Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez

A BUZSÁK KÖRNYÉKI SZÍNES PARASZTI HÍMZÉS 129 Az 1902-es évektől

41 ugyanis a buzsáki varróasszonyok többé-kevésbé rendszeresen megrendeléseiket kaptak a Balatoni Szövetségtől. A megrendeléseket a Széchényi gróf lányok közvetítették, ők szerezték be a fonalakat, anyagokat, előrajzolgatták a mintákat. (Az 1920—30-as években „gróf Jankovioh Bésán Endréné buzsáki háziipari telepe" címen működtek!) A megrendelésre készített darabok nem a helyi adottságok figyelembevételével, öltés és miintakincs felkarolásává! történt. Előre kirajzolt mintákat, megadott anyagon és fonállal kellett elkészíteni ük. Az egykori hímzőaszszonydk közül néhányan élnek még. Egyikük elmondta, bogy legelőször bordó tüll rátétet csináltattak próbaként véle.

42 A megkérdezettek többsége neim 1902re, hanem a községet ért tűzvész utáni időre (1905—6) teszi e (háziipari — moi szóval népi iparművészeti — tevékenység kibonta kozását. 1910 körüli időben a következő hímzőasszonyok működtök Buzsálkon - emlékezet szerint: Joó Ferencné Pasztusioh Rozália; Dumity Istvánné; Miseta Sándorné Dumity Mária; Dumity örzse; Kamizslai Anna; Kanizsloi Istvánné Bankovics Katalin; Kanizslai Mártonné Joó Anna; Várdai Jánosné; Máté Károlyné; Gyurica Károlyné; Perusza Vendelné Dumity Borbála. A táskalak, szentpáliak tagadják, bogy ők eladásra készítettek volna, de rokoni kapcsolataik révén haimaroisan őik magúik is megismerkedtek az új mintákkal, s különösen a könnyebben és gyorsabban elkészíthető technikák, kompozíciók terjedtek el közöttük is, m

!

int pl. a rátétes. Pa J о ta y Gertrud 1932-ben

43 felhívja a figyelmet arra, hogy a fent említett négy községben szláv eredetű „iméltén csodált Ing ujj és ván'kosvég hímzések" találhatók, mélyeknek nemcsak színösszeállításuk vall erre, hanem jellegzetes öltésmódjuk a híres „buzsáki sinyór öltés" is. Szerinte ez más magyar vidékeken ismeretlen a felvidéki szlovák és morva hímzéseket kivéve. Állásfoglalásából kitetszik, hogy a népi hímzéseket nem történeti kialakulásukban, hanem az úri varrások szemszögéből ítéli meg, s ő sem veszi észre az eredeti, paraszti és a megrendelésre készült darabok különbségeit. Két későbbi leírásra is kitérünk ezek jellegzetes hibái miatt. Undi Mária 1934-ben

44

, már méginkább a buzsáki népi iparművészeti hímzésről írt, mintsem az eredeti paraszti varrásokról. (Bár a régi viseletről készített egy rekonstrukciós rajzot.) Ferenc: К о r n é I i a és P a I о t a i Gertrud összeállításában

40 a buzsáiki hímzésnek szentelt rövid összefoglaló részben korrigálja a korábbi néhány szűkszavú ímegjegyzés tévedéseit, részben újabb helytelen következtetésre jut. Megálllapítja, hogy korábban pamuttal hímeztek, csak később gyári gyapjúíonallal. Azt ugyan nem tudja, hogy saját használati tárgyaikon, házivászon viseletükön a gyapjút nem alkal41. VAJKAI 1964, 189. 42. RRM A 954. 43. PALOTAY G., Muskátli 1932. jún. 9. I. évf. 4-5. mázták, legfeljebb elvétve a megrendelések megindulása után. Észreveszik, hogy a korábbi hímzéseken szerep jut a keresztszemnék, bár nem olyan mértékben mint a szerzők gondolják. Nem veszik észre ugyanis, hogy a keresztszemes öltés a szőttes csíkot váltva, illetve azt kísérve jelent ímeg színes díszű házivászon darabokon. Bizonyára analógiák alapján jönnek rá, hogy e hímzésnél is a laposhímzés kerül előtérbe és a mértani formák vesztenek merevségükből. Továbbá leíró elemzést adnak a rendelkezésükre álló darabok alapján a h ímzéseleimkről, motívum okról. A BUZSÁKI HÍMZÉS KIALAKULÁSA ÉS VALÓSZÍNO FEJLŐDÉSMENETE; HANYATLÁSÁNAK OKAI A helyszínen szerzett ismeretek, a gyér írásbelii adatok, a múzeumokban látott tárgyi anyag alapján és nem utolsó sorban — a mai mapig is leggazdagabb - 60 évvel ezelőtt megjelent Malonyay Dezső kötetben közölt színes és fehér-<fekete ábrákra támaszkodva kíséreljük meg a buzsáki hímzés kialakulását, formakincsének változásait, textil-technikai öltésmódjának gazdagodását és elsorvadását felvázolni. A meglévő mintaanyagból következtetve két ősi ágból eredt elsősorban a buzsáki hímzés formakincse: az egyik a megszűnt takácsmesterségben használt mintakincs ilecsapódása, a másik a febérhímzésből eredő anyag. Ezeknek a díszítőelemei éppen az alapanyaghoz alkalmazkodó, attól meghatározott készítési mód miatt mindig sormegoldásúak. A soros díszítés pedig uraikod ilk minden fellelhető buzsáki hímen, díszítsen az inget, lepedővéget, vagy vánkosvéget. Az is tény, hogy eredetileg valóban takács szőtteseiket használtak fel 'lepedőfejéknél (mint azt egy most előkerült, kb. 100 éves darab is bizonyítja), de szedettest állítottak be az ünneplő ing ujjába, kézelőjére is, mint azt a gyűjteményekben lévő régi jegyet őrző ünnepi ingeken láthatjuk (RRM 460 pl.). Az eredeti szőttes mellé kerülő ingszélekre tűvel varrtak szőttes mintájú sorokat — mintegy a merev kontúrvonal játékos fellazítására. Ezen jelenik meg a szőttes technikától elütő csigavonal hímzés (IX. t. II.). A céhes takácsipar megszűntével a megkedvelt folthatást pótolni igyekeztek és a szőttes díszeknek mértanias mintasorait tűvel, laposhímzéssel levarrták a vászon szélébe. (Malonyay Dezső XV. tábla.) Ezek azonban foltban nem pótolták a régi szőttes hatását s ekkor más díszítőteohniikához fordultak — mint látni fogjuk -: a fehérhíimzés éleméihez, amit kék-pirossal varrtak ki, amivel együtt jelennek meg. A mértanias, merevebb, szálszámolást igénylő sordíszek mind kes44. UNDI M., Magyar hímvarró művészet, Budapest 1934, 70. 45. FERENCZ K.-PALOTAY G., Hímzőmesterség. Budapest 1940, 27-31.