Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

116 KNÉZY JUDIT kának tették el, más részét eladták, keveset meg is aszaltak, s csak a többit fogyasztották nyersen. Nem tartották fontos ételnek, nem 'isimerték fel élettani jelentőségét. Nem törekedtek arra, hogy több legyen evésre. Szőlőt pl. nem is igen fogyasztottak, kellett a borba. A kisgyereket is inkább kenyérrel, krumplilevessel, tésztával tömték, mint gyüimölccsel, salátával. Még nagyobb baj volt a zöldfőzelékek hiánya. A két világháború között újfajta főzelékfélék kezdtek nagyobb népszerűségnek örvendeni, mint a cukorborsó, ikaralábé, sóska, spenót. Az egészen kicsiny gyerekeik táplálkozásában azonban inkább csak az elmúlt 20 éviben kezdett nagyobb tért hódítani. A serdülők étkezése A határt bebarangoló gyerekek, állatokat őrző fiúk, lányok, már szórakozásképpen is, de az éhségtől hajtva is, eledel után néztek. Vadsóskát, vadsalátát, akácvirágot, kökényt, vad gyümölcsöt: (hecslit, galagonyát, almát, (körtét) szedtek maguknak és eszegették. Ha megszomjaztak tavasszal, nyírvizet ittak. A nagyobbacska fiúk felmásztak a fára és madártojást szedtek (fácánét, gilicéjét) vagy megfőzhető fiókokat; naphalat és egyebeket fogtak a határ tavaiban, csíkot a pocsétában és hazavitték megsütni, megfőzni öreganyjuknak. Ha találtaik, gombát szedtek. Sokszc csatlakoztak tapasztaltabb halászó, gyűjtögető emberhez, hogy ilymódon jussanak kedvelt ételeik 'megszerzéséhez. Tavasztól őszig minden idénynek volt gyűjteni valója. Szegényebb család gyermeke tudatosan bekapcsolódott az ilyen táplálékszerzésbe. Ezekkei a kiegészítésekkel egészségesebb lett az étrendjük, zöldfélét, gyümölcsöt, fehérjedús csemegéket (madártojás, gomba, hal) ettek. Mindez fontos volt a növésben levő gyermekek szervezetének. A terhes nők és a betegek ételei, az ételfélékkel való gyógyítás A terhes nőkkel kapcsolatban háromféle levest emlegetnek, amelynek erősítő, tápláló erejéről meggyőződtek. Az egyik az a rántottlevesféle, amelybe tálaláskor karikára vágott tojást tesznek, a másik a belsőségekből vagy húsból főzött becsinyált leves, benne gömbölyűre szelt petrezselyemmel és sárgarépával, fokhagymával! és kockára vágott főtt tojással, azaz a „pacaileves",, harmadik az ún. „tésztaleves", amely húsléből készült. Általában a levesféléknek, különösképpen a húsleveseknek tulajdonítottak tápláló és gyógyító hatást. Terhes nőknél nemcsak néhány babona, hanem szokásjog is utal arra, hogy a gyümölcsöt kívánja a szervezete. Pl. Szabad neki más fájáról gyümölcsöt eltulajdonítani,

56 különben amit meg56. A közeli Kozma szőlőhegy artikulusaiban (Kutas, Kisbajom, Nagybajom, Beleg községek gazdáinak szőlői voltak ott) a következő adat szerepel erről 1822-ből. ,,...Szintén úgy azok, kik kivánságbul, mint a terhes aszszonyok, vagy betegesek, hirtelen Pásztort vagy Gazdát nem találván, avagy a birtokban, és Atyafiságbul, Szomszédságbul másébul egy-két almát, körtvélyt, mandulát és más gyümölcsöt minden tökéletességén kívül kíván, oly anyajegy lesz a gyermekén. Általában azt tartják, hogy ami ételben jól esik, az nem árthat. Szoptatós anyának viszont kocsonyát és savanyú ételt nem voit szabad ennie.

57 Szegényebb asszonyt, ha terhes volt is, nem kímélték meg a legnehezebb testi munkáktól sem, ha terhessége elején nem tűrte is az ételt a gyomra, csak kellett markot szednie, kapálnia. Tehetősebb családnál is megtette menyével ezt az anyósa. A magatehetetlen betegekkel nemigen törődtek, juttattak nekik valamit, főképp levesfélét, de külön nem főztek a számukra, legfeljebb különféle teákat. A teákkal kapcsolatban keli megjegyeznünk, hogy fogyasztásuk elsősorban betegséggel kapcsolatos. A 84 évet megélt Kiss Józsefné Csordás Zsófi, aki bizonyára azért élte meg ezt a magas kort, sosem volt beteg, így nyilatkozott: ,,én bizony nem ittam teát soha életömbe". A többi imiai idős asszony is viszonylag keveset tud a teák gyógyító hatásáról, bizonyára ezeknek sem igen volt rá szükségük, s nemigen érdeklődtek utána. Oigányasszonyok hordtak különféle teákat, tanácsolták is melyik milyen bajra való. A hiszékeny falusiak megvették, de néha mire fel kellett használni, el is felejtették, mire való. Főképp kamilla és hárs teát fogyasztottak. Ezenkívül ezerjófüvet. Ismeretesek voltak az idősebbek körében nagyobb betegségekre radikálisabb gyógyszerek. Vérhasban szenvedő gyermeknek pl. tölgyfagubacsot, vagy vadgesztenyét törtek össze s borban, vízben vagy tejben itatták meg velük. ,,lgézésben" szenvedő gyermeknek kétféle fa ágából és ezerjófűből készítettek fürdővizet.

08 E főzetnek lehetett jó élettani hatása. De néhány étellel kapcsolatban csupán babonás elképzelésekre kell gondolnunk. Pl. forróság ellen reszelt tormát kötöttek a beteg talpára, vagy savanyú kovászt. Vajúdó nő szülésének segítésére fehér cukrot, búzát, vöröshagymát, vagy pókhálót izzó parázsra tettek, s azzal füstölték.

59 Hasfájás gyereknek ecetet öntöttek a köldökébe. Rontás ellen fokhagymát és sütnivalót hordtak a zsebben viselős asszonyok.

60 Mivel inkább a férfiak járták az erdőket, különösen a pásztorok, ők értették jobban, hogy az egyes betegségeket mivel lehet gyógyítani, de a gyógyítási módok többsége kívül áll a táplálkozás témakörén. Alkalmi étkek: útra, katonafiúknak, piacra Gazdaember útra a tarisznyájába kenyeret, szalonnát és hagymát tett. Ha nem volt sza'lonna, füstölt túró is megtette. Az asszonyok piacozáskor gyümölcsöt fogyasztottak kenyérrel vagy füstölt túrót. Különösebb gondot nem fordítottak az útrakelt ember ételének előállítására, ha nem ment egy napnál hosszabb útra. le szakasztanak, a büntetéstől mentesek..." — (KISS, „Kozma szőlő hegy" története a XIX. század első felében (1818-1836) RRM A 1999.) 57. GÖNCZI 1937, 86. 58. GÖNCZI 195-197. 59. Gigei adat (GÖNCZI 1937, 53.) Valamint Kiss Lajos 45 éves közlése. 60. GÖNCZI 1937, 44.