Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)

84 EGYÜD ÁRPÁD tak a keresztény Európa szokásViszonyai közepette mind az időpont, mind a szokás tartalmi-motivikai tekintetében. Azt véljük valószínűnek, hogy a fent jelzett korban eléggé intenzív lehetett azoknak az énekeseknek a szerepe, akik éltették az ősi szellemi hagyatékot, és működték azok a sámánutódok, akik a folyton változó életkörülményeknek megfelelően, de mind szűkeíbb körben, folytatták régi mesterségük ilyen-olyan funkcióját.

26 Nem járhatunk messze az igazságtól annak kimondásával, hogy a honfoglaláskon sámánoknak főleg a gyógyászatban, állatgyógyításban lőhetett igen koimoly szerepe. Ez a szerep feltehetően a keresztény-korban is ímegimoradt. Naiv és romantikus elképzelés lenne, ha az eddig isimert legrégibb regösénekeket ez említett korba visszahelyezve képzelnénk el teljes mai szövegükkel és dallamukkal. Bizonyos azonban, hogy regösénekeink tartalmaznak olyan motívumokat, amelyeik a magyarság legrégibb emlékeihez tartoznak, továbbá megőriztek olyan zenei formulákat, amelyek a finnugor zenei réteggel tortáinak szoros rokonságot. Szomjas S с h i f f e r t G у ö r g у 28 a magyar zenei anyagon kívül finn, lapp, osztyák, zűrjén, votják s<tb. zenei példacsoportok alapján tesz összehasonlítást a regösénekeik és siratok műfajai között, melynek során kimutatja, hogy a különböző rokon népek zenéjében fellelhető zenei formulák (ütempárok) egy siratóősdallam változataira vezethetők vissza, s például a lapp juoigos^változat, mint rituális zsoltár szerepel. A régészeti, folklorisztikai, kultúrtörténeti kutatások nyomán olyan momentumokat említünk még meg, amelyek a pogány hitvilágban gyökerező regösténykedéssel kapcsolatba hozhatók. Tegyük nyomban hozzá, hogy amit az eddigi kutatás megállapított a sámánokról, sam an izmusról, az nem lehetett olyannyira jellemző honfoglalóink kultuszára. Ha figyelembe vesszük, azt a tényt, hogy az ezzel kapcsolatos megfigyelések is csak néhány százévesek, melyek a sámánizmusnak csak korcs utódképviselőit jellemezhették, nehezen képzelhető el, hogy egykor fejlett sá mánkultuszú népünknek ilyen szellemi vezetői lettek volna. Különöisen siralmas lenne a kép, ha nem ismernők a nomád népeik, ill. a népvándorlás népeinek kettős fejedelmi irányítását, akik közül az egyik (kende-kündü) a szakrális fejedelem volt, s mint ilyen a legfőbb sámán szerepét töltötte be, aki psziho-fizikai habitusálban alkalmas volt a vezérlésre. Természetes, hogy a magyarság, valamint a török népek legősibb szellemkultusza és a vándorlások időszaka eltérő hitvilági fejlődést mutat. Különösen nagy változás képzelhető el a magyarság őshazái és honfoglaláskori életének vallási felfogása között. Mind a folklorisztikai, mind a régészeti leletek több elemet megőriztek számunkra a legrégibb mágikus-totemisztikus formákból. A másik 26. DIENES i. m. 50-56. 27. FEJÉR M. J., Középkori magyar inkvizíció, Buenos Aires 1968. - SZŐKE В., SSL II, (1956) 119-155. 28. SZOMJAS SCHIFFERT GY.

( Finnisch-ungarische Herkunft der ung. Regös-Gesänge, 1963. 364-396. (Különeltérést abban találjuik, ami a köznép és a vezető réteg hitéleténeik 'különböző vonásaival jellemezhető. Természetesen nem leihet ma még (már) (megállapítani, hogy mikortól alakult ki olyan kultusz, melyben a mi regöseink elődeit 'kereshetjük, de nem lehetetlen, hogy már az ugor együttélés lehetővé tette a hasonló szerepű éne'kmondók iliétezését. Ha visszaidézzük adatközlőink sokszínű emlékezéseit, továbbá a régészet tárgyi emlékeit, valamint az egykorú forrásokat, akkor egy gazdag tárgyi és szellemi hagyaték jelzi őseink (kultikus életét, melyben helyet kap mindaz, amit mi eddig fejtegettünk és elmondani agarunk a regösökről. A somogyi elbeszélők történeteiben éppúgy megleljük pl. a szárny, tollsöprű által jelzett samanisztikus madárképzetet mondáink leírásában, vagy a rolkon népek régi és újabb kori (kultuszában, imint bonfoglalaskori tarsolylemezeinken, vagy a talizmánként íviselt imadárcsontokon. Több felfogással ellentétben imi idesoroljuk imagyűjté'SÜnk solk pogánykori elemet őrző (motívumai közül az ,,égen тепе egy madár, de nem madár szárnyas angyal..." — keresztényi színezetű egykori sámánlélek szárnyalását idéző vara zsfoirrnu Iáit is, .amelyek azt enged ük sejtetni, ihogy a félig pogány-félig keresztény énekimondái'nknak még mindig úgy kellett a fejébe verni azt, hogy nem a sámánfa tetején szárnyal a leiek, nem a sáimánlejlkek szárnyalnak fönt, s az ég felé sem a madár száll, hanem a fényességet jelentő Krisztus (Mária) szent angyala. Továbbá keményen kellett megértetni regösosünkkel, hogy nem a szarvas hordozza homlokán, oldalán a napot, a holdat, a csillagokat, banem Jézus az, aki 'minden fény örök forrása, mint ahogy ő az Agnus Dei is. Ezt a képet többen is magyarázták már és kapcsolatiba hozták pl. a Júlia szép leány balladával.

29 Ugyancsak ezt az asszociációt leljük meg több somogyi gyűjtésünkben szereplő — Szállást Ikereső Jézus-balladánk záróstrófájában (Csurgó, Borbély Teréz, 1913.: ,,A fejénél fölkel Ragyogó napsugár, A lábánál fölkel Gyönyörű holdvilág"). A már eddigi idézeteink .mellé megemlítjük Kiss Géza tanulmányának sorait:"

0 „Fején csúcsos csupalik sipka, egyik likán tollsöprü integet. Rongyos szűr derékon ikócmadzaggal, vagy lánccal átkötve . . ." — íme - ba fogyatékos formában is — a madárt szimbolizáló tollsöprü, amely a sámán lelkét vitte az ég felé. E sorok majdoem szószerii nt mond jóik azt, aim it a tikos i Kristóf Ferenctől rögzítettünk magnóra. Meséink asszociatív sok motívumát most nem sorolhatjuk fel, ahol hősünket (Fehérlófiát) a sasmadár iménti ki az alsóvilágból, szinte olymódon, mint ahogy az a rakamazi (korongon és a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsóján látható.

31 Az előbbi Kiss Géza-féle leírás még egy jelentős mozzanatot tartalmaz, amikor a derekat átfogó láncról szól. Ennek ponlenyomat) - SZABOLCSI В., A középkori magyar énekmondók kérdéséhez. Bp. 1928, 219-236. 29. FETTICH N., -Etn 70 (1957) ól-67. 30. KISS i. m. 187-196. 31. DIENES i. m. 32-34, 73. kép.