Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Kalicz Nándor-Makkai János: A dél-dunántúli neolitikum kutatásának fontosabb kérdései

A DÉL-DUNÁNTÚLI NEOLITIKUM KUTATÁSÁNAK FONTOSABB KÉRDÉSEI Dél-Dunántúl területén a neolitikum kutatása a legutóbbi (időkig elhanyagolt állapotban volt. Ez nemcsak Somogy megyére, de Zala és Vas, sőt részben még Baranya megyére is vonatkozik. A legutóbbi évtizedig ugyanis a Dél-Dunáíntúl területéről csak a ikésőneolitikus lengyeli kultúra emlékeit ismertük meg alaposabban, W о s i n s z к y M ó r, majd Dom b a y Jómos tolnai, illetve baranyai nagyszabású ásatásai révén.

1 A lengyeli 'kultúrát (megelőző időből viszont az elmúlt évtized néhány (kisebb leletmentéséig csak szórványos leletek kerültek elő.

2 A nemzetközi kutatás figyelme a legutóbbi években a neolitikum kezdetei felé fordult, a neolitikus forradalom vívmányainak (áttérés a paraszti termelő gazdálkodásra) és terjedésének a felderítésére. Ebből a szempontból a Kárpát-medencének kulcsfontosságú helyzete van, imivei a Közel-Keleten elindult fejlődés hatására a Kárpát-imedencét még közvetlenül érintette, de tőle nyugatra és északra már csak a Kárpátmedencében élt népcsoportok közvetítésével jutottak el ennék a gazdasági és társadalmi forradalomnak az eredményei. 'Kelet-Magyarországon ezen a téren a közelmúltban már jelentős eredmények születtek, a Dunántúl területe azonban teljesen ismeretlen volt, mivel egészen a közelmúltig imég azt sem tudtuk, hogy egyáltalán számolhatunk-e a Dunántúlon olyan korai leletanyaggal, amely az Alföld legkorábbi leletanyagának, tehát a Körös-iműveltségnek felelhet (meg. De ez a kérdés jogosan merülhet fel, ímert a Dunántúltól nemcsak keletre, banem délre eső területen is, Szerémséglbem a Körös-lkultúra roikoin csoportjának, amelyet jugoszláviai (lelőhelye alapján Staroevo-kultúrának neveznek, számos lelőhelyét találták meg, még a Dráva jobb partján is.

3 Az Alföldön éppen a legújabb kutatási eredimények bizonyítják, hogy a középső neolitikus Alföldi Vonaldíszes Kerámia létrejöttében a Körös-műveltségnek döntő szerepe volt.

4 A vonaldíszes kerámia tölti Ы ugyanakkor a Dunántúl középső neolitikumát is. Az utóbbi időben néhány letetmentés anyaga részletesen bizonyította ennek a középső neolitikus kultúrának a meglétét a Dél-Dunántúlon.

5 Felmerül tehát a kérdés, (hogy írni volt a vonaldíszes kerámiának az előzménye, miből alakult ki, és melyek voltak e kifejlődés körülményéi. Játszott-e a Körös-lkultúra vagy a Körös-Starcevo-kultúra valamilyen kialakító szerepet, és ha igen, milyet? Közismert, hogy a Dunántúl és a Duna-balparti keskeny sáv fejlődése a neolitikum és a korai és (középső rézkor idején páríhuzamosan haladt ugyan KeletMagyarországéval, de elég erőteljes eltérések voltak közöttük. Úgy látszik, hogy a két terület fejlődése közötti batárt a Duna völgye jelentette. A nemzetközi régészeti kutatásnak az volt a véleménye, bár megfelelő bizonyító leletek még nem állottak a rendelkezésére, hogy a Közép-európai Vonaldíszes Kerámia létrejöttében (amelyíhez a Dunántúl teljes vonaldíszes fejlődése is tartozik) a Körös-Starcevo-íkultúráinak nagy szerepe volt.

6 Az a terület, ahol a Kőrös—Stracevo-iművelődés érintkezlhetett azzal a népességgel, amelyből a vonaldíszes kerámia dunántúli etnikuma kialakult, elsősorban a Dunántúl déli és (keleti része lehet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia leletanya gábam a helyi (hagyományok a déM eredetű botosok mellett mindvégig erőteljesebbek voltak, mint Kelet-Magyarországon. Ennek a kérdésnek a vizsgálata során biztató jeíe1. WOSINSZKY MÓR lengyeli ásatásairól megjelent publikációk a Banner-Jakabffy bibliográfia l. kötetében: (BANNER J.-JAKABFFY I.: A Közép-Du na medence régészeti bibliográfiája. Budapest, 1954) „Lengyel" címszó alatt (külön összefoglalva a 193. lapon. Továbbá: WOSINSZKY M, Tolnavármegye története. I. Az őskortól a honfoglalásig. Budapest 1896. - DOMBAY J.: AHung 23 (1939) - Uő.: AHung 37 (I960) Uő.: JPMÉ (1956) 53-102 - Uő.: JPMÉ (1959) 55-73. 2. CSALOG J., Dolg 19 (1943) 130-134. - Uő., AÉ (1942) 119—143. — Uő., (ebben a cikkében kőkori leleteket is ismertet), AÉ (1941) 6-14. CSALOGOVITS J., TmM 2 (1936) 15-21. KUZSINSZKY В., A Balaton környékének archeológiája. Budapest 1920, 30, 37. kép 14. sz. edénye a baglyaisi őstelepről. - TOMPA F., BRGK 24/25 (1934/35) 29-30, 40. 3. DIMITRIJEVIC S.: Starcevacka Kultúra u Slavonskosrijemskom prostoru i problem prijelaza ranog u srednji neolit u srpskom i hrvatskom podunavlju. Vukovar 1969. A területre vonatkozó irodalmat lásd: KALICZ NMAKKAY J., Südliche Einflüsse ]\m frühen und mittleren Neolithikum Transdanubien. Aktuelle Fragen der Bandikeraimiik. Székesfehérvár, 1972, 93-105. 4. KALICZ N.-^MAKKAY J., Probleme des frühen Neolithikums der nördlichen Tiefebene. Aktuelle Fragen der Bandkeramik. Székesfehérvár 1972, 77-92. - Uőfc.: A méhteleki agyagíistenék. A nyíregyházi Jósa András Múzeum időszaki régészeti kiállításának vezetője. Nyíregyháza 1974. 5. DRAVECKY В., AA 10 (1966) 27-33. Uő., SMF 17 (1970). 6. QUITTA H., PZ 38 (1960) 1-38, 152-188.