Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez

126 KERÉKGYÁRTÓ ADRIENNE-KNÉZY JUDIT nak közéjük. Az egy teljes szél mindig a hátoldalra kerül, hogy a dísz-csík éppen a bicepszre borulva fusson az ujjon végig. A KISZABOTT RÉSZEK ÖSSZEÁLLÍTÁSA A 'kiszabott részek összeállítása nagyban befolyásolta, sőt sok esetben meghatározta az alkalmazott varrásfajtákat. Éppen erre való tekintettel emeltük ki a szabásmagyarázatok során a szövött és vágott szélek elhelyezkedését. Első lépésként mind a három ingvariánsnál az oldaltoídást kellett a pálhával összeerősíteni. A hegyére állított pálba keskenyen belhajtott alsó sarkára 9—10 cm-es szélességig van a toldás rácsúsztatva és tűző-öltéssel (iozica) az ing színe felől ráerősítve. (18. !kép 4.) Aho'l az ing alján vogy a hasítás két oldalán szövött szél volt, ott nem 'kellett az anyagot külön eldolgozni. Az ujjaknak és a hátlapnak a hátoldal felé eső részén sok esetben szövött szélek találkoznak, itt vagy feihér vagy piros fonallal „minden ember kötés "-'sel (prepjetálássai) erősítették össze az éleket, anni egyúttal - a ruha konstrukcióját hangsúlyozva - díszként iis szerepelt. (21. (képen.) A derék elején ilyen díszvarrás nem szerepel, mindig csak ráfordított szeges (nasva, v. nasito), aminél az eleje hajlott rá az oldaltoldásra, a pálba szélére és az ujjára. (Ennél az első leerősítő sor egyik-másik ing esetében egy ritka visszájáról készített hátraöitéssor volt, aztán siima szegőöltéssel a behajtott első oldal szélét levarrták. (19. Ikép 4.) Aszerint, hogy milyen bőujjú inget vártak, 'két, sőt három méter hosszúságú anyagrészt kellett 50-52 опгнге összeráncolni a nyakkivágás számára, aurvit aztán keskeny leszegő csíkba, nyakpántba (okovrat) fogtak be. A ráncolásnál is többféle megoldást látunk. PL: Но egy rövidebb és egy hosszabb váltakozó el öltéssel készítik elő a ráncolást, a ráncokban nem középmagasán, hanem lejjebb fut a foinal és a ráncok éle az ing színén 'magasabbra kiugrik; a harmadik húzássornál belülről minden egyes alsó élt hátraöltéssel lazán meg is rögzítenek. (19. kép 4.) A myaikhoz legközelebb eső ráncokat a nyakszegőpánt felvarrásakor szintén a visszájáról készített hátraöltéssel rögzítik 'szorosabbra. (19. kép 5.) Hasonlóképpen biztosítják a bőujjú ingek ujja végén levő ráncok pontos helybenimaradását is. Az ing alsó szélét vagy a hasítás két oldalát csak simán szegik. (Obrubila). Az ujjakon a szőttes vagy más betétes (ta с ka) leggyakrabban a mindeneimber kötésével erősítik a vászon szélek közé. A nyakpánt élét, hogy ne kopjon hamar ki, összefogják és apró tűzőöltéssel vagy ke resztvarr ás sal (krestaka) erősítik. (19. kép 6.) Az ingek nyakpántjához több szálból font kötőmadzagot erősítettek. Ez volt az ingek egyetlen záródása. Egyikmásik ingnek >a nyaíkszegésén (pl. RRM 6851 Itsz.) elöl piros szögletes tulajdonjegy is előfordul. Kivétel nélkül minden ing ujjára varrtak 8-10 cm széles valódi vagy gyári fehér vert csipkét, amit visszaemlékezés szerint „csipkárok" hordtak szét, pl. Kéthelyrői. Színesítésképpen a csipke mellé keskeny kék vagy zöld, esetleg bordó selyemszalagot varrtak keresztbe fel. A DÍSZÍTÉS ELHELYEZÉSE A buzsáki ingeken a díszítés - egy-két hátvarrást hangsúlyozó öltésdísztől eltekintve (jól látható ilyen pl. a Malonyay kötet XV. t.) - csak az ujjakon volt. A díszítések folt elhelyezéseit összevetve azt állapíthatjuk meg, hogy kétféle folt megoldást alkalmaztak: az ingujj alján - tehát keresztben — körbefutót és a nyaktól a vállon át az ujjak hosszában az ingujj széléig elhelyezettet. Ha a díszítés színhatását figyeljük meg, két nagy eltérő csoportot különböztetünk -meg: a tiszta fehér díszítésűt és a színest. Mivel .minden jel és adat arra utal, hogy a két rövid- és hosszúujjú ingvariáns jó néhány évig egymás mellett élve töltötték be rendeltetésüket, természetesnek kell elfogadnunk, hogy a díszítésmódnak a fenti két jellemzője területén bizonyos egymásra hatás, illetve kölcsönzés állapítható meg. Az egyenes ujjú rövidingek díszítése zömében az ujjvégen körbefutó kék-piros színű hímzés (pl. NM 72742, 72759 és a Malonyay kötetből már idézett XV. tb. levő ingek), azonban ugyanezen az ingtípuson ugyanilyen foltban tiszta fehérrel díszítettet is találtunk. (NM 72737; Buzsák) Az egyenesujjú, vézás díszű női ingeket idősebb asszonyok hordták még az I. világháború ideje körül - a megkérdezett buzsáki és tótszentpáli asszonyok szerint. A szűkített ujjú RRM 445. és NM 72744 Itsz. ing ujja vége tiszta febér bímzéssei díszített; (IX. tábla I.) A hosszabb derekú és erősen (bő ujjú ünnepi ingeket viselték legtovább, ezek után hímeztek a kereskedelem számára, ezeket kivétel nélkül az ujjakon végigfutó díszítéssel készítették, amelyeket lezárt a keresztbe futó ugyancsak díszített kézelő. Kivétel, helyesebben inkább régibb megjelenési formát tükröző darabok a gyűjteményekben erre is akadnak. Ilyen pl. a -még 1924-ben Gönczi Ferenc gyűjtött (RRM 460. Itsz.) Táskáról való darab, mely bár rövid derekú ing, de ujjai több részből összeállított színes hosszanti díszítésűek, kézelővel. (19. Ikép 2.) Talán ennél is régibb emléket őriz a NM 131758. és 131657. It. sz. Tótszentpálról, (az utóbbi rój a gyűjtő M a d a r a s s y László azt jegyezte fel, bogy 1870ben készült és az NM 72743 Táskáról való tiszta fehér, hosszan az ujjakon végigfutó díszű. Akár rövidderekú, akár hosszabb derekú és ujjú is az ing, a nyaktól könyökig végigfutó díszítés van, de nem önti el az egész ujjamezőt, hanem éppen a díszítés nélkül hagyott felületek emelik ki és tartják a mértéket a díszített felületek elhelyezését az ésszerűség szempontjából is. A kivarrást, hímzést természetesen közvetlenül a kiszabás után varrták ki, s csak azután állították össze az ujjakat. A rövid, egyenes ujjú ingen szövött széltői szövött szélig fut keresztbe végig a fehér vagy színes hímzés, tehát könnyen — esetleg szembe, elvágatlanul hagyva az anyagot - kivarrható a