Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Tóth Endre: Pannónia római útvonalainak kutatásáról

PANNÓNIA RÓMAI ÚTVONALAINAK KUTATÁSÁRÓL 277 zó'lni lehetne, ímegállapíthatjuík, hogy a két település azonosítása bizonytalan. Ez a település — ha azonosságukat elfogadjuik — egy elképzelt 'háromszög egyik saríkáiba esiiik. A háromszög másik (két sarka Floriana és Aquincum. Florian a és Aquincum távolsága XXX M'P (It. Ant. 263,9), Floriana és HercuUia távolsága XV MP fit. Ant. 265,2). G őrsi о sive Hercule és Aquincum távolsága L MP (it. Ant. 264,5-6). Egy háromszög (két oldalának összege 'mündig nagyobb a 'harmadik oldalnál, itt viszont XXX MP + XV MP = XXXXV MP. holott L MiP-néil (magasabb összegnek 'kellene kijönni. Miután az elképzelt báróim szögnek csak egyik sarka lehet hibás — Gorsium sive Hercule és Herculia azonosítása - vagy az azonosítást vetjük el, vagy fel Ikell téteílezinii, hogy Heroulia és Floriana távolsága nem XV MiP. Hasonló háromszöget rajzolhatunk fel Brigetio, Aquincum és Floriana között is. Floriana és Bnigetiio között VIII vagy XIII MP a távolság (íf. Ant. 265,3.) Floriana és Aquincum távolsága XXX MF (lt. Ant. 263,9), míg a Brigetio—Aquincuim útszakasz hossza (amelyen ugyan több állomást találunk, azonban a földrajzi (körülményeik miatt az útszakaszt nagyjából egyenesnek vehetjük.): LI MP. Azonban az Aquincum—Floriana Brigetio össztávolság csak XLIII MP, omi (nem (lehetséges. Miután Aquincum, Brigetio lokalizálása biztos, az Itinerariuim a Floriana—Brigetio útszakaszon közöl téves adatot. Floriana Csáikvár környékével azonosítható, Csákvár és Brigetio távolsága azonban az Itinerari'uim adatának kb. a kétszerese. Miután az ezen az útszakaszon ímegadott össztávolság (Sopianae—Brigetio) amúgy is jóval Ikevesebb a valóságosnál, fel 'kell tételeznünk, hogy Floriana és Brigetio 'között az Itineariumból egy településnév kimaradt, és erre a településre a Brigetio távolságára vonatkozik az Itinerariumban '.megadott Floriana—'Brigetio távolságadat. Az Itinerariuim hiányzó településneve minden bizonnyal a környei belső-pannóniai erőd előzményére vonatkozik.

9 Megállapítható, hogy az Itineraniumban a dunáintúli rómaíi útvonalakat a korábba n tárgyalt szempontok szerint szelektáltan állították össze: néhány, a 'kutatás által (megállapított vagy joggal feltételezett főútvonal hiányzik: így a Dél-Dunántúlon futó, DNy—ÉK-i útvonal, aimely feltehetően a „Borostyánkőútból" ágazott le északkelet felé, és tartott a Balatontól délre, Somogyimegyében Ságvár—Tricciana felé, 'majd tovább esetleg Gorsiumba. Feltételezhető egy, a Balaton északi partján futó útvonal is, továbbá szintén a Boroistyánkőútból leágazó, a Rába vonalát követő és a Savaria-Mursella-Arrabona útszakaszba beletorkolló ún. „Rámái (katonák útja". Az útkutatás további táimpontjai (már a (középkorba vezetnek. Itt a középkorii okleveleik, canonica vis itatlak, régi térképe'k és a földrajzi névgyűjtési adatok fe Ihász nála sának szükségességét (kell 'megemlíteni. A középkori okleveleik felhasználásának kérdését és az általuk nyújtott segítséget először Glaser L a j о s vette fél,

10 azonban egy-(két nyelvtörténeti vizsgálaton túl nem foglalkoztak a felvetett gondolatokkaH.

