Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

A TÁPLÁLKOZÁS SZOKÁSAI ÉS RENDSZERE 117 Ha hoszabb út volt, sütöttek is valamit (perecet, pogácsát). Vásárra utóbb lesütött húst is csomagoltak. Kató na fiúknak, 'különösen a világháborúba behívottaknak szokásban volt disznóöléskor néhány darab húst füstölni. Egészben megsütött tyúkot is küldtek. Kukorist, fánkot, haftésztát, rétest iis készítettek nekik. Egy anekdota azt őrizte meg, hogy egy csökölyi szegényember kukoricaprószát akart amúgy melegében a sürgönydróton elküldeni egyetlen fiának.

61 Szegényebbek pogácsát, füstölt túrót tettek a csomagba katonáskodó családtagjuknak. AZ EGYES PARASZTI RÉTEGEK TÁPLÁLKOZÁSÁNAK ELTÉRÉSEI Az előző leírásokban 'igyekeztünk mindenütt részletezni azt, hogy a táplálkozással kapcsolatos szokás jelenségek egyes csoportjai hogyan kapcsolódtak a paraszti osztály megfelelő rétegeihez, ha volt erre megfelelő adatunk. Néhol arra 'is kitértünk, hogy a földszerzés reményében 'sok család sokkal rosszabbul élt, mint azt anyagi lehetőségei megengedték volna. A különbözőségek közül legszembetűnőbbnek a húsevésben 'megnyilvánuló eltérések tűnnek. A megye Keleti Károly statisztikája szerint a legerősebben húsevő megyéik közé számít, s ebben Csököly és környéke sem kivétel. Azonban ez a megkülönböztetés viszonylagos a többi megyék még nehezebben élő népességével szemben. Háziállatot (disznót, csirkét, borjút, marhát, birkát, galambot, a mennyiségi sorrend is így következik) a gazdag paraszti réteg fogyasztott legtöbbet.

62 Orvvadász, halász ember került minden rétegből, de leginkább a pásztorok és a legszegényebb parasztok szorultak rá az így szerzett húsra, mint táplálék kiegészítésre. Fuvarozó emberek könnyen szereztek borért, pénzért, halat, vadhúst (pl. Mikében), vagy maguk is lőttek, fogtak útjuk során. A húsnál is nagyobb különbség volt a gabonafélék fogyasztásában. Csökölyben nem termett jáminőségű és elégséges búza. A rozsból, szegényember fölélte a második, harmadik lisztet is, míg a „gazdag pógár" a „harmadikat" az ál latokkal etette meg. Néhány holdas paraszt rászorult olykor, hogy még vegyen gabonát, ha elfogyott a magáé, de mindenképpen pótolta a gabonát, amikor csak lehetett, elsősorban krumplival, ami hetente háromszor is volt és soikszor ebédre is, vacsorára is, másodsorban .káposztával, ezenkívül kukorica kásával, hajdlnakásávail, vagy kukorica és hajdinalisztből készült ételekkel. A legszegényebbeknél (pl. gazdacselédek) a kenyérbe is csak kukoricaliszt jutott. A napszámba járók azonban a legnagyobb dologidőben lényegesen jobban táplálkoztak mint télen és lényegesen jobban, mint azok az 5—6 holdas családok, amelyeknek tagjai nem szorultak rá, hogy napszámba menjenek, viszont anyagi lehetőségeik nem engedték meg, hogy munkást fogadjanak. A napszámos ember húsfélét mindennap kapott, ha másnál dolgozott. A maga földjén dolgozó tszegényember csak aratáskor és kaszáláskor evett húst. Igen kis százalék szegődött csak úgy, hogy a maga kosztján élt. Ha idősebb volt a gazda, nem volt 'munkaképes családtagja, s nagyobb részt idegen munkaerőre szorítkozhatott csak, hiiába vágott diszkót, nemiig en evett belőle, el kel'Iett tennie a húst a munkásoknak nyárra. Gyümölcsféle fogyasztásában is a gyümölcsössel, szőlővel rendelkező gazdák jártak az élen. Ugyancsak ők kezdték el az új főzelékfélék bevezetését (cukorborsó, karalábé stb.). Gyűjtögetett növények (saláták, gombák), tojások viszont a pásztorok és szegényebb parasztok táplálkozását egészítették ki, a tehetősebbekét csak esetenként, de nem rendszeresen. Knézy Judit 61. RRM A 1803. 10. p. 62. özv. Zsobrák Imréné Tamás Erzsébet így beszél erről: ,,Nöm vót mög a szögénnek a röndös kosztja, krumpli, borsó, káposzta - ez vót a legtöbbször. Sokszor hetekig nem öttek húst. De jóba gyütt a vasárnap, nem vót hús. Csirkét se tarthatott annyit. A pógár mög húsban förödött... A gazdagok több zsírt, több húst öttek. A szögény még könyérrel is mögelégedött.. ." 63. Kiss Lajosné, Nagy Vajda Katica volt gazdag-paraszt, elmondja, hogy lánykorában a kertjük végében lakó cselédjük 1920 körül egyszer megkínálta friss kukoricakenyérrel mézzel megkenve. Csak mint különleges csemegére emlékezett, mivel ők maguk már csak rozskenyeret fogyasztottak.