Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

A TÁPLÁLKOZÁS SZOKÁSAI ÉS RENDSZERE 113 az anyjától. Akkor aztán váltottak néhány szót a legényeik a lányokká

1

!.

47 A húsvéti ételeik közül <a tojás termékenységvarázsló célzatú, a torma a nemzőképességet erősíti, az alma szerelmi célzatú. A pásztorok húsvét 'másnapján is kaptak a gazdáktól sült tésztafélét. Húsvét utáni vasárnapot „mátkázóvaisárnapnak" hívták. Kb. az 1930-as évekig e napon a barátnők egymásnak, de ismerős vagy rokon legényeknek is küldték a komatálat

48 a katolikusok éppúgy, mint a reformátusok. Tálba középre bort állítottak üvegben, mellé (almát, narancsot, 'mézesbábot, pénzt tettek, az üveg Szájára kőtt fánkot — ezt letakarták alul két selyem kendővel, tetejére „titánglival" (csipkekendő) és színes konty szalagok kai és egy fiatalabb kislánnyal küldték el ebéd után, aki a köszönés után a következő versikét mondta el : ,,Komatálat hoztam, meg is aranyoztam, Koma küdi komának, koma váccsa magának Ha nem váccsa magának, küggye vissza komának Sziv kütte szívnek, szív váccsa magának Ha nem váccsa magának, küggye vissza szívnek Amig élünk maradunk, mindig komák maradunk." Utóbb piskótát, linzert is tettek a kamataiba. Ahova vitték a tálat, ott kicserélték a tartalmát és visszaküldték azt. Szentgyörgykor a gazdák a csordásnak minden állatért egy-egy tojást adtak, a kanásznak csak a kismalacok kiszoktatásáért. Május elsejére az eladó lányoknak a legények régebben rrjindenki a választottjának, ima minden eladó lánynak Éiájusfát állítottak, a fa kitáncoltatásakor a lányos ház a legényeket borral, tésztával meg szokta vendégelni. Májussal kapcsolatban a katolikusok körében az a hiedelem élt, hogy ilyenkor a kút vize igen gyógyító hatású, s aki minden reggel május hónapban hideg kútvízből 2—3 kortyot iszik, az egész évben egészséges lesz. Pünkösdkor megint ünnepi étrend volt, s a pásztoroknak, főképp a kanásznak, másnap reggel a kihajtóskor fonyott kalácsot, 'haltésztát, „főggyén sült perecet" adták a gazdák. Ezen a napon volt a „pünkösdi királyné-járás" is,

49 de erre már csak igen töredékesen emlékeznek. Tojást 'kalácsot és pénzt kaptáik a köszöntő mondók. Szentiván napjának szokásaiból szintén csak töredékes emlékeket őriznek már. Az alma sütését, és egy összeházasító éneket, amely imár gyerekjátékként él, de az alma helyett az „érett meggyet" emlegeti.

50 Katolikus ünnepek „Pétör-Pál, Áldozócsütörtök, Úr naptya", — ezeken a napokon böjtöt tartanak, főképp főtt tojást esznek ma is az idősebb katolikus emberek. 47. Maácz László gyűjtése: EA 4014 1953-ból. 48. Saját gyűjtés, 1968. RRM A 1209 és GÁBOS 1926. GÖNYEY S., fotója Magyar Otthon 1934. február 1. 49. GÖNCZI 1937, 364. 50. VIKÁR В., MNY 11 (1901) 257. A búcsú M ártón-napján van, a katolikus templom védszentjének napján. A reformátusok is tartották, ilyenkor ünnepi étrend volt. Vidéki vendégeik is voltak, annál is inkább, mert vásár is volt ezen a napon. AZ ÉTKEZÉS, TÁLALÁS MÓDJA, ÜLÉSREND AZ ASZTALNÁL A mezőn való étkezés módja Nagyobb gazdáknál, illetve nagyobb családoknál, ahol töíbben is dolgoztak a mezőn, evéskor töibbnyire fa árnyékában, ha volt ilyen, alkalmi asztalt készítettek a föld szélén. Körbe kíikapálták a lábaknak a helyet, a földet középen felrakták, jól ledöngölték „imagos asztal" vagy „főd asztal" készült így.

51 Ezt körülülték, papírraj letakarták, a papír tetejére lenabroszt tettek. Nagyobb „pógárok" kocsin hozták ki az ételt nagy cseréppohárban, cseréptepsiben, szalmával kibélelték körülötte, hogy ne dűljön föl, a vizet nedves fű közé tették oserépkorsóban, hogy hideg maradjon. 1930-ig egy tálból ettek a mezőn, ezért kellett a kerek „főd asztal", hogy jól körül tudják ülni. Nagy cseréptálból kanalaztak 10-en, 12-en. Mindenki a saját kabátjára vagy kendőjére ült, hogy ne legyen földes. Evés előtt katolikus családnál, illetve, ha katolikus volt a gazda, imádkoztak, reformátusaknál azt mondta a gazda: „M/ndenfc/ imádkozza el magában." Először a gazda és a férfiak vettek. A legidősebbek csak bádogkanálra emlékeznek már. A régebbi cseréptálak széle vissza hajlott, így közös tálból evéssel el lehetett kerülni a tál fölé bájolás nélkül is, hogy az étel a ruhájukra csepegjen, mert a tál behajló szélén letörölték a kanál alját. A leves után a prósza, kása, vagy sült tésztaféléket is közös tálból ették, mégpedig nagy kerek cseréptepsiből. A bort közös korsóból itták. Szegényebb családok főzőasszonya, ha főtt ételt vitt ki a mezőre, „fejvékába" tette a cserépfazekat, mellé a tálat, (kenyeret, kanalakat és hímes abrosszal letakarta. A kenyeret a férfiak vágták, nekik volt bicskájuk. Csak a katolikusak rajzoltak rá kézzel keresztet. 1930 körül már tányérokat is vittek ki a mezőre, és külön ettek. Az étkezés módja otthon Otthon hétköznap, nyári idaben a konyhában vagy a piitarban ettek „kisszéken" ülve, az étel a „nagyszéken" volt (alacsony asztalka). Amit kézbe lehetett venni: pörcöt, /szalonnát, a „tápra" ültek, ott ették. Mindent ami főtt étel, azt benn ették. A háznál már nem fogyasztották — emlékezet szerint — a levest közös tálból, hanem kisebb cseréptányérból, (majd bádog és „fejértányérból". De csak a levest osztották ki külön tányérba, a gánicát, mácsikót, rétest továbbra 51. Rinyakovácsiból is van a „fődasztalra" adat. Bárdudvarnokról (Zselicből) GÖNYEY SÁNDOR említi EA 5376/79. Bárdudvarnokkal ott levő szőlőik révén tartották a kapcsolatot a csökölyiek.