Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez
130 KERÉKGYÁRTÓ' ADRIENNE-KNÉZY JUDIT kenyebbé válnak és mindjobban csak kísérői lesznek a más jellegű szélesebb hímzéscsíknak. (Malonyay Dezső XVIII. tb.) Színben továbbra is igazodnak a szövésnél használt egy-két színhez, de az öltések iránya idővel mind jobban és jobban eltér a szövésnél kialakult iminták fonal irányaitól (Pl. RRM 6851 ; 6954 ltsz.), sőt sok esetben áttérnék a laposhíimzésről a keresztszemes technikára, omi (még egy 'időre megőrzi a ikötvonalak szögletességét és a színfoltok eredeti tömöttségét úgy, bogy e 'két technikát keverve is használják. (XI. t. 6.) (RRM 6954 kézelőjén.) Az idős asszonyok emlékezete szerint „horgolásos" (nézetem szerint inkább réce) imiintakönyvekből is másoltak mintáikat. (Ilyen 'lehet a soikszor alkalmazott két szélről be hajló szekfű virágos sor (V. ö. Malonyay Dezső XVI. tb.). A másik forrás, aminek nyoma a színes buzsáki hímzéseik egész során ímegtalálható: a szálszámioláson alapuló fehérhímzés, a hozzákapcsolódó formák és technikák jónéháin у á val. Fehérhí'mzéses Buzsákról, illetve környékéről való ingdísz nyomtatásban elsőként - legjobb tudomásunk szerint csak 1943-ban jelent meg 46 , de ez sajnos igen kis 'méretű és elmosódott felvétel. Fél Edit jóval később is (közöl egy mértanias fehér, régi buzsáki hímzésrészletet ingről - igaz csupán ,,Somogy" jelzéssel. 47 Azonban mind a Rippl-Rónai Múzeuim, mind a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találtunk tiszta fehérrel kivarrt ingu})végeket. A megmaradt fehérhímzéses ingdíszek mind kompozícióban kiforrottak, technika szem pontjából gondosan, sok öltésvariációval elkészített darabok. Hogy ihol, műkor alakult ki, lett általános és elfogadott a viselése, nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, mennyit vettek át ezen a téren a körülöttük élő magyarságtól, és irrvit adtak ők a somogyiaknak. Egyelőre csak az biztos, hogy a sokat emlegetett és (kizárólag a buzsákias öltés kincséhez tartozónak sorolt „sinyór öltés" (amit a helybeliek „dupla lánc"-nak (na lancac) neveznék; fellelhető somogyi magyar és drávamenti horvát paraszti hímzéseken is. A fehérihíimzéseken a geometrikus jellegű laposhímzéssel körített és megerősített négyzetes kivágású ,,likvarrás"-os sorok „vízfolyásos" ritmusát kísérik a játékos öltésvariánsok. (Ilyen technikával csak igen szép, egyenletes fonalú alapanyagon lehetett dolgozni.) A szélesebb csíkdíszeiket mindenütt keskenyebb subrikáláso's és tűcsipkével gazdagított sorok kísérik, sőt ezeken ikívül laposhímmel kivarrt szőttesmintákra emlékeztető díszek is ülnek egy-egy duplalánc soron. Elgondolkodtató, bogy ez a fehérhíimzésfajta miért ment feledésbe. Utoljára a 10-es években látták imég öregasszonyokon. Meghaltak, akiknek az életéhez tartozott ez az ingfajta, anélkül, hogy a következő nemzedék igényelte volna, bogy az ezzel kapcsolatos tudást átadják nekik. De kiveszett azért is, mert a környéken a lennel való foglalkozás lassan megszűnt, ilyen varrást csak finom, egyenletes fonalú vászonra lehet készíteni. Időigényes, babra munka volt, „nem fizetődött ki". Feihérhí/mzés formájában kiveszett, de a ritmusa megmaradt a színes buzsáki hímzések régi darabjain. (IX. t. II.) Talán egész részlet-tanulmányunknak legértékesebb feliisrnéréséhez vezetett el a RRM 445 ltsz. img dísze és egy 462. sz. másodlagosan fésűtartónak átalakított - valószínűleg ingujj darab. Többször hallottuk a helybeliektől : „A"-as, ,,M"-es iminta. Ez azt jelentette, hogy a közismert kék-piros hímzés széles sora inaik kompozíciós vázaként - legtöbbször dupla láncból összekapcsolódó derékszögű vagy tompaszögű zegzug sort varrtak végig ki („M")- De a derékszögeik váltakozó irányú szárakkal is elhelyezhetők voltak („A"), de X alakban is. (A fent említett 445. sz. ingdíszen pontosan felismerhetjük és követhetjük a „klasszikus" kék-piros ( a legrégebbien fej tővel DMC-vel) buzsáki hímzés kompozíciójának eredetileg kialakult felépítését. A fehérhímzésen - éppen mert szálszáimolásos anyaghoz kötött, a zeg-zug vonalakat 45 °-ban ferdén futó, párhuzamos tűzőöltés hatását keltő (de nem az) öltéssorokkal kijelölik. Ez látható tisztám az RRM 445 ltsz. ingujj hátfelé eső hóna Íj részén. A fehérhímzés derékszöge pontosan, szál szerint beilleszkedő, szívformát (serdce) varrtak ki. A színes hímzések szögeiben is van minden esetben szívforma, egészen addig, míg a szerkezetet adó beosztás szöge 90 °-os. Azonban a színes hímzés készítése során a derékszögből idővel tompaszög lett és a szívformából „hajó", de ezeknek a belsejét - még a fehérhímzés likvarrására emlékeztetően — sakktáblaszerűen lapos hímmel töltik ki és sok kacskaringót (svredka, katykaringó) alkalmaznak. A fehérhímzés párhuzamosan futó öltéssorai helyett a vonalak közét laposhímmel töltik ki. Ebben a fejlődési szakaszban hódíthatott tért először az Ausztriából behozott sok színes szalag, amit mint ,,uj"-at az ünneplő ing ujján végig vezettek és csak két felére varrtak színes hímet. A rendelésre készüiő darabokat szerződtetett rajzoló asszonyok rajzolták elő (na drajat). Többnyire olyan mintákat is kaptak a Széchenyi grófnőktől, amelyeknek a formakincse távol állt tőlük, (fgy jöhetett létre a RRM 6853 ltsz is!) Mivel rendelésre készítették azokat, olyan formákat kerestek és alkalmaztak, amelyek könnyen hímezhetek; így uralkodik el a „rózsa" és a sok kitöltő lapos öltéssel kivarrt, párhuzamosan futó csíkok sora. A pamut fonalat kiszorítja a felületet jobban fedő gyapjú szál. A mai idős asszonyok szerint ők maguknak nemigen varrtak már ezzel. A megkérdezettek - egy tótszentpáli asszony kivételével - nem is emlékezteik gyapjúhímzéses vászoningek viseletére. Tótszentpálon, Varjaskéren már nem varrnak hímet, 46. DOMANOVSZKY GY., (szerk.) A Balaton-környék népművészete. Budapest 1943. Ebben FÉL E., Viselet és hímzés cikkének melléklete. 47. FÉL E., Ungarische Volkstickerei. Budapest 1965.
