Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

AZ AVARKOR IDŐRENDJÉRŐL 79 az időszakot, amikor a rablások végbementek, akkor szilárd időrendi támpontokat kaphatunk egyegy temetőn keresztül az egykor ott élt avarság megtelepedési fázisaira is. Attól függően, hogy egy adott területen hány fős közösség hány éven át élt és halt, találunk több vagy kevesebb kirabolt sírt. Azokon a helyeken, ahol az avar honfoglalás után közvetlenül nagyobb népcsoportok telepedtek meg, generációk halottai eshettek áldozatul a rablásnak. A máig is elfogadott elméletek szerint a rablás időszakát igen könnyen meg lehetne határozni. 670 körül kelet felől megérkezett a griffes-indások népe s ezek hamarosan kifosztották az itt talált avar temetőket. Eltekintve most a „második avar hullám" történeti problematikájától, azonnal egy komoly nehézséggel találnánk szemben magunkat, nevezetesen azzal, hogy a későinek meghatározott, griffes-indás népesség sírjainak egy része is ki van rabolva, viszont a préselt-lemezesek egy része teljesen háborítatlan. Néhány példa a fentiek igazolására. Sértetlen ún. korai avar sírok kerültek elő Gátéron (11., 116., 150., 193. és 212. sír)

65

, Szeg hegyen,

66 Nagymányokon,

67 Nagykamaráson (kiváltképpen a 7. sír, viszont bolygatott a 8., 9. és 18. sír, amelyek ún. későavar jellegűek

68

), Szakály-öreghegyen,

69 Bágyog-Gyürhegyen,

70 Mór-Akasztódombon (21., 22., 24. sír

71

), Kunszentmártonban,

72 Törökbálinton,

73 Cikón,

74 Aradacon,

75 Környén,

76 Várpalotán (12. és 24. sír),

77 Várpalota-Gimnáziumban (194, 195, 196, 197. sír),

78 Dunapentelén,

79 Iváncsán

80 stb. Kirabolták viszont az ún. későavar mellékletekkel rendelkező mártélyi temető jó néhány sírját,

81 a győri temető 16., 36., 119., 232., 315., 751., 833. sírját, a gátéri temető 192., 211., 218., 222., 223., 286., 291. sírját, a kishegyesi temető 49., 50., 51. sírját,

82 az üllői temető 36., 46., 142., 153., 158., 162., 168., 170., 178., 211., 212., 235. sírját, a kiskőrös-városalatti temető 27., 51., 65., 127., 133., 137., 147., 150., 155., 156., 173. sírját, a pusztamérgesi temető 9., 10., 14., 15., 18. sírját,

83 a zsitvatői temető csaknem valamennyi sírját,

84 a brodski drenováci temető néhány sírját,

85 a hárosi temető sírjait,

86 a bólyi temető 17., 44. sírját, a nagyharsányi temető néhány sírját (különösen a 69. sír) az érsekújvári temető 136., 215. és 428. sírját, az alsógelléri temető 286., 533., 534., 584., 598., 613., 774. sírját stb. 65. KADA E., AÉ 25 (1905) 368. AÉ 26 (1906) 136, 145— 146, 207-210. 66. ROEDIGER L, AÉ 23 (1903) 273-276. 67. WOSINSZKY M., AÉ 10 (1890) 432-435. 68. BANNER J., Népvándorláskori sírok Nagykamaráson. Szeged, 1927. 69. CSALOG J., AÉ 5-6 (1944-1945) 295-298. 70. LOVAS E., AÉ 43 (1929) 248-258. 71. TÖRÖK GY„ AÉ 81 (1954) 54-56. 72. CSALLÁNY D., A kunszentmártoni avarkori ötvössír. Szentes 1933, 2-4. 73. TÖRÖK GY., FA 9 (1957) 119-131. 74. WOSINSZKY M., AK 17 (1894). 75. NAGY S., RAD 8 (1959) 60. 76. ERDÉLYI L-SALAMON Á., StA 5 (1971) 14-29. AZ AVARKORI KRONOLÓGIA REVÍZIÓJA A zamárdi temető feltárásakor győződhettem meg arról, hogy az ún. korai és az ún. késői mellékletekkel ellátott sírokat ugyanolyan módon és ugyanabban az időszakban rabolták ki. Ha viszont a préselt lemezes és a griffes-indás sírokat egyídőben rabolták ki, akkor ebből két dolog következik: 1. az ún. korai avar sírokat nem rabolhatták ki az ún. későavarok, hiszen az utóbbiak sírjainak egy része is ki van fosztva. 2. az avarság e két csoportja egy időben kellett, éljen, mégpedig egymás mellett, hiszen közös temetőik voltak. A hagyományos kronológiai keretekben gondolkodva a sírrablások idejét — a fentiek értelmében - csak a IX. század első harmadára, vagy első felére tehetnénk. Ez esetben azonban súlyos ellentmondás keletkezne a kirabolt és a bolygatatlan sírok egymáshoz viszonyított arányával, minthogy sokkal több sír maradt sértetlenül, mint ahányat kifosztottak. Ha tehát a sírrablásokat egy hullámban követték el s a IX. század első feléig eltemetett összes egyén sírja áldozatul esett, akkor olyan helyzet adódna, hogy 568-tól 830 körűiig ugyanannyi vagy kevesebb (gyakran sokkal kevesebb!) ember halt volna meg, mint 830-tól 896-ig. Ez — magától értetődően — képtelen feltevés lenne, így hát nem tételezhetjük fel azt, hogy az avar temetőket a IX. században dúlták fel. Az írott források adatait figyelembe véve csak egy reális megoldási lehetőség kínálkozik: a 620-660 közötti időszak. Szükségesnek tartom szó szerint idézni Bóna István összefoglalásának egyik mondatát: „Die zeitgemässe Geschichte der Awarenzeit ist bisher noch nicht einmal skizzenhaft bearbeitet worden; ebben deswegen ist ein bedeutender Teil der angedeuteten Arbeiten sozusagen ahistorisch."

87 Ha viszont a Teldolgozások zöme történetietlennek minősíthető, át kell tekintenünk időrendi sorrendben az avarkor eseményeit, ügyelve azonban arra, hogy az avarkort önkényesen „horizontokkal" ne tagoljuk. Nagyon igaza van László Gyulának abban, hogy „különböző régészeti horizontokkal dolgozunk, amelyek nagyon szép feltevések, de az élettől távol vannak".

88 Az írott források adatainak felhasználásával az alábbi „korszakbeosztás" javasolható. 77. BÓNA I., AAH 7 (1956) 190. 78. ERDÉLYI l.-NÉMETH P., VMMK 8 (1969) 185-187. 79. HEKLER A., AÉ 29 (1909) 97-105. 80. BÓNA I., AÉ 97 (1970) 243-255. 81. HAMPEL J., AÉ 12 (1892) 413-426. 82. GUBITZA K„ AÉ 27 (1907) 350-351. 83. KOREK J., FA 5 (1945) 103-106. 84. BUDINSKY-KRICKA V., SA 4 (1956) 6-41. — CILI NSKA Z., SA 11 (1963) 87-96. 85. VINSKI-GASPARJANI K.-ERCEGOVIC S., Vjesnik 1 (1958). 86. SÓS Á., AÉ 88 (1961) 51. 87. BÓNA I., AAH 23 (1971) 284. 88. LÁSZLÓ GY., MFMÉ 1 (1971) 283.