11 Glaser azt vizsgálta 'meg, hogy a (középkori oklevelekben mely terminusod vonatkozhatnak római útvonalaikra. 'Szerinte a via levata, via murata, kövesút, királyút, via etthewen elnevezések egyaránt római utakra vonatkoznak. Ezek közül azonban csak a via ethewen ellintevezés takar kétséget küzáróain (mindem esetben római utat. Anélkül, hogy imost az utaik elnevezésének (középkori terminológiai 'megkülönböztetésével, valamint az etthewen szó etimológiájával foglaílkoznéík, következőket lehet (megállapítani : a via etthewen minden esetben római úttal azonosítható. Említései egészen pontosan egybeesnek a római útvonalaikkal.

12 Ezek az említések a XIII. századtól kezdődően lényegében a jelenkori földrajzi névgyűjtés adataiig fellelihetők. G i| a ser L a j о s azt is (megfigyelte, hogy ezek az etthewen jelzőik csak a Nyugat-Dunántúlon jönnek elő. Hozzátehetjük imég, hogy a Drávától délre is előfordulnak.

13 Olyannyira megvan ez az elnevezésbeli különbség, hogy például a dimesutat a Rába torkolatig etthewennelk nevezik, és ott fekszik ma is az öttevény nevű falu. Utána már a Rábától keletre kövesútnak hívják.

14 Továbbá a Zala, Soimogy és Vas megyei földrajzi névgyűjtéstalapul véve; Zala megyében 3, Vas megyében (a kéziratos térképek adataival együtt) 5 db etthewen megnevezést találunk, míg Somogy megyében egyet sem!

15 Glaser Lajos véleménye szerint az elnevezésbeli (különbség a fokozatos római megszállással és az utak építési technika járnak a 'megváltozásával áll (kapcsolatban.

16 Anélkül, hogy e kérdésben állást foglalnék, megjegyzem, nagyon különösnek érzem, hogy az eltérő teohnlilkával készült utók különbözősége imég a honfoglalás után is (megfigyelhető legyen. Témánk szempontjából elég tehát annyit megálltapítoni hogy a (középkori okleveleinkben az etthewen elnevezés római utat jelent. Fel ikell még vetnünk az antiqua-val jelölt utak kérdését is. Nyilvánvaló, hogy a via antiqualknak nem kellett minden esetben római utat fedni. Azonban az antüqua jelző utakkal (és árkokkal!) 'kapcsolatban jó9. RADNÓTI A., LA (Diss. Páron.) II. 11./77. 10. GLASER L, MNy 27 (1931) 317. - Ua. Sz 63-64 (192930) 11. PAIS D., MNy 28 (1932) 119 - Ua. MNy 62 (1966) 69. 12. A Borostyánkőút megnevezésére Savaria déli határában: 1259, KÁROLY A., VSz 18 (1964) 97. Zalalövőtől délre: 1265. - HO VI 130^-132. A Savairia-Bassiamae útszakaszra vonatkozik a szombathelyi Állami Levéltárban található, a XIX. sz. első feléből származó térkép (T. 463), amely a római útvonalat pontosan feltünteti, és megnevezi: „Eöttevén seu antiqua via Romanorum". 13. 1254: TlíKALCIC, Mon. Ер. Zagr. ú. 90.; M. 131. 14. 1210-ben Mosón megyében: WENZEL G., ÁUO VI. rvr. 211. Tokodnál: 1181, és nr. 95. 15. Bárdosi Jánosnak köszönöm, hogy a Vas megyei gyűjtés kéziratos anyagát felhasználhattam. VÁRKONYI J—KIRÁLY L., Somogy megye földrajzi nevei. Budapest 1974. - PAPP L.-VÉGH J., Zala megye földrajzi nevei, Zalaegerszeg 1964. 16. GLASER L, MNy 27 (1931) 317.