Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)

CSODATÉVŐ SZARVASNAK EZER ÁGA-BOGA 71 A reg öl és közbeni lövöldözésről a hosszúvízi Senoha István (1891) és Wiiimimer Viktor (1907) is bőven tájékoztatott bennünket, s véleményük megegyezik a bizeiekével. Hosszú elbeszélésüiket most nem idézzük, de lkésőbbi fejtegetéseinknél még kitérünk néhány érdekes meg j eg yzés ökre. A marcali Galambos Pál (1905) így emlékezik viszsza : ,,ltt legjobban Marcaliban regőtünk 12—13 éves korunkban négyen, öten. Vót nálunk láncos bot. Szoktak rátennyi tésztát (perecet), és vót rajta csengő, csörgő Is volt rajta és ezt ütöttük a talajhoz. A csörgő meg a csengő lend vót a láncnál, és ahogy ütöttük a talajhoz, úgy zuhogott, Amikor főtörtük vele a fődet, nem haragudtak érte az asszonyok, és főszedték és bevitték a spájzba. A boton kivü vót nálunk tarisznya és duda, ijen disznóhójagbol volt csinálva. Meg vót még hegedű is, vót aki tudta húzni a regölő daliáimat. A reg ölést az aibla'k alatt kezdtük, és beszóltunk, hogy szabad-e regőnyi. Miikor a karácsony emútt, akkor vót ez a regölés, — újév után vót ez méglis. És ment utánna két hétig is a farsangba is. Este 7—8 óra után mentünk regüni. A ruhákat kifordítottuk, hogy a bundája vót kivü, meg a sapkát is. A régeibbiekné vót ojan szakáll is, valamijén sertés izé volt, ojan jó puha vót, de lehet, hogy kenderből lehetett. A nadrág lijen vastag vatelionos volt, alul megködve ... Az idősebbeik azt mondták róla, hogy a családban legyen szerencse. 1940-ben még csinyátuk ezt a reg ülést". A sok adatközlői vélemény 'közül nem idézünk itt többet, néhányat majd a példatárt szövegeik utón tüntetünk föl. A fent említett adatokból kiderült, hogy a múlt századi regesek szokásaihoz híven a somogyi regösök századunkban is leginkább az esti órákban járták a falusi házakat, különösen a Iányosháraikat. Figyelemre méltó azonban Szőke Ferenc és még néhány öreg regösünk véleménye, akiktől megtudjuk, hogy néhol az éjiéi utáni árakban mondták el regöseink köszöntőjüket. Erre a hajnali reg ölésre utal Sebestyén Gyula kutatása \s legrégibb szövegeink alapján. Ezze'l kapcsolatos érdekes megfigyelésünk volt Szentén Takács János (1904) házában, ahová volt tanítványaim — Pápa János tanár - összehívott néhány olyan fiatalt, akiket ő — mint egykori regös — tanított, s így »három regös-nemzedék volt együtt, akik közösen elénekelték a regösénéket. A negyedük nemzedéket a csurgói ált. iskolában ma is tanítja a regöíésre Pápa János — közöttük a kislányokat is, és így alakult egy közös fiú-leány regöscsapat. Regös-szövegük így kezdődik: „Hajnalodik már a nap, Kéjének fel az urak, Hadd köszöntsük őket Szent István nevébe". A szöveg tehát a hajnali felkeltéssel kapcsolatos. Nyomban hozzá kell azonban tennem, hogy ez az énekrész, illetve köszöntő formula, nem az eredeti regös szöveg, hanem — mint lkésőbbi fejtegetésünknél bővebben tárgyalni fogjuk — a régi Szent Istvánénekbőil került a reg öléshez. A szentai regölés azért is imaradbatott fenin máig, ímert az 1930-as években a helyi Gyöngyös bokréta is [műsorára tűzte. Ennek Takács János is tagja volt. A szentai fiatalság a korosztálynak megfelelően járt reg ölni: külön bandában a 12-14 évesek és külön a 18-20 éves legényeik, akik főleg a lányosházakat látogatták szívesen és regölték össze az egymásnak való párokat. Somogyban ritka az a jelenség is, aimiről Takács János beszélt hosszas társalgásunk közepette, nevezetesen arról, hogy ők nyolcain regéltek, és a vezérregösnek nevezett fiúnál volt csak csörgősbot, míg hét társánál höpögő (duda) volt. A későbbieknél már eltolódott ez az arány egészen a fordítottjáig. A maii úttörő-regösök már kb. fele-fele arányban használják a láncasbotot és köcsögdudát. Ezek közül ma 'már egyik sem díszes, mint volt Takácsék koráiban, aimikor is a bot végig volt tekerve széles, színes selyemszalaggá

1

! és bojttal. Az alkalom sem olyan mint régen volt: a rnai kis csoport (10-15 fő) szereplése valamelyik ünnepi alkailomhoz, felkérésíhez kötött, Takácsék pedig karácsonyt megelőzően reg öltek, majd kihagyták a karácsonyt, az azt követő hetet, és utána kezdték a farsangban a köszöntést. A ruházat régóta nem volt jellegzetes Szentáin : már Takácsék sem öltöztek különösebben. A gyerekek almát, aszaltgyümölcsöt kaptak ajándékba imíg a legények köszöntőjét itallal honorálták meg. Adatainkból kiderüli, hogy századunk regösei a legkülönbözőbb alikalommal jártak köszönteni. A Dráva menti falvaikban, Berzencén, Somogyudvarhelyen is az egész adventben regölték, míg a marcali járás egy részében inkább farsangban jártak köszönteni, bár nem 'minden esetben a közismert reg ősén ékkel, hanem — imlnt később látnii fogjuk — a farsangi köszöntőikkel, amelynek strófái között ott találjuk a regösmotívumokat is. A imarcali járás egyes falvaiban azonban újévet is köszöntöttek regösénekkel, illetve búcsúztatták az óévet az újévtől. így nem csoda, ha regös-szövegeink sok motívuma tszó szerint (megtalálható a téli-tavaszi szokások anyagában, pl. a gamási kotyolásbon - ahol az összeregölés és bőségvarázslás jól érzékelteti az eredeti regös-szöveg Lucanapi felhasználását -, vagy pl. a pogányszentpéteri balázsolás szövegeiiben megtalálható a gazdának való jókívánság ugyanúgy, mint a szintén a szentpéteri farsangköszöntőben, vagy a babócsai köszöntőben (amit ugyan közlője regölésnek mond, ugyanúgy, mint a imarcalii Orsós Károly, akit a szenyéri Gaálné említése nyomán kerestem meg). Mindkét adatközilő cigány, akik iminden téli, tavaszi ünnepet kihasználnak arra, hogy eljárjanak köszönteni (a gyűjtők szerencséjére!). Itt említem meg, hogy érdemes a cigányság körében kutatásokat végezni, hiszen a magyar falusi közegben vagy a közelben élő bejások tovább őrzik azt az anyagot, amelyet már a magyarság elhagyott, vagy szégyell. Visszatérve a fentebb említett jelenségre, az látszik bizonyosnak, hogy Sebestyén Gyula jól érzékelte a különböző naptárrendezéssel járó szokáseltolódást, de лет pontosan magyarázta. Ezek (mellett mégis felvetődik a kérdés, hogy a regölés, egyáltalán karácsonyhoz, illetve újévhez kötődik-e? Annyi bizonyos, hogy regösszövegeink nem mindegyike hozható kapcsolatba az-