Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Kalicz Nándor-Makkai János: A dél-dunántúli neolitikum kutatásának fontosabb kérdései

254 KALICZ NÁNDOR - MAKKAY JÁNOS ket taláíltumík airra, hogy a Körös-Starcevo-kultúrának a lelőhelyei a Dunántúlon is, elsősorban a Dél- és Délkelet-Dunántúlon is megtalálhatók. Eddig ismert két legjelentősebb lelőhelye a Tolna megyei Medina és Harc községek területén van. Ezeken a lelőhelyeken a szerémségi koraneolitikus leletekkel tökéletesen megegyező emlékek 'kerültek elő.

7 Igaz, hogy ez a két lelőhely a Duna völgyéhez közel, a Sió-Ka.pos csatornák völgyében fekszik, amely folyók völgyei az őskori érintkezésben (kereskedelemben, népcsoportok mozgásában) mindig jelentős szerepet játszottak. Feltételezhető azonban, hogy alaposabb terepmunka, talán éppen a topográfiai ásatások és terepjárások nyomán magában Somogyban is meg fogjuk találni ennek az időszaknak a leletanyagát. Bár a korai neolitikus és a kifejlett középső neolitikus (azaz a dunántúli vonaldíszes kerámia) emlékanyag között elég jelentős a különbség, — ami miatt többen kételkedtek •is az átfejlődés lehetőségében —, azonban a legutóbbi évek kisebb kutatásai során több olyan lelőhely vált ismeretessé, amelyek éppen a kettő közötti átmenetet mutatják. E lelőhelyek egy része a Dunántúl északkeleti és balatonkörnyéki vidékein fordul elő, vagyis ilyen átmeneti lelőhelyekkel Somogyban is számolhatunk. Rendkívül jelentős feladat ennek az átmeneti karnak a minél alaposabb megismerése, mive'l ez az egész középeurópai neolitikus (vonaldíszes) fejlődés kulcsa. Igen jelentős lelőhelyek ebből a korszakból Baranyában Szentlőrinc, Fejér megyében Bicske, Tolna megyében Medina (XIX. tábla), a Balaton környékén Vonyarcvashegy és Sármellék, sőt bizonyos szórványos leletek arra mutatnak, hogy a Kisbalaton és a Berek vidékén is lehetnek ilyen korú lelőhelyek (például Vörs).

8 A kialakult Dunántúli Vonaldíszes Kerámiának (amely szerves része a Középeurópai Vonaldíszes Kerámiának) már számos lelőhelyét ismerjük Somogy megyéből (Kéthely, Kaposvár, Juta: XVIII. tábla, Balatonendréd, Karád, Ráksi stb.).

9 Figyelemreméltók a ráksi és karádi lelőhelyek, amelyeken a korszak igen ritka emberalakos művészeti emlékei is előkerültek.

10 A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia a fejlődés során változatos emlékcsoportokat hozott létre. Ezek alapján a fejlődés folyamatát és szakaszait is meg tudjuk különböztetni és határozni. Az egyes fejlődési szakaszokat a Régibb Dunántúli Vonaldíszes Kerámiának, a Kottafejes díszű Kerámiának és Zselízi Kerámiának nevezzük. Ebben a fejlődésben a Dunántúl délnyugati része, főleg Zala megye területe, és valószínűleg Somogy nagy része is igen sajátos helyzetet foglal el. 7. KALICZ N.-MAKKAY J.: SzBMF 10 (1972) - Uők., ;i. m. Aktuelle Fragen der Bandkeramik. 1972, 93-105. 8. Szentlőrinc: Jerem E. ásatása 1966. RF 20 (1967) 23, Bicske: Makkay J. ásatása 1966, és 1972, 1973, 1974; Medina: Kalicz N. és Makkay J. ásatása 1974; Vonyarcvashegy és Sármellék: BAKAY K.-KALICZ N.-SÁGI K., MRT 1. Budapest 1966. 55/1. és 40/1. lelőhelyek. Vörs: Csalog J. gyűjtése a Kis-Balatonban fekvő szigetekről. KBM A Ugyanis amíg a Dunántúl nagy részén megtaláljuk a fejlődés említett fázisait jelző emlékcsoportokat, addig a Dunántúl délnyugati részén, igen sok 'lelőhelyen, csak az úgynevezett régibb Dunántúli Vonaidíszes Kerámiára jellemző leletanyag került elő, annak ellenére, hogy több ásatást is végeztünk már a szóbanforgó területen. Ezért felmerült a kérdés, hogy vajon a Dunántúl délnyugati része lakatlan volt-e a vonaldíszes kerámia kultúrájának két fiatalabb (kottafejes és zselízi díszítésű) fejlődési szakaszában, vagy netalántán módosítani kellene-e a fenti fejlődési sort, vagy pedig valamilyen ok miatt helyi továbbéléssel •kell-e számolnunk. Az ásatásokból előkerült emlékek a továbbélés lehetőségéről győztek meg bennünket. Ugyanis Kustánszegen, Zala megyében

11 hiteles ásatás során olyan objektumból, amelyiknek leletanyaga kizárólag a régibb típusú vonaldíszes kerámiát tartalmazta egy-két olyan edénytaredék is előkerült, amelyet más területen már a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia fejlődésének késői szakaszába, a zselízi típusba, illetve korszakba kelteznénk. Egy további fontos dél-dunántúli feladat tehát a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia leletanyagában különválasztani a valóban korai és későbbi típusokat, továbbá felderíteni azt, hogy mi lehetett az oka a retardációnak, a fejlődésben való bizonyos fokú elmaradásnak. A retardációt mindenképpen valamilyen elszigeteltség okozta. Némely korszakban a retardáció rendkívül erőteljesen érvényesült ezen a területen: így a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia idején, továbbá a rézkori balatoni csoport időszakában. A balatoni csoport első szakaszának erőteljes továbbélése (tehát retardálása) figyelhető meg a későbbi szakaszok idején. Lehet, hogy a két korszak hasonló jelenségének közös oka volt: például a nagy erdőségek elválasztó, elszigetelő hatása is szerepet játszhatott. Az egész neolitikum ra vonakozólag a jövő kutatások elé állíthatjuk a települési összefüggések vizsgálatának igényét: ez elsősorban nagyobb, összefüggő teleprészek feltárását ikívánja meg. Egyébként ez a feltétele a temetkezések megismerésének is, mivel a kor temetkezéseit eddig csupán egy-egy sír képviseli elszórtan az egész Dunántúl területéről. A középső és késő neolitikum átmeneti idejének (tehát a vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra közötti időszaknak) a kutatásában, felderítésében Somogy megye jelentős szerepet kaphat. Ugyanis a legutóbbi évek során sikerült felderítenünk ennek az átmeneti korszaknak az emlékanyagát a Kelet-Dunántúlon.

12 Ezt a szerémségi és magyarországi fő lelő9. DRAVECZKY В., AA 10(1966) 27-33. - Uő., SMF 17 (1970.) - DRAVECZKY B.-SÁGI K. TAKÁTS GY„ SMF 2 (1964). 10. DRAVECZKY В., AA 14 (1971) 25-29. 11. MÜLLER R., Régészeti terepbej'árások a göcseji „Szegek" vidékén és településtörténeti tanulságaik. Zalaegerszeg 1971. 12. KALICZ N.-MAKKAY J., AÉ 99 (1972) 3-14. - Uők., I. m. Aktuelle Fragen der Bandkeramik. Székesfehérvár 1972, 93-105.