Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Régészet - Patay Pál: Harangok Somogy földjén
240 PATAY PAL 1794 előtt. Ászár (Komárom т.). A falu három felekezete a következőképp osztozott: a harang a katolikusoknak jutott, akik a reformátusoknak 14 forint 90 „pénzt" (dénárt) fizettek, míg az evangélikusok nem tartottak igényt a részarány szerint nekik járó értékre. 16 1804. Rekenyeújfalu (Gömör m. — ma Reken, Csehszlovákia). Felirat és évszám nélküli. A községbeli evangélikusok szántóföldön találták. 1854-ben egy új, nagy, 337 fontos harang öntéséhez beolvasztották. 17 1807. Bulcs (Krassó m. - Bilci, Románia). 1468 évszámmal keltezett. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban van. 18 1867 előtt. Nagybecskerek (Torontál m. — Zrenjanin, Jugoszlávia). Felirat nélküli „harangocska". „Hosszúkás" teste középkori eredetre utal. 1867-ben Plank Ferenc gyűjteményében volt. 19 További sorsa ismeretlen. 1870-es évek. Rúzsa—Keresetpuszto (Csongrád m. — egykor Szeged határához tartozott). Felirat és évszám nélkül. Alakja után ítélve a XIV. században önthettek. Jelenleg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzik. 20 1881. Mindszent (Csongrád т.). Felirat és évszám nélkül. Koronája és díszítése alapján valószínűleg a XIV. századból származik. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1945 januárjában raktártűzben elolvadt. 21 1887. Szabolcs m. (a nyíregyháza-mátészalkai vasút építésénél). Felirat és évszám nélküli. A leltározáskor „középkori"-nak határozták meg. Díszítése alapján a XV. századból származó lehetett. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1945-ben ez is elolvadt. 22 1914. Budapest-Margit-sziget. A domonkosrendi apácazárda romjai között találták. Évszám nélküli, öntötte „Hans Strous" mester. Felirata minuszkulás betűinek típusából következtetve a XV. század végéről vagy a XVI. század elejéről származhat. Jelenleg is használják, működtetik a Margit-szigeti Szent Mihály kápolna tornyában. 23 1920. Szügy (Nógrád т.). Feliratából következtetve a XV. század legvégéről, de inkább a XVI. század első feléből származik. A szügyi evangélikus templomban ma is használatban vari. 24 1966. Dág (Komárom т.). A Hruscsó dűlőben traktor fordította ki a földből. Méhkas alakjából következtetve talán még a XII. század végén önthettek. A leg16. Számadáskönyv 1794-től. 3—4. oldal. Ászári Református Egyházközség irattára. 17. Függelék az 1803. évi Canonica Visitatio jegyzőkönyvéhez, továbbá az 1827. és 1867. évi sebespataki Canonica Visitatio jegyzőkönyve. Országos Evangélikus Levéltár, Budapest. 18. Hazai Tudósítások. 1807. VII. sz. 49. - PATAY P.: i. m. 45-46. 1. kép. - Uő.: Régi harangok. (Budapest 1978.) 11-12., 8-9. kép. 19. RÖMER F.: Magyar régészeti krónika. Archaeológiai Közlemények VII. (1867.) 76. 20. REIZNER I.: Szeged-vidéki puszta-templomok és a kereseti harang. Archaeológiai Értesítő XI. (1891.) 167. PATAY P.: Régi .. .6., 2. kép. régibb ismert magyarországi harang. Jelenleg az esztergomi Balassi Bálint Múzeumban található. 25 1966. Heves (Heves т.). A középkori eredetű templom közelében találták. 1465 évszámmal ellátott. Az egri Dobó István Múzeum tulajdona. 26 E felsorolás ismeretében méltán megkérdezhetjük, hogyan és miért jutottak e harangok a földbe. A nép hiedelme egyöntetűen és egyértelműen arról vall, hogy valamilyen veszély elől, tudatosan rejtették e' őket. Ennek az esetek túlnyomó többségében igazat is adhatunk. A harangok ugyanis — lévén az anyaguk még nem is olyan régen azonos az ágyúkéval — a lőpor, illetve a tűzfegyverek alkalmazása óta becses hadizsákmányt képeztek. Olyannyira, hogy az idők folyamán kialakult és a XIX. századig fenn is állt a „harangjog", amelynek értelmében egy város ostrommal történt elfoglalása esetében az ostromló sereg a város harangjait birto'kba vehette, vagy váltságdíjat fizettethetett a visszahagyásukért. Természetesen a gyakorlatban ellenséges területen nemcsak városok ostroma alkalmával éltek ezzel a „joggal". Számos adatunk van arra vonatkozólag, hogy a különböző hadseregek gátlás nélkül zsákmányoltak harangokat. (Az utolsó két évszázad folyamán, amikor a hadviselés nagyrészt „anyagháborúvá" alakult, a hadseregek szükségleteik fedezésére már több harangot vettek igénybe a saját hátországukban, mint amennyit ellenséges földön zsákmányoltak.) Joggal féltette tehát minden falu népe a drága pénzen beszerzett harangját, és igyekezett azt az ellenség közeledtének hírére elásva elrejteni, vagy menekülve magával vinni, mini amire a Komárom megyei Banáról van többek között adatunk, feltehetően az 1683. évi Bécs elleni török hadjárat idejéből. 27 Természetesen elképzelhető az is, hogy egy-egy, a lángok martalékává lett, összedőlt templomtorony omladéka temette maga alá a benne volt harangot. Előfordulhatott ez egyszer-másszor; a felsoroltak közül esetleg a bulcsi harangnak lehetett ez a sorsa, minthogy feljegyzett adatok szerint azt az ottani egykori zárda romjai közül ásták ki. 28 A harangok földberejtésének okával kapcsolatban a néphiedelem nem egyöntetű. Általában olyan eseményhez kötik, amely az emberek emlékezetében még generációk múltával is kitörölhetetlen nyomot hagyott. Az sem lehet vitás, hogy e tekintetben hazánkban a 150 éves török uralom és annak számos háborúsko21. PATAY P.: A Magyar... 61-62. - Rajzát lásd: Archaeológiai Értesítő XI (1891.) 89. 22. PATAY P. : A Magyar... 62. 23. Megtalálására vonatkozó adatok a kápolna ajtajára kifüggesztett tájékoztatóban. 24. PATAY P.: Nógrád megye harangjai. Művészettörténeti Értesítő. 1958. 160-161. 25. PATAY P.: Régi... 6., 1. kép. 26. SZABÓ J. GY. : Régészeti kutatások Heves megyében 1965-66. Az egri vár Híradója 7. (1967.) 24. - PATAY P.: Régi ... 7., 7. kép. 27. Feljegyzés 1763-ból. Banai Református Egyházközség irattára. 28. Lásd a 19. jegyzetet.
