Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Vásáry István: Julianus magyarjai a mongol kor után

JULIANUS MAGYARJAI A MONGOL KOR UTÁN 55 vetkező képzései ismertek:

44 Мшина, МОХОВИНЭ, мховина, мошина, мшара, мшарина, мшава, мшарь, мшарник, мшише, моховище, jelentésük МОХОВОе болото; zsombékos mocsár, s ehhez hasonló. Éppen Rjazdov vidékén például a helyi tájnyelv a süppedős, zisombékos mocsarakat мшара-walk nevezi.

45 Ez a képzés különben etiimológiailag azonos a magyar mocsár különben etimológiai

1

! ag azonos a magyar mocsár ,

palus' szó etiiimo'njávöl,

46 de a magyar szónak természetesen inam közvetlen átadója. Végül megemlítem, hogy A. Artemjev pár helynevet a kazanyi kormányzóságban (Mazsarü, Mazsarszkoje, Mazsarszk, Madarü, Madarszkoje) kapcsolatba hozott a mozsár elemű helyneveikkel.

47 Már S. M. S p iI e v s zk i j

48 rámutatott, hogy a z hangot tartalmazó helynevek a csuvas maz-ar, tatár mazar szóval függenek össze, mely azt a helyet jelenti, ahová a halott ruháit, bolimfiját dobják, s az arab mazar .sír' szóira men'neik Vissza. Ugyanerre az arab szóra ímehet viszsza, valamilyen török nyelv közvetítésével az egyes orosz 'nyelvjárásokban, pl. az orjoliban meglévő Мажары старое кладбище: : régi temető szó is,

49 s ez a tény inémi óvatosságira int, hogy a Mozsarü счз Mazsarü helyneveik alkalmanként nem erre a (közszóra mennek-e vissza? Ennek ellenére a mozsár elemű helyneveik csoportos előfordulása inkább e helyneveik népnévi eredetét valószínűsíti. A történeti adatok és helynevek alapján elénk tűnt a volgai magyar nép vagy néptöredék mongol kor utáni sorsa, településeik elterjedtsége. Hátra van most, hogy az írott források és 'helynevek nyújtotta képet a nyelvészet is megerősítse, azaz a különböző formájú neveknek a magyar népnévvel való megfeleléseiket megmagyarázza. Az orosz föl jegyzésű adatokban a következő formák fordulnak elő: mozser, mozsár, mozsjar, mazsar, mocsár, mocsjar. A legfontosabb problémával, a száközépi mássalhangzó megfeleléseivel (kezdem. A magyar népnév és a megy er törzsin év összetett szó, gy-jük, ugor-kori nc-re megy vissza- A gy hang az mc denazalizáladása, majd zengésű lése útján jöt létre. Az ősmagyar bon egy dz-féle hang lehetett, me'Iy csak fokozatosan, legkorábban a X. század végétől kezdve fejlődik a mai gy hanggá,

50 de egyes >nyelvjárásokba>n (őrségi, csángó) mint megőrzött régiség, máig megvan a dz. Nézzük imánm'ost a 45. Рязанская Мещера. Туристская схема. Москва 1971. 46. Kniezsa I., Szláv Jsz. 1/1, 340. A magyar mocsár szláv jövevényszavunk s nincs semmi köze a magyar és miser népnévhez, mint ahogy ezt a lehetőségiét a múlt században Sesztaikov orosz kutató megpendítette (Sesztakov Р. Родственнали Меря с Вогулами?: Уч. Зап. Казан. Ун ив. 1873, No. 1, 31 <klny.». 47. Казанская губ. Сп. нас. мест LXXIII. 48. Spilevszkij S. M., Древние города и другие Булгарско-Татарские памятники в Казанской губернии. Казань 1877. 98—99. 49. Dalj li. m. Il, 288. keleti szláv, óorosz hanglej ladest. Az ősszláv *d;4ből az óoroszban dz, majd dezafifrikálódással z lesz. A z a XIV. század folyamán kemény lesz, elveszti palatalizáiltságát.

51 Az orosz mozsár со mazsar fonma z-jét kétféleképpen lehet magyarázni. Babos s Ernő ezekben az alakokban egy ősmagyar modzeri közvetlen orosz átvételét latija, mely alakban a dz résztvett volna a szabályos orosz dz>z>z hangfejilődésben.

52 A másik álláspont, melyet Németh Gyula vázolt,

53 tatár közvetítést tesz fel, s az orosz alakot a tatáriból való átvételnek tartja. Úgy gondolom a történelmi és nyelvészeti érvek ezt a fölfogást támogatják. Az első zs-s orosz adat 1539ből való. Az oroszok, jóllehet már a XIII. században kapcsolatba kerülhettek a volgai 'magyarokkal, de ezek ekkor már tatár fennhatóság állott vámnak, nem önálló mép, s beolvadásuk a környező tatárságba fokozatosan megkezdődhetett. A sadki oklevél is baskírokkal és tarchanokkal együtt említi őket. Az oroszok az aranyhordaii, majd kazanyi tatár követekikel tartották a diplomáciai kapcsolatot, s a kazáinyi káinság népeiről is nyilván tatár közvetítéssel szereztek tudomást. Mármost a volgai magyar ínyelvet egyáltalán nem ismerjük, az ősmagyar dz lehet, hogy megmaradt, lehet hogy éppúgy gy lett, mint a dunai magyar nyellVben az Árpádkor során, lényeg oz, hogy a tatár akár egy dz-t, akár egy gy-t dz offrikátóvdl vett át. Az oroszban dz affrikáta nincs, nem is volt, a palatalizá'lt z, mint fentebb láttuk, már a XV. században z lett. Az orosz idegen nyelvi dz-t ezért, mint igen sok példa igazolja, bangheilyettesítésse

1

!, z-vel vesz át, azaz о zöngés zárelemet őrzi meg. Hogy csaik egy régi és egy újabb török nyelvi példát említsek, az orosz жемчуг .gyöngy' szó, mely török szókezdő dz-we megy Vissza,

54 az oszmánÜ szandzsák pedig egy 1677-es adata : сенжаки.

55 Mindezek alapján a mozsár szóiban joggal egy tatár madzsar alak átvételiét láthatjuk. Ami az egyik évkönyvben lévő mozsjar adatot illeti, az egyszerűen csak ennek az évkönyvnek ortográfia« sajátossága. A zs a XVI. században már kemény volt, s utána mindegy, hogy a-t vagy -t írtak, úgyis (keményen ejtették a zs-t. Ugyanebben az évkönyvben 'летописец начала царства Ивана Васильевича), ugyanebben a szövegrészben még ilyen formák találhatók: пожялуст, держяти, ослобожяти.

56 Áttérve a mocsár, macsjar formákra, megállapít50. Baboss E., M Ny 53 (1957) 441. 51. Kiparsky V., Russische historische Grammatik I. Heidelberg 1963, 120. 52. Baboss i. m. 441. 53. Németh Gy., A honfoglaló magyarság kialakulása. В p. 1930, 308. 54. Vasmer M., Russisches Etymologisches Wörterbuch I. Heidelberg 1953, 418. - Ligeti L, MNy 42 (1946) 1-17. 55. Записки Одесского Общ. Ист. и Древностей VIII (1872) 482. 56. Vagy ebben a krónikában ez talán nem ortográfiai sajátosság, hanem nyelvjárási jelenség, s a paílatalliizált z meglétére enged következitetn'i?