Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

114 KNÉZY JUDIT h egy tálból ették. A levest „paraszitáiban" hozta be a gazdaasszony, vendég esetén vagy ünnepkor 'módosabbaknál utóbb keménycseréptálban („porcolán" vagy bádogtálban), rétest, tésztát, húst abban a cseréptepsiben tette az asztalra, amelyben készült. Ha a leves nem volt elég, csieréppobárban hozták be a pótlást. A bort a gazda készítette be, csak, ha nem volt elég, hozatott még cserépkorsóban a gazdaasszonynyal. A rétest csigaalakban, körberakták, kívül volt a káposztás, utána, a túrós, mákos — kívülről kezdték el enni, s igyekeztek, hogy mielőbb az édeshez érjenek. Tésztához, húshoz e mibe re ml ékezet óta használják a Villát. Ha 'munkások voltaik, a gazda velük evett, belül ültek a férfiak, kívül az asszonyok. A 'háziasszony m'ikor behozta az ételt és az asztalra tette, ezt mondta: „jó étvágyat kívánok az ebédhez" (vagy a vacsorához), a többiek (megköszönték és hozzáláttak az ebédhez, de ő nem ült le se velük, se a családdal, csak mikor imár minden benn volt. (Ez ma is így van az 50—60 éves falusi asszonyok esetében, ha le is ülnek, férjük, gyerekeik 'minduntalan kiküldik őket ,,édesanyám hozzon egy kis sót, hozzon egy kis vizet". Az italt csaknem a legutóbbi időkig közös üvegből itták. Köszöntötték egymást ivás előtt ,,lsten ággyá meg kedet", mikor átadta ,,böcsülettel adom", ,,vöszöm tisztelettel" stb.

52 Ha a család imaga volt otthon, szünteti nagyjáíbóll .megbatározott ülésrend volt. Az asztalfőn, a sarokpad ufea feilő'li szélén, pl. a családfő ült, illetve az a legidősebb férfi, aki még munkabíró volt és irányította a gazdaságot. Az idősebb, beteges öreg papa nem is ült oda, imlég ha hívták is. A családfő mellé ültek íiai, a család ímezőn dolgozó tagjai, mindenki a házastársa iméllett. A gyerekek csak akkor ültek oda, ha odafértek. Az eladólány imár odaült. Mikor benn volt a szövőszék és szűken voltak, a kislányok bebújtak a szövőszékbe, ott ettek a szövőszék „padgyán". Ha vendég volt, a gazda ült bélül, mellette belül a sarokpadon a fia, vagy fiai és a vendég férfiak, kívül a vendég asszonyok, és ha fértek, a háziak is. Ha vendég volt, azt kínálták először. Többször is kellett kínálni, mert első kínálásra a somogyi magyarok ima sem vesznék. Ha főtt ételt ettek, abroszt kellett feltenni, ezt azonban nem tartották mindig be, inkább csak ünnepen, vagy ha vendég volt. Lakodalomkor a sok embernek sokféle terítékről kellett gondoskodni. A ivendégbíváskor a násznagy „bozsovics" meghagyta, hogy ,,kés, villa, kalán, éhes gyomor, könnyid láb" — ezzel imind készüljenek a lakodalomra. A háziaknak különféle tál és tányérfélékről, oserépkancsákrál, illetve borosüvegekről kellett gondoskodniok. Csak 'módosabb családoknak volt annyi edénye a padláson, 'hogy nem kellett kölcsön kern iök, a többség azonban kénytelen volt erre.

53 A kölcsönkért edényt nem adták viszsza üresen. 1930 előtt 4-5 embernek tetteik egy üveget előre oda, a levest nagyobb levesestálba öntötték 4-6 em52. GÁBOS 1026, 4-5. valamint Kis Lajosné, Nagy Vajda Katalin adatközlése. bérre esett egy tál, becsinyáilt levest valaimiivel kisebb tálban hozták be, főtt húst paraszttányérban, ugyanígy a savanyúságot. Többen ettek egy tálból, nem győzték volna annyi tányérral. Utóbb azonban már arra törekedtek, hogy leveshez mindenkinek külön tányérja legyen, de a kását, húst, tésztát közös tányérból fogyasztották. A poharak elterjedése is 1930 körül vett nagyobb lendületet. Kalácsot, kenyeret csak az asztallapra tették, a kalácsot négy részre vágva. A lakod a'lomboz (hasonló volt a terítésii mód a komatálakbam és torolkbam. Főképp inéhany, a katonaságot ímegjárt férfi kezdett idegenkedini a közös borosüveg, közös tálak 'használatától, és nem engedélyezte családjában. Nagyobb higiéniát követeltek a főzésben is, a gyermekek etetésében is. Vendéglátás Megvendégelni vidéki vagy közelebbi rokont, vidéki barátokat szokás. Ezeket „imëgébédeztették", vagy megvacsoráztatták. Komákat, szoimszédokat nem (kínálták meg, csak leültették. Ha Vidékről jött a koma, boirral 'megkínálták. Templom után vagy előtt a közelebbi helyben lakó rokonok be-benéztek egymáshoz. Ilyenkor tésztát, bort hoztak be nekik. Ha a gazdaasszony nem sietett eléggé, (maga a gazda igyekezett hogy ellássa vendégeit. A háziak a vendéget addig kínálták, amíg el nem fogadta. Különösen, ha dolgozott is a családnál. A német községek közül Mikével voltak közelebbi kapcsolatban a csökölyiek. Oda jártaik az erdészetbe, a halastóra, a mikéi gazdákhoz napszámba. Több történet hangzik arról, hogy Mikében csak egyszer kínálnak, s aki ezt nem tudta, s helyi szokás szerint elsőre nem 'merte elfogadni, éhesen dolgozhatott egész nap. Ha valakivel a csökölyiek több ízben kötnek üzletet, (disznó, süldő, bab, dió, tojás, széna vétel) azt is megvendégelik még most is ebéddel vagy vacsorával, borral. De így van más somogyi községekben is. Akivel így közelebbi barátságba is kerülnek azt tyúklevessel, rántott vagy sült hússal, édestésztávail várják. KÜLÖNBSÉGEK AZ EGYES CSALÁDTAGOK TÁPLÁLKOZÁSA KÖZÖTT A családon belül előfordulnak eltérések az egyes családtagok táplálkozó sóban. A táplálék elosztásának egyik legfőbb szempontja az volt, hogy részt vett-e az illető családtag a legnehezebb munkában, a földművelésben, vagy nem. Kisebb és részben ízlésbeli eltérésekre is Visszamegy a nők és férfiak étkezésének különbözősége. Külön jelentőségű a csecsemők és kisgyermekek, a terhes nők és betegek táplálása és gyógyítása, és külön a serdülő gyermekek kiegészítő táplálék szerzése. A fö/dmú've/ésben résztvevők étkezése A tavasztól őszig tartó dologidőben a nehéz földművelési munkát végzőknek, mint fentebb jeleztük erősebben, kalória- és fehérjédúsabban kellett tápjálkoz53. Az edénykölcsönzés szokása miatt többen olajfestékkel ráírták az edény talpára a monogramjukat.