Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)

72 EGYÜD ÁRPÁD zol, oimit Sebestyén Gyula és Kallós Zsigmond

0 álliapított meg az ősi regölés időpontjával kapcsolatban, hiszen példáink is igazolják, hogy nagy részüket bármelyik téli-tavaszi nagy ünnephez alkali mázták köszöntő, házaló csoportjaink. Azt is hozzá kell azonban tennem, hogy a kimondott házaló-kéregető jelleg nem jellemző minden regös helyre és csoportra, hiszen igen koimoly szándékú köszöntőként mondották imind a hosszúvíz!, bizei, és más községek regösei. Ez viszont azt bizonyítja (az alamizsnát váró kéregetőkkel szemben), hogy a regölés (még századunkban iis igyekezett betölteni régi funkciójót, eredeti szerepét, ha megkopva, elszíntelenedve is toválbb éltette az ősi emlékeket a varázsló si rítusok és az összeregölések immár gyakran tréfás változatait. Az ilyen értelmű funkcióváltás (egyben a romlás okozója i's) akkor kezdődött, irrvikor a régi szövegeket imár nem értették, s a szokás tartalma, értelme elhomályosult a nép körében. E folyamathoz az is hozzájárult, hogy a szokás cselekményes (alakoskodó) részeli kiestek az eredeti tevékenységből, ill. nem értették a (késői regösök az egyes elemeket Amit uram értettek, azt elhagyták, vagy mással helyettesítették, ami egyéb köszöntő alkalmukhoz megfelelt. A bomlási folyamat olyan irányát figyelhetjük meg leginkább a somogyi énekeseink körében, hogy a tulajdonképpeni regös-szövegekkel már nem m agyon törődtek (különösen cigány adatközlőink) és ezeket a regös-roncsokat, vagy egyegy teljes imotívumot építették be téli-tavaszi köszöntőjükbe: a kántálókba, vízkereszti köszöntőbe, farsangolásba, balázsolásba, lucázásba stb. A különböző ünnepkörök műfaji-szerkezeti, elemzőösszehasonlító irodalmá'ból túl sokat neim fogunk idézni, inkább azokat használjuk fel, amelyek szűkebb témánk kapcsán jól felhasználhatók.

6 A XVI. sz. óta ismert regélő hétfő

7 'idejének meghatározásával, más népek és népcsoportok szokásanyagának kapcsolatával többen foglalkoztak imár és megállapították, hogy a középkori karácsonyt követő regélő időszak a vidám farsang ideje, ahol — Helta i Gáspár szerint — ,,. . . a soc du ska ital пас, a soc regelésnec ninchen semmi vége . . ."

8 Az óévtől való búcsúzás és az újévet köszöntő vigalmak természetesen nem magyar specialitások, hiszen az ókori 'népek nagy ünnepségsorozataíi is erről tanúskodnak, ahol a különböző énekek, köszöntők, táncok mellett főszerepet kaptak a maszkázók-alakoskodók. Hasonló alkalmakról beszélhetünk a középkori szláv népeikkel kapcsolatban. Természetes, hogy a nagy európai hatások alól a magyarság sem vonhatta ki magát — közöttük a reg ölök sem, és így színesedett, bővült olyan elemeikkel, amelyek más népek kul5. KALLÓS ZS., Regösdalaink rejtélye. Szombathely 193537, 218. 6. DÖMÖTÖR T., Naptári ünnepek - népi színjátszás. Bp. 1964. - DÖMÖTÖR T., A népszokások költészete. Bp. 1974. - BERZE NAGY J. Etn 37 (1927) 65-80. - KERÉNYI K., Etn 41 (1930) 145-152, túrájában is fellelhetők. Gondolunk itt elsősorban az alaíkoskodók 'bizonyos elemeire, egyes szövegeikre, amelyek a magyar sajátosságoknaík [megfelelően formál ód talc és célszerűen aíkaímaz'kodtak. A hatás persze fordítva is (megtörtént, s így több magyar elem mutatható (ki a szomszéd népek szolkásaiban, költészetéiben egyaránt. E téma során feltétlen említést kell tenni Dömötör T e (k I a

9 sokoldalú vizsgálódásairól és Szendrei Janka

10 legújabb 'kutatásairól, párhuza'mikereséséről. A „regélő hétfő — Geschworner Montag"téma nem teljesen meggyőző, (különösen a genetikai kapcsolatokat illetően. Az általánosan ható európai (különböző né pök) hatások és jegyek neimzeti karaiktert öltenök s olyanná formálódnak, mintha az adott nép sajátos produktumai lennének. Erre a 'kölcsönös hatásra több példa van mind a folklór, inrrt'nd más területen. Meggyőzően állapította meg Dömötör Te (ki a, hogy a regölő hétfő és a karácsony a farsangi iközpontúságánál fogva magához vonzotta mindikét ünnepkör szoikásanyagát, több motívumát és sorát. Ez a (megállapítás is igazolja a már említett somogyi megfigyeléseinket arról, amit a regölés télitavaszi szétszóródásáva! 'kapcsolatban mondtunlc. Kitérünk most S z e n d r e i J a n le a tanulmányának a „Szent István szolgál — Stephansiknechte" párhuzamaira. A szerző elmondja, hogy a StephansiknechtekÖszöntés is a december 26-ra eső Szent István protamartyr névnapjával 'kapcsolatos, imint ahogy a magyar regölés is gya'kran 'kapcsolódik e naphoz, és szövegeli n!k — különösen a somogyi szövegek nagy része — valóban Szent Istvánról szólnak. Szendrei (megállapításának hihetünk azokkal a szövegrészeikkel kapcsolatiban, ahol valóiban (kimutatható a német eredetű Szent István-én e'k szövegének átcsapódása, amely kiszorította az eredeti regösének valamelyik motívuimát: szarvaséneík, István 'királyról szóló strófáik stb. A szerző (határozott magyarázatot próbál adni az általa is több ponton ellentmondásosnalk mutatkozó prolblémákra. Külön ki kell térni azokra a feltételezéseire, amelyeik a ml tapasztalatainkkal is vonatkozásba hozhatók. Kétségtelen, hogy István imártírnak a 'középkorban intenzív kultusza volt Európa-szerte. Valószínűleg I. István imagyar (király Is a (mártír szentről ikapta 'nevét, aimiit az is valószínűsít, hogy István neveltetési helyén Esztergoimban már volt (kápolna a mártír tiszteletére.

11 A 'két név Iconnyen azonosulhatott a regesek gondolatában, omit a fentielken kívül imagyaráz az is, hogy a köszöntő regesek 'karácsonyiújév'i szokásaihoz dátumban is (közel volt az Istvánnap. Bizonyos, hogy a nép üldözött regese a szent királyról csaik 1083 után énekelhetett. A Stephans7. DÖMÖTÖR T., Etn 69 (1958) 313-321. - PAIS D., A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. Bp. 1975, 29—30. 8. SEBESTYÉN 1902/b, 89. 9. DÖMÖTÖR i. m. 161, 174-194. 10. SZENDREI J., Etn 85 (1974) 315-326. 11. TARNÓCZI J., Szent István életműve és lelkivilága. Bp, 1971, 19-20.