Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Kovács Tibor: A dél-dunántúli bronzkor kutatásának újabb eredményei és feladatai

A DÉMDUNÁNTÚLI BRONZKOR KUTATÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI 265 tudományok gyorsütemű fejlődése jobb lehetőséget biztosít a régészek számára az objektív, vagy jelen tudásunk szerint objektívnek tűnő eredmények elérésére. E két tény említésévei felmentve érezzük magunkat egy olyan áttekintés elvégzéséneik kötelessége alól, amely a Dél-Dunántúl bronzikon történetére vonatkozó korábbi munkák — ma már többnyire túlhaladott — eredményeit tag la ínak.

20 Ezek után sorra veszszük, mit tudunk a szóban'forgó tájegységen az i.e. 20—8. századiban élt népeikről, ill. ĥol vámnak a vitatott vagy homályos pontok a Dél-Dunántúl bronzkori történetéiben. A korai bronzkor első népeit — aimint a Kárpátmedence nagy részén — ezen a területen is zóki kul' túra névvé)) jelöli a 'kutatás. Monográfiájában К a liez Nándor e 'kultúra háro/m területi csoportját (különíti el. Ezek közül a vucedoli csoport törzsterületéneik északi része nyúlik át a Dél-Dunántúlra, imíg az ún. makói csoport településterületéhez tartozott a Balaton déli partvidéke.

26 В á n d i Gábor a Dél-Dunántúl legkorábbi bronzkori lakosságát Lasinja—Somogyvár— Zók csoportnak nevezi, mintegy (kifejezve ezzel is a Drávától délre, ill. északra eső területen ekkor élt törzsek összetartozását.

27 Idézettektől részben eltérő ered. menyre jutott Bóna István az általa zók—vucedoli névvel jelzett korabronzkoiri nép történetének taglalásakor.

28 Egy adott történeti eseményről (a magyarországi bronzkor kialakulása), egy bizonyos nép életéről (a Dunántúl bronzkor elöji lakossága), alig egy évtizeden belü'l bárom, sok vonatkozásban eltérő értékelés látott napvilágot. Mindegyik több oldalról alátámasztott és nagyjában-egészében ugyanarra a forrásanyagra épül. Az ellentmondás feszítő erejű, és sajnos nem példa nélkül álló az utóbbi évtizedek 'hazai bronzikonkutatásában. A pillanatnyi helyzet mégsem jelenthet 'holtpontot és semmliesetre sem zsákutcát. Meg kell találni a tényleges tudományos vitapontokat és kiszűrni a kutatásiban gyakran, nem kívánatos ímelléktenmekként jelentkező „álihipotéziseket'', korrigálni az esetleges (módszerbeli tévedéseiket. Minden nek objektív mércéje csak egyetlen egy lehet: a hiteles forrásanyag, ill. annak szubjektivizmustól (mentes interpretációja.

29 Ez az Igény csak erősödik 'mindazokban, akik figyelemmel kísérik a somogyvári típusú leletek értékelése körül kibontakozott vitát. Bóna István problémafelvető, fontos tipológiai megfigyeléseket rögzítő tanulmánya jószerével csak szórványlejetekre épült.

30 A sok 'megoldatlan kérdés újbóli felvetésére a Dunántúlon (pl. Nagyárpád, Mezőko'márom) ill. Budapest környékén (Békásmegyer, Csepel—

H áros) és a jugoszláviai Vinkov'cin végzett ásatások eredményei adnak alkalmat.

31 Az említett új magyarországi forrásanyag jelentős százaléka még közöletlen. Talán ennek tulajdonítható, hogy a kialakult szakirodalmi vita elsősorban időrendi kérdések taglalására szorítkozott.

32 Ennek nyomán úgy tűnik, éppen az hiányzik a jelen korabronzkor kutatásából, amely az elmaj

It 'másfél évtizedben már fontos eredményeket hozott: a Kárpát-imiedence egészét érintő anyaggyűjtésre épített komplex feldolgozás. Ez annál 'meglepőbb, hiszen a magyarországi bronzkor kezdetét jelző történeti eseménysor korábban rögzített relatív időrendi vázát, ill. a kor „kulturális képét" már-imár szétfeszítik az új fórrá sa nyagíban rejlő lehetőségek. Mégis igen gyakran lokális problémák elméletivé váló kérdések részletezésére egyszerűsödött kutatásunk.

