Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Tóth Endre: Pannónia római útvonalainak kutatásáról

278 TÓTH ENDRE val gyakrabban fordul elő a Dunántúlon, mint az or­szág egyéb részeiben. Ez a tény orra figyelmeztet bennüinlket, hogy eseten'ként a vio önti qua emJítésök alatt a Dunántúlon római útvonalakat érthetünk. 17 Utalnunk kell még a 'légifelvételek felibasználásó­nak szükségességére. 'Megjegyzem, hogy a térképé­szeti óéiból ikészült légifelvételek is alkalmasak a ró­mai útvonalaik kutatására. Véleményem szerint az adatok feljegyzésére a 25 000-es térképek a legalkalmasabbak, azonban a 200 000-es léptékű átnézeti térképek felhasználása is hasznos. A terepmunkáról csak annyit: az összes római út­vonalat a már tárgyalt megfigyelések ismeretében vé­gig kell járni, olyan pontokból kiindulva (római vá­rosok), ahol a nyomuk biztosan (megállapítható. Nem­csak az itinerariuimokban szereplő útvonalakat, hanem a többit is. A terepbejárásoknál különösen ügyelni keli az esetleges szigetszerű útelágazásokra is. 18 Ép­pen ezekben az esetekben tételezhető fel, hogy az útvonal már a hódítás előtt is létezett, és a rómalak az útvonalalkat „kiegyenesítették". Problémát fog je­lenteni a bejárt útvonalak azonosítása az Itinera ri­um-adatokkal is. Az 'itinera rí um ok méretadatainak a felhasználásánál és összehasonlításuknál a terepbe­járásoknál kapott tényleges távolságadatokkal ügyel­nünk kell arra, hogy a térképeken az útvonalnak nem a tényleges hosszát, hanem csak a vetületét mér­hetjük. Tóth Endre 17. TÓTH E., A római centuráció nyomai Pannóniában (Kézirat 1968.) 18. Ilyen szigetszerű szétágazások és egyesülések figyelhe­tők meg a Borostyánkőúton.

Next

/
Thumbnails
Contents