap Erzsébet hagyatéka. 92. UJHÁZY, 1862. ló vállkendő (utal erre a fodor megléte), de nagymé­retű. A Csökölyben gyász alkalmával, illetve nagypén­teken használatos házi vászon vállkendők abrosz mé­retűek (az 50.1.13. It. számú 160x160 cm-es), megköté­sükkor a kendő széle a könyök vonaláig, sőt annál is lejjebb ért, hátul a sarok jóval a derék alá, a megkö­tött két vég a hátul levő sarok alatt van. Ismeretes Belső-Somogy sok jómódú református községében a XX. század elején nagyméretű kásmir vagy selyem nyakba való kendő használata. Ezeket sarkosan há­romszögbe hajtva tették fel, de a nyakon levő hajtást annyira felsodorták, hogy a rojtok a vállat takarták csak (Somogyszob—Csurgó vonalán). (IV/IV. tábla.) De fennmaradtak a XX. század elejéig mind a Zse­lic, mind Belső-Somogy falvaiban a színes, ünnepi, fiatalasszony ruházat nagyméretű, fehér sifon vállken­dői, melyneknek sarkait fehér lapos- és „lukhimzések" díszítették. A hímzett sarkokat, hogy jól lehessen látni, sok faluban elöl övvel lekötve tartották, és nem vetet­ték a mellen keresztbe és kötötték meg hátul a csípőn (pl. Rinyahosszúfalu). 93 Már a XIX. század 50-es éveinek paraszti inventá­riumaiban is emlegetik a „félkendőket". Ezek olyan nyakbavaló női keszkenők, melyek négyzetes kendők felibe vágásával, vagy eleve háromszögletűre készül­tek. Pl. Atádon egy szolgálólány „nyakkendői" között említenek egy „fehér fél nyakkendőt" is. Szenna és környéke, Csököly és környéke lányai, fiatalasszonyai viselték a félkendőt a jelen század elején, de ugyanitt használatban voltak egész vállkendők is. TELJES ÖLTÖZÉKEK, KÉSZLETEK A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN A hétköznapi, illetve a nyári aratóöltözékekhez hoz­zátartozott két vászonból készült ruhadarab: karvédő kesztyű és lábszárvédő harisnya, melyet még a XX. század első felében is használtak megyeszerte. Ilyet látott 1828-ban Vitali. „A kart egészen a kézfejig és a lábat bokáig fehér vászon kesztyűbe és harisnyába (gamasni félébe) dugják, amelyeket főleg munkanapo­kon gyakran váltanak." 94 Hozzátartoztak a XIX. század közepén a lányok, pa­rasztasszonyok öltözékéhez különböző kiegészítő ru­hadarabok és kabátfélék, melyek általában nem ké­szültek vászonból. A fiatal lányok, asszonyok ünnepi garnitúráiban már gyakran szerepelt a pruszli, női mellény. Többnyire szí­nes volt az anyaga: „piros, seíem, 95 kék, czicz" 96 jel­zőkkel említik pl. két vagyonleltárban. Ing fölé, váll­kendő alá viselték. Nagyon valószínű, hogy szegé­93. Hasonló módon tették fel néhol a sál formájú csipke­kendőt is, pl. Csököly. RRM Fotótára 7228; 7218; Gö­nyey Sándor 1926. évi felvételein. 94. UJHÁZY, 1862. 268. э ; 95. Lásd 13. jegyzet. ;:;L .:• 96. Lásd 21. jegyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents