Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Dr. Magyar Kálmán: Régészeti kutatások a középkori Hedrehely területén

184 MAGYAR «KAIMAN árok és kettős földerődítés (töltés) vett körül", a feltárt ferences kolostor erődítése lehetett. Véleményünk szerint a ferences kolostor az ún. várnak a legkeletibb, legjobban erődíthető része volt. S ezek szerïnt magát a kolostort erődíthették meg. A tőle nem messze levő Vártemplom (a nagy, kéttornyú bazilika) — a terepalakulat alapján — szintén a védelmi rendszerbe tartozhatott. Annak DNy-i, külső egysége lehetett. Az is nyilvánvaló, hogy itt a Héder nembeli Tamásiaknak, Héderváriaknak és a többi Hedrehelyen birtokos főúrnak, nemesnék legalább kúriája, esetleg udvarháza, kastélya lehetett. Ennek alapjait a ferences kolostortól ÉNy-ra, a mai kultúrház környékén kereshetjük. Annál is inkább, mivel az ország — Zsigmond ellen fellépő - báró

!

i 1403-ban Hedrehelyen gyűltek össze. S ez nemcsak fényt, hanem elhelyezési gondot, illetőleg megoldást is kínált. Sajnos, a nevezetes mezőváros utcasorait, külső határait már nem lehet meghatározni.

91 A XVII. századi oklevél csak annyit közöl, hogy külsőben igen erősen Budához hasonló dombon fekszik. Nagyobb kiterjedésű területen, ahol magasabban (a dombokon) konyha-, gyümölcs- és mulatókertek, valamint köröskörül völgyek vannak. Ez a kedvező leírás már jóval a — XVI. század közepe táján történő - török pusztítás utáni Hedrehelyről készült. Amikor a népes, fejlődő mezőváros eredetileg román kori bazilikája, a Hédervária'k kúriája vagy kastélya, illetőleg a ferences kolostor (mint kulturális központ) leégett és véglegesen elpusztulhatott.

92 Magyar Kálmán 91. A terület beépítettsége, illetőleg az írásos források hiánya miatt. 92. A román kori bazilika Sizondázó kutatása adhat fontos választ a korábbi időszakra. Különben 1565-ben Hedrehely már nem mezőváros. (RUZSÁS L. : Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI—XVII. században. Szigetvári Emlékkönyv, (szerk.; RUZSÁS L> Bp. 1966. 201.) A régészeti és helytörténeti anyag összegyűjtőinek, megmentőinek: Mózner László veszprémi püspöki levéltárosnak és Répay Lajos néha kadarkúti gyógyszerésznek, valamint az ásatómumka támogatóinak: a Somogy megyei Tervező Iroda munkatársainak külön köszönet jár. Sajnálatos viszont az a tény, hogy a tanulmány lezárása után (1978 nyarán) a múzeum megkeresése és engedélye nélkül — a Kadarkúti Községi Tanács megbízása alapján — a helybeli mg. tsz dózerolást folytatott a bazilika területén és környékén. Ennek során — ma már alig megállapítható módon — megsérültek, illetőleg elpusztultak a falmaradványok és a kutatási rétegek. Ugyanakkor az óvoda — múzeumi engedély nélküli — átalakítása során a bazilika temetőjéhez tartozó néhány sírt is megbolygatták, megsemmisítették.