Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)
CSODATÉVŐ SZARVASNAK EZER ÁGA-BOGA 85 tos fmegfetelőjéröl vaillott nekem Kovács Sándor a babócsai farsangi regölővel kapcsolatban: a láncot a derékon Viselték regölés közben és az számúinkra igen erőteljes ütemet adott táncolás köziben. A már említett zajkeltő eszközök újabb elemét láthatjuk 'a fentiekben, amelyeik mind a regös, imiod az egykori sámán Vi seil et párhuzamainak is felfoghatók. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a sámán izmus bizonyos formáját imég őrző honfoglalóink sírleletei között alig-alig találtak varázseszközöket, sámántárgyakat? Erre többféle választ adhatunk. Már érintettük azt a kérdést, hogy a Kárpátwmedencében élő honfoglalóink életében bizonyos fokig 'megváltozott a sáimán szerepe s funkdiójában eltolódás következhetett be, amelynek velejárója lett, hogy eszközkészlete (is ímegváltozott. Magyarán szólva, nem kereshetjük azokat a pontos analógiákat, amelyeket a rokon népek kutatásai köziben megismertünk. A másik lényeges kérdés, ha: voltak is hasonló, vagy azonos tárgyak a varázsláshoz — mint több száz évvel annakelőtte — azok olyan anyagból készültek, amelyek nem maradhattak meg a föld mélyében (a bőr, a fa csak (kivételes konzerváló környezetben került elő). A sámánok csekély létszáma és az imént felsoroltakon kívül feltétlen meg kell említenü azt, hogy még mindig elég kevésnek mondható a feltárt (honfoglaló temetők száma (pl. lényegesen több avar teimetőfeltárásunk van, mint magyar). Mindezek ellenére előkerültek olyan tárgyak, amelyek rituáliskultikus volta ima már bizonyítottnak látszik a régészet és antropológia eszközeivel. Itt említjük meg többek között a tatai antropomorf leletet, amelyet Kralov á n s z к y Alá n 32 írt le. Tulajdonképpen egy emberfej-fonmájú, égetett agyagból készült fúvósfhangszerről van szó, amely a sáimánihittel kapcsolatos varázseszköz lehetett. Az okarrnaszerű hangszer a IX. században készülhetett és a IX—XI. sz. között használták. A sámántevékenységgel kapcsolatban nemcsak ezért említjük ezt a zene instrumentumot, de a trépanait koponya iis a salm an izmus felé tereli a kutatást. Hasonlók kerültek elő egyéb lelőhelyeken is. Megemlíthetjük a csontsípokat, láncokat és egyéb kultikus vonatkozású leleteket is. 33 Utolsóként tárgyaljuk a régészet számunkra legmegragadhatóbb adatait В a к a y Kornél könyve alapján, melyben a szkíta csörgőkről és csengőkről van szó, — különös tekintettel a nagytarcsai leletre. Ezek a kb. 2500 éves tárgyak minden kétséget kizáróan varázscseleikvések eszközei voltak, amelyek nem sírmellékletként kerültek elő. A szerző összeveti a magyarországi leletegyüttest az oroszföldi szkíta anyaggal, imiiközben figyelemre méltó megállapítást tesz a folklorisztika számára is. A megfelelő zenei, technikai spektral-vizsgál a tok után megállapítja, hogy a megvizsgált csengőcsoport a fül számára erős, de kel32. KRALOVÁNSZKY A., AntK 11 (1966) 91-98. 33. BARTHA D„ AHuna 14 (1934) 1-109. - BAKAY K., AIR 8-9 (1966) - BAKAY K., SM К 1 (1973) 5-86. 16. Szkíta csörgő Gyulafehérvárról és Nagy tárcsáról. — Skythische Schelle von Alba lulia und Nagytarcsa. lemes hangzást ad, melynek monotonitása bódító erejű és bizonyos pszichikai állapot elérésére alkalmas, — minden bizonnyal olyanra, ami a varázscselekvések közben jelentős hatást gyakorolt annak használójára és a közönségre is. Ezek a csörgők és csengők egymással összekapcsolhatók voltak, akárcsak a imi regösbotunk lánca és csengői. A szkíta csörgők botra erősítettek voltak (szeggel, vagy köteggel). Gyakran találkozunk olyan szkíta tárgyakkal, melyeken a szarvas, bika, madár, lófej, őz, nyúl, stb. ábrázolások Vannak, sőt az életfa-sámánfa ábrázolása is látható (pl. Alexandronopal). A lovas-nomád szkíták ie. VI. században jelentek meg hazánk földjén több évszázados ázsiai-közélkeleti vándorlásuk után. A hazánkban talált leleteik előázsial párhuzamai évezredekre nyúlnak Vissza, és a keleti istenség animalis attribútumai fejeződnék ki bennük (lásd még az urartui kultúra emlékeit és a Gilgames-eposz VI. táblájának irodalmi megfelelőjét 34 ). Ne legyen furcsa az olvasónak, hogy a regös-téma során több évezredes távlatokban is párhuzamokat keresünk, de úgy véljük, ez nem távolodást jelent szűkebb témánktól, hiszen nem (közvetlen leszármazáso34. KEISER H., A nagy istennő városa. Bp. 1973. - RÁKOS S., Gilgames. Agyagtáblák üzenete. Bp. 1974, 124-125.