33 Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy a feltárt leletek közreadása erősen lelassult, és emiatt 'megbomlott a teljes forrásanyag beható elemzésére épített ill. a forrásanyag bizonyos része alapján felállított hipotézisek optimális egyensúlya. A mérleg nyelve az utóbbi felé billent, s pillanatnyilag ott is áll. Erről a pontróil csak a Kárpát-imedence korai bronzkorónak történetét teljességében átfogó tanulmányok 'mozdíthatják el. Wosinszky Mór jóvoltából a Dunántúl talán 25. Egyébként a korábbi kutatásról Bóna István idézett monográfiájának kutatástörténeti fejezete (vö. 7. j.) és az alább idézett tanulmányok részletes kritikát tartalmaznak. 26. KALICZ N.. Die Frühbronzezeit. . . 77-85. 27. BÁND! G., AIR 8-9 (1967-68) 23-33. 28. BÓNA I., RD 2 (1960) 51-52 - Ua., AUSB 3 (1961) 9-10. 29. Kézenfekvő itt arra utalni, hogy az egyetlen, megközelítőleg teljesen feltárt bronzkori objektum, a nagyárpádi korai bronzkori település részletes publikációja várhatóan sok kérdés eldöntéséhez megfelelő bizonyítékot fog nyújtani. Reméljük mihamarább, hiszen nem lehet igazán objektív egyetlen tudományos vita sem, ha a tárgyi bizonyítékok nem mindenki számára hozzáférhetők, azaz: közöletlenek. Vonatkozik ez a nagyórpád'i leletekre ugyanúgy, mint a többi, évtizedek óta „elfekvő" bronzkori forrásanyagra (pl. dunaújvárosi telep és temetők, a farkasgyepüi halomsírok leletei). 30. BONA I., AIR 4-5 (1963-64) 39^-63. 31. Vö.: BANDI G., AIR 8-9 (1967-68) 27; BANDI G., RF. 21 (1968) 12 - Ua., RF 23 (1970) 10 - SCHREIBER R., AAH 27 (1974) - Ua., AÉ 99 (1972) 153 - TASIC N„ Acta Jug 9 (1968) 19-29 - DIMITRIEVIC, S., Acta Muséi Cibalensis I. Vinkovci 1966. 7-77. - A hazai korabronzkori kutatás számára is jelentős értékű forrásanyagot képvisel a mokrini temető közelmúltban megjelent publikációja: GIRIC M., Diss, et Mon. 11-12. Beograd 1

1971. 32. És ennek következménye, hogy még a történeti szempontokat előtérbe helyező, a kutatás számára új szálakat kereső összefoglaló tanulmányok is torzóvá válnak (pl. BANDI G., MFMÉ 1966-67. 71-78.). Legalábbis egy évtized távlatából már annak tekinthetők, ha a vázolt hipotézisek sokoldalú bizonyítása nem történik meg. 33. A félreértések elkerülése végett: nemcsak a tárgyalt korszak, hanem őskorkutatásunk egészének egyik negatív tünetére szeretnénk felhívni a figyelmet. Nevezhetjük akár „módszerbeli beszűkülésnek" is. A magunk részéről ugyanis annak tekintjük, amikor nagyobb területeket érintő történeti, kronológiai kérdésekben, egyegy tájegység új forrásanyagának vizsgálatából adódó eredményeket — megfelelő kontroll nélkül — az egészre próbáljuk érvényesíteni. A kontroll vizsgálatok elmaradása nem egyszer odavezet, hogy kellően alá nem támasztott hipotézisek konvencionális tudományos megállapításokká, esetleg l'art pour l'art vita forrásaivá válnak (vö. BÓNA I., BÁMÉ 1971-72. 3-18.).