Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból

260 KNÉZY JUDIT szítettek, s a felső biklát kétoldalt felemelve derekukra feltűzték". Itt nem egyértelmű, hogy a felsőszoknyát jelenti, de a következő részben alsószoknya értelemben a péntöl szót használja: ,,A péntölt egybevarrták a pruszlival, erre öltöttek 80 cm hosszú durva vászonszoknyát, mely sűrűn volt ráncolva, felül a bujtatékja, ebbe húzták a fűzőt vagy kötőt".

76 Viszont Külső-Somogyban és a Kapós mentén felső vászonszoknyáról emberemlékezet óta nem beszélnek, a péntölt már csak mint alsószoknyát emlegetik. 1809ben a már említett Mikii Bözsi ládájában is csak,,pendelyeket" találtak a fekete karton- és kékvirágú szoknya mellett.

77 A külső-somogyi Szentgáloskéren 1851-ben egy jómódú gazda hagyatékában sok nem házi vászon felsőszoknya mellett ,,1 alsó félviselt pendelt" említenek, ami vászon alsószoknyát jelent.

78 Van egy kifejezés, melyet vászon felsőöltözetek esetében használnak párban bizonyos darabokra együttesen, nevezetesen a „fehér ruha", illetve ,,ruha", amely 1 gatyát jelentett 1 inggel vagy 1 inget 1 szoknyával: pl. Toronyban 1854-ben „18 félviselt fehér ruha",

79 Nagy-Korpádon ugyanez évben „3 pár avétt fehér ruha" inget és gatyát jelölt. Csökölyben „6 viselő avétt ruha" Varga Istvánné, Bankos Sára ingeit és szoknyáit vette számba.

80 A fehér gyászöltözékben fennmaradt vászon felsőszoknyák 6—8 szelesek, két sor szedésük van felül. Nagyatádon még emlékeztek arra, hogy a felső vászonszoknya övrésze, a „szoknyamell" díszesen ki volt varrva.

81 Belső-Somogyban, Buzsák környékén az ünnepi vászonöltözékhez lenvásznat használtak fel. A pendelynek vagy a vászon felsőszoknyának felsőrésszel ellátott, azaz összevarrt változatai is előfordultak. Csokonyavisontán pl. a fehér gyászhoz ún. hátasszoknyát vettek fel,

82 a Zselicben pedig a vászon alsószoknyához hozzávarrták a fekete vagy fehér mellényrészt

83 (német Kötzél hatása?). Az alsószoknyák között volt pl. vállpánttal ellátott is. Ezeknek tárgyi emlékeit ez ideig nem őrzi a RipplRónai Múzeum. ; A XIX. század első felének női viselete tehát nagyobbrészt fehér vászonból készült, a hétköznapi durvább (pl. kendervánszonból, kócvászonból), az ünnepnapi finomabb (kenderből és lenből: szálavászonból) és bővebb, ráncoltabb. A Balaton és Sió mellékéről viszont már megjegyzi Vitali, hogy hétköznap vászonba, ünnepen pedig tarka cicbe és kartonba öltözik a fehérnép. Csorba kiemeli a vasárnapi viseletnél a fiatal nők tarka szoknyáját, fehér kötényét. Természetes, hogy a fejkendő, konty, pántlika mellett a kötény is egyik gyors követője a divatnak, a viseletben történő változásnak. Minthogy szép számmal rendelkezik a Rippl-Rónai Múzeum fehér vászon női és férfi kötényekkel, s ezek egy része szépen díszített, hímezett is, a vászon- és színes kötények váltása, formája figyelmet érdemelnek. 4. NÖI KÖTÉNY A VIII. századi nemesi inventáriumok elég következetesen használják a kék kötény, patyolatkötény (rendszerint csipkés) kivarrott tafota kötény kifejezéseket. 1762-ből az egyik inventárium „elékötőt"

84 emleget, „egy világoskék, fehér pántlikával elékötő, sötét kávészínű vörös selem virágokkal kivarrott elékötő". Ez a kifejezés ismert volt még a XIX. század közepén is, pl. Mikében két hagyatéki leltárban is szerepelt 1853ban.

85 Karódon még a XX. században is használták a régies „előruha" kifejezést. Sokkal általánosabb a kötény megjelölés a XVIIIXIX. században, mint a mai öregek emlékezetében. Somogyban használták még a „sure" elnevezést is, mely a német lakosok és az iparosok melles kötényeinek hatására terjedt el, és elsősorban melles kötényt jelentett, míg a régebbi kötény csak deréktól lefelé fedte a testet. Általánosságban mondható a fennmaradt darabok alapján, hogy a Külső-Somogyban és Kapós mentén emlékezet szerint mind a férfi, mind a női kötények keskenyek, kb. egy vászonszéíből kikerülők voltak, s a szoknya vagy gatya aljától 5—10 cm-re értek le. Nem lehetett különösen nagy különbség a női és férfi vászonkötény között. A Kapós mentén pl. mindkettőre koszorús hímzést varrtak az alsó szegély fölé. Hétköznapra kékfestő kötényt vettek fel, erre is szerettek koszorús hímzést rávarrni.

86 Külső-Somogyban a fiatal nők ünnepen hosszú, keskeny, téglalapalakú kék vagy fekete kötényt hordtak már a XIX. század végén. A Zselicben és Belső-Somogyban viszont megőrződött a fehér gyászban a fehér vászonkötény viselése, és ez nőknél rendszerint bő ráncolt, 3 szélből való csipkés, azsúros aljú (Darány, Somogyszob, Csököly, Zselic), kb. 150-210 széles, és díszesen van elöl összevarrva csipke- vagy farkasfog betéttel.

87 A szennaiak és a környező községek lent nem termeltek, Csökölyből cseréltek lenfonalat. így a nagy76. NYÍRI A., A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása. Kaposvár 1939. 48. GÖNYEY, 1937. 35-38. 77. GELENCSÉR S., Házi vászon készítése és felhasználása a Kapós mentén. In: Somogyi Múzeum Füzetei 13, 4243. Kaposvár 1968. 34. „kispéntöl" és „bőpéntöl" leírása, és Gönczi, 1942. 234. 78. Lásd a 67. jegyzetet. 79. SML Nagyatádi cs. ki'r. járás 1854. 1-56. 1. tok 350 Zadravetz Ferenc féltelkes gazda. -Nagykorpád 1854. 2. tok 234, sz, irat Kis Mihály 56. sz. lakótelek tulajdonosának hagyatéka, 80. SML Nagyatádi es. kir. járás 1953. (47-199) 122. irat Varga Istvánné Ban'kós Sára javai. 81. RRM A: 15. Nagyatád monográfiája 1954. 24. 82. RAKSÁNYI gyűjt., RRM A: 1211. és Knézy, 1972. 157. Kálmáncsáról. 83. Szennai adatok Gönyey, 1937. 36. és Knézy, 1972, 156 84. SML Inventoria 1762. Thulman Pálné hagyatéka. 85. Mindkettő Mikéből. Lásd 21., 22. jegyzet. 86. GELENCSÉR, 1968. 44. 87. KNÉZY 1972. 155-157.