Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)

86 EGYÜD ÁRPÁD 17. Szkíta csörgők Volkovcüből. - Scythische Schelle von Wol'kowzy. kat és átvételeket, szoros genetikai kapcsolatot keresünk, hanem annak a kultusznak eurázsiai vonatkozásait, amelybe a mi regöstémánk hitvilági kapcsolatai is belehelyezhetek. Ezért is hangsúlyozzuk ismét, hogy a totemizmus, animizmus, mágia, sámánizmus elemei milyen jelentőséggel bírnak a későbbi kultúrák különböző rétegeiben. Az ázsiai népek kultuszában szinte mindenütt 'megtalálható a totemállat, melynek tulajdonságai átruházódtak a törzs tagjaira, majd a későbbi fejlettebb vallási fokon már csak a sámán őrizte az állat tulajdonságait, akinek öltözéke, felszerelése mutatta a korábbi kultuszok már-már feledésbe ment nyomait. Ennek a jelenségnek határozott nyomai vannak a magyar regölésben is, népmeséinkben, gyermekjátékainkban egyaránt, és nem véletlen, hogy adatközlőink emlékezetében is hasonló nyomokra bukkanhattunk. (A rokon vonásokat és távoli párhuzamokat tovább sorolhatnánk.

3;)

) Visszatérve В a к a y Kor né I megállapításaihoz, azt mondhatjuk, hogy a korai és a késői szkíták kultúrájában más-más jellegzetességek domborodtak ki: aim it a koraiak még értettek, azt később már csak átértékelve tudták felfogni az utódok, de az bizonyos, hogy Kelermesztől Nagytarosáig azonos volt a szkíta csörgők szellemi tartalma. A fentiekkel szinte pontosan megegyezik a honfoglaló magyarság helyzete is. László G y u 1 a Зб Bakayt idézve említi, hogy „ezek a botvég ékre szerelt csörgők amolyan sámán botfélék lehettek", majd hozzáteszi — ,,A sámán révületbeesését . . . különböző mérgező szerekkel érte el s a csörgő vagy dob egyenletes hangjával kábította el je35. KÁKOSY L, Varázslás az ókori Egyiptomban. Bp. 1969. - VÁMBÉRY Á., A török fai. Pest, 1885, 140-156. Uő. A magyarság bölcsőjénél, Bp. 1914. — Uő. A magvarok eredete. Во. 1882, 299-334. - JANKÓ' J., Etn 11 (1900) 211-220. 36. LÁSZLÓ GY., Vértesszőllőstől Pusztaszerig. Bp. 1974, 104-106. gyengült ellenállását... A szkíta csörgők megtévesztőén hasonlítanak ezekhez a máktokos bronzcsörgőkhöz". Úgy véljük, hogy sikerült olyan távoli párhuzamot találnunk, amely hasonlít a magyar helyzetképhez, ahol is a varázslás, regölés szerves részét képezi a vallási (sámánizmus) félfogásnak. A fentiekből imég az is tanulság, hogy az írott középkori (arabmohamedán, perzsa, magyar stib.) forrásokon túl érdemes a bizonyító erejű tárgyi emlékekhez fordulni és a társtudományok száimunkra is hasznos eredményeit segítségül hívni, s az így nyert tárgyi emlékek funkcióit, azok szellemi tárta Ilmát egybevetni egyéb ismereteinkkel. A bizonyító erejű tárgyak közül a dob, dobverő, bot, csengő imár máshonnan is ismert, de látjuk, hogy ezek a bennünket érdeklő népek kultúrájából a régészet segítségével is előkerültek, amelyeken felül imég kiemelendők: a szkítakori (Pazyrik) szarvból készült dobverő, az igen jelentősnek tűnő 15 csengővel ellátott dobkarika, amely minden bizonynyal sámándob-karika volt (Pasztyirszkoje 2. kurgán), de említsük meg a sok felfedezés közül a bronzkori népek ábrázolásait, sziklarajzait.

37 Az avarságnak is maradtak ránk jelentős tárgyi emlékei, amelyek közül csak néhányat említünk meg: a közismert mokrini csonttégejy életfa ábrázolása, a pörös'i, a sántosi

38 leletek, a Jánosbidán előkerült jelentős kultikus csontsíp,

39 továbbá a H u n f a I v y P á К'

0 által Theaphylactus nyomán leírt Bokolabra-bűbájo'ssáimán. Ezek az adatok együttesen is egy azonos szellemi tartalmú híd szerepét töltik be a magyarsághoz vezető úton, ahol már külön értékelendő mindaz, amit eleink magukkal hoztak az őshazából. Az évezredek távlatában vizsgált párhuzamok természetesen nem lehetnek azonos értékűek, de fontos momentumok a további elemző kutatások számára, hogy mind jobban megközelíthessük ennek a kelet-európai rítusénektípusnak sajátos magyar vetületét, a regelest. Utoljára még említést teszünk a regösénekek legközelebbi rokonáról, a moldvai csángók „hejgetéséről", ahol a zajtkeltő eszközök közül a csörgősdobot és a „bika" nevű hangszert emeljük ki elsősorban. Ez utóbbi hangszerhez tartozó lószőr-farok szintén beleillik az említett sámánkomplexusba. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy ez a fajta regölés a legősibb forma. Maga a „hejtegetés-hajtagatás" nemcsak szóhangzási rokonságban van a somogyi és más területek „Haj, regő"-jével, de etimológiai kapcsoílatuk is bizonyítható, és az ősi finnugor kapcsolatokat idézi.

41 összegezésül azt mondhatjuk, hogy ez a pogánykorban gyökerező rítus — az új haza vallási, társadal37. BAKAY i. m. 45, 116. - DIÓSZEGI V., Sámánok nyomában Szibéria földjén. Bp. 1960, 147-152. 38. BAKAY K., Kaposvár földjének őstörténete a legrégibb időktől a honfoglalásig. In.: Kaposvár története. Kaposvár. 1975, 22, 38. kép. 39. Vö. 33. j. 40. HUNFALVY P., Magyarország etnog raphia ja. Bp. 1876. 152